Ismétlődések

 „ …óh,

áldassál, Uram, amiért

a mulandó örömök 

s harcok hétköznapjai után 

megteremtetted az ünnepet…”

( Szabó Lőrinc: Ünnep-részlet)

                            

Leírtam egy  kommentben, hogy nem félek az ismétlődésektől, sőt, szükségem van rájuk. Az évszakok ismétlődése is kell, az ünnepeké is, azok megfigyelése, rögzítése szintén. Jelen legyen a megszokottban az új, a megnyugtató visszatérő ismerősbe ágyazott szinte alig figyelemfelkeltő eltérés. 
Anyu szülinapjának megünneplését 2 nappal előrehoztuk, illetve majd a napján is ünnepelünk egy kicsit. Kettesben, mint már sok éve változatlanul.
Az ünneplés talán túlzás, az együttléten van a hangsúly. 
A sült csirke a petrezselymes krumplival nálam elkészült, volt krémes is és jégkrém, egyik sem teljesíthetetlen kívánság anyai részről az ünnepi menühöz. Ennél "nagyszabásúbb" soha nem volt a kérés.
Anyu persze mindig emlegeti, hogy jó lenne étterembe menni, de aztán mikor elkezdeném szervezni, akkor meghátrál, és visszafogottságában maradni akar az ismerős otthoninál. Ő mindig szűk határok között szeretett mozogni ünnepeken, hétköznapokon is. A változatlanságot is szinte szó szerint érti.
Szürke, esős, 17 fokos délutánunk volt, előkerült így egy-két mécses is. Óráról-órára nyújtottuk egészen estig a közösen megélt időt, mert miért is indulna el bárki esőben akár esernyővel is, ha a 4 fal között csendes ünnepben is lehet része. 
Mert ilyenkor inkább egyetértünk, mint máskor, egyébként is egyre többször tesszük, de témafüggő is az egyetértés természetesen. Viszont a béke is az ünnep része, nem rontjuk el. 
Ez már egy külön bejegyzés is lehetne.