Szeretem Zsille Gábor költőt. A neten mindig keresek tőle olvasnivalót, most ezt találtam, ami a Balatonnal is kapcsolatos, mással is, és közel áll hozzám azóta, ( a melankolikus pillanatokat, a könnyen múltba vesző részleteket is számon tartó, elmélázó lényemhez) ahogy az első versét elolvastam, már nem is emlékszem hol és mikor, de rácsodálkozó élmény volt.
A ide elhozott ( link!) legendáriuma végén olvasom még egy régi ház eladásával kapcsolatos prózába és versbe öntött gondolatokat is, melyek szintén nem ismeretlenek számomra sem.Mit jelent vajon a vevőnek az, ami számomra az élet fontos része volt.
„…Az utolsó hetekben mentettem a jogszerűen menthetőt,
vonatozva cipeltem Budapestre a tárgyakat: konyhai felszerelést, ágyneműt,
ruhákat, asztalkát. Végül elérkezett a búcsú előtti nap. Az utolsó éjjelt ébren
töltöttem, ide-oda kapva, lázasan rendezkedve. Reggel nyolckor indult a
vonatom, amelynek visszavonhatatlanul el kellett hurcolnia. Az első házban volt
egy kartondoboznyi ruha: nagyanyám és anyám holmija. Azt azért mégsem hagynám
hátra a vevőknek, hogy gépiesen begyűrjék a kukába. Hajnali hatkor a tűzrakó
helyhez vittem a dobozt, el akartam égetni a tartalmát. De nagyanyám köntöse,
az a vatelin bélésű otthonka nem akart meggyulladni. Még szaliciles alkohollal
is lelocsoltam, és mégsem, csak füstölt, csak kormozódott, csak pöndörödött.
Keserves erről beszélnem... Végül hátat fordítottam, végül elvitt a vonat.” Zsille Gábor
Zsille Gábor: Az eladott ház
Emlékszel még, mondd, milyen is volt
a ház, a dédnagyanyánk építtette,
a morzsálódó falú, a kopottas,
kilencszázharmincvalahányból?
Felpattogzott, mohazöld spalettáin
a késő délelőtti fényre,
az ezüstösre, s hogy milyen édes volt
behúzódni az esőről, vagy
porcukorral a frissen szedett málna?
És milyen hűvös a veranda,
a linóleumpadlós, falán néhány
búcsúban vett vacakkal, dohos
dísszel, s egy pléhből öntött rémalakkal?
Féltél-e, mondd, tőle? Sötétben
zaklatott és reménytelen volt a ház.
Beléd pusztulok, sikoltozta,
mikor utolsó nap felmálházva
az állomás felé futottam.
Nagyon köszönöm,hogy írtál róla!Közel áll hozzám...valahol már hallottam a nevét,de így kimondottan kutakodok majd az írásai után.gyerekkoromat idézik a mondatok.
VálaszTörlésEgyüttérzek veled: 2 hete folyamatosan,bár mégis váltakozó erősséggel fáj a hátam a bordák között,mélyen.csak éjszaka nem fáj.Bármit csinálok,semmi sem segít.Mérgemben most olyanokat emeltem és csináltam,amit józan ésszel nem.De ha a pihentetés sem segít,akkor minek?nem tudom mi lesz így velem a jövő héten a kicsikkel?Valami majd lesz....
És most jutott eszembe,hogy nem válaszoltam a leveledre,mert akkor már döglődött a gép.:(
VálaszTörlésÉn is emlegettem már őt, de máshol is olvashattál róla. Csak úgy a köztudatban nincs benn, és nagyon sajnálom, hogy így van. Az is lehet, hogy én hiszem így.
VálaszTörlésNagyon-nagyon kedvelem.
Ne emelgess, amit nem szabad. Én is azt hittem nekem nem árt semmi( illetve tudtam, de ki teszi meg, ha éppen akkor nincs jelen senki), most nagyon bánom, hogy felelőtlen voltam.Tudom a kicsikkel más a helyzet, de amit kikerülhetsz, légy szíves kerüld ki.
Semmi gond, hogy nem válaszoltál még, az infó elment hozzád. Ez a lényeg.
Jó volt e sorokat olvasni! Én nem gerinccel kínlódom, izommal. Egykutya, csak máshogy érzed, ugyan
VálaszTörlésúgy bekorlátoz, fog.
én is köszönöm mindkét idézetet... nekem is van hasonló feladat... és képtelen vagyok rá... csak várok, várok... nem tudok lépni sem erre, sem arra...
VálaszTörlésmégis jó volt most ezt olvasni, fájó, de szép.
Mindig megragadott az írók-költők meglehetősen intim jellegű írásainak sikere a jelentéktelennek tűnő, mindennapi eseményekről is (itt pl. a nagyanyai holmik kiürítése a házból...) Nyilván bizonyos azonosulási lehetőségről van szó, nomeg a stílusról is: mennyire képes az író ezt az azonosulást létrehozni...
VálaszTörlésIlyenkor jovok ra, meg friss a sebem.Elpityeregtem ezen, az eladott hazon.De azert koszonom,nagyon szep.
VálaszTörlésHoldgyöngy, ami fáj, az akadályoz, mindegy is, hogy mi.Tényleg az egészség a legfontosabb. Annyira közhelyesen igaz, hogy alig meri leírni az ember, de így van.
VálaszTörlésLillácska, nehéz belevágni, én "csak" a a nagymamám házában való emlékek között kutattam, aztán sor került a ház eladására is.Lehet szép, ami fájó!
VálaszTörlésRózsa, mit tegyek a mondataidhoz hozzá? Így van, ahogy írod!Van amikor nagyon találnak más leírt gondolatai, és éppen a hétköznapi vagy intim ( vagy együtt a kettő)dolgok emlegetése talál telibe. Nem kell a pátosz, ebbe az egyszerűségbe remegsz bele, mert azonosulsz, benned is ott van mindez, ha máskor, másképp is történt!A lényeg nem más!
VálaszTörlésÁgnes, a fontos érzések felszínen maradnak. Amelyek nem voltak azok, azok tényleg megfakulnak és eltűnnek.
VálaszTörlés