Bementünk egy kiállításra Kapolcson. Legjobban a nyitott, az élet rétegeit egymással harmonizáló színekben láttató, sokat megélt ajtó tetszett. Számolgattam a festékrétegeket ( minimum 3), melyek egyben szép mintát is adtak.
Az ott lévők nevetve mondták, hogy egy művészember is mondta már nekik, hogy onnan leginkább az ajtót vinné magával, melynek feladata "csak" a kiállított tárgyak őrzése volt, ha éppen nem volt nyitva.
Én még ekkora ( ménkű nagy, ez jutott eszembe) learatott búzatáblát nem láttam! Csak mentünk, mentünk hosszan, középen az út, kétoldalt a gurigákkal teli nagy szalmasárgaság valahol Nagyvázsony környékén (?).
Mások is így gondolták a nagyságot illetően, ugyanis sok autó állt az út mellett leparkolva, bámult mindenki, és páran el is indultak befelé a látszólagos semmibe, néha eredménytelen guriga tologatással is próbálkozva. Persze, fényképeztek is, mert csak a szem nem elég még mindig a rögzítésre, vagy már nem? Kezünkhöz nőtt a gép.
M. mint sok heggyel, de sík vidékkel alig bíró országból jött ember megjegyezte: "Micsoda mezőgazdaság!" Onnan kezdve úgy néztem a büszkén földeket, mintha legalábbis én műveltem volna meg őket!:-D
imádom a fotóidat, és az is nagyon tetszett (talán mert rokonléleknek érzem), hogy büszke vagy a magyar mezőgazdaságra, a tájra
VálaszTörlés:)
Katalin( rokonlélek), tényleg nagyon szép földeket láttunk. Gyönyörű napraforgó táblákat, az éppen szántó, dolgozó gépeket, a gurigák szabálytalan, mégis egységes rendszerét.
VálaszTörlésAusztria tájai is szépek főleg a hegyek, legelők miatt, de igazi( mondjuk úgy, hogy hozzánk hasonló síkvidéki) mezőgazdaság csak Burgenlandban van. M. ezért nézni különös figyelemmel, hogy nálunk szinte bárhol. A föld "fekete" színét is néha megjegyzi, szinte gazdaszemmel nézeget.
A dicséret tetszett, és az a hatalmas gurigás föld szinte művészi, megállásra kényszerítő volt. Rám jött a nagy büszkeség érzés!:-)))
Mennyi mindenről tudna beszélni az az ajtó! :)
VálaszTörlésOzser, sokat látott és hallott. Ami még ablakokról, ajtókról eszembe jut az az, hogy nyithatnak és zárhatnak. Olyanok mint az emberek, mind a kettő bennünk van.
VálaszTörlésMűvész-szemed van, Éva!
VálaszTörlésElképzelem a rekkenő hőségben kinn dolgozókat! (gyerekkori emlékek)
Rózsa, azon gondolkoztam már, hogy mit jelent művész-szemmel látni a világot, de nem tudom mit jelent igazán. Mit és hogyan kell látni, hogy lehet megfogalmazni ezt a látásmódot.
VálaszTörlésEgyáltalán megfogalmazható? Olyan szubjektív, ki hogyan látja a környezetét. Nem hárítani akarom a dicséreted-amit köszönök-, csak a gondolataimat írtam le.
Melegben földeken dolgozni, utat javítani stb., elég embert próbáló feladat.Régen nagyobb szégyen volt a hőségre panaszkodni, anyámasszony katonája volt az illető. Ma napi téma a hőség miatti nyafogás. Valóban nehezebben bírjuk?
Hát, nehéz erre válaszolni! Nyilván nem zárja ki a szubjektivitást, hiszen attól lesz egyéni a látásmód. Bizonyára lehet "nevelni", csiszolni mindenkinél, de attól még nem születik meg a természetes "adottság"...
VálaszTörlésA téma megérne egy egész bejegyzést, már érintettük is egyszer-másszor.
Talán a harmónia érzékelése eredeti látószögből...
A menku szot Anyu ota nem hallottam:)jo emleket hozott, hoztal elo:)
VálaszTörlésA buszkeseggel en is igy szoktam lenni, magameva teszem:))
Az ajto csodalatos! simogattam volna:)
VálaszTörlésRózsa, benne van a mondataidban, amit a művész-szem rejthet.
VálaszTörlésLehet, hogy nem lehet tanulni, vagy bennünk van, vagy nem, ha egy szikrányi is van, az már alakítható/ fejleszthető. Nem is igazán tudatosan, de az életünk, a dolgok fontosságának alakulásával időről-időre másképp látjuk meg a témát, láttatjuk a részt vagy az egészt önmagunkhoz hűen úgy, ahogy éppen a világot látjuk.
Ágnes, úgy simogattad volna ahogy a könyveket a magyar könyvesboltban!:-)
VálaszTörlésMég annyit! Én is megsimogattam azt az ajtót!:-)
VálaszTörlés