Augusztus 20.

Szeretném elérni, hogy mindenféle felesleges sallangtól megfosszam az ünnepeket. Aztán mégis ott kötök ki, hogy bár egy fehér gyertyával és esetleg egy fenyőággal szeretném ünnepelni például a karácsonyt - feltöltve a lényegével-, hogy aztán végül mégis jobban csillogjon, mint szeretném. 

Bár egyre jobb vagyok a feleslegek lefaragásából. 

Mégis kell a fény, a dekoráció, sokszor éppen mások miatt is, mert a fény valahogy összetart, ahogy a hagyományos látványok, események megszokása is. Nem vagyok híve az újításoknak ezeken a napokon.

Augusztus 20-án végigjártuk a programokat nappal, és zárásként este végignéztük a tüzijátékot. 
Elhessegettem magamtól a mellettem elhangzó 2000 éves, Néró által megfogalmazott, azóta is élő "Cirkuszt és kenyeret!"  sokszor igaz, de akár cinikussá is tehető, fanyalgó mondatot. Elvégre senki nem vonszolt oda senkit a bámészkodásra, és aki ott van, élvezze.

Néztem tehát  a gyorsan felfutó, kibomló, majd eltűnő esti csillogást, és közben örömöt éreztem, ahogy végig egész nap.

Vettünk kenyeret is, hosszan válogattunk a szemünkkel, míg végül ráböktünk a kiválasztottra, hogy aztán megfelezzük.

Nevetős örömöm abból is állt, hogy M. már használja néha a magyart. 

Így aztán előfordul, hogy "savas-mentes" ásványvizet kér, és a pincérnő kérdő tekintetét figyelve végül segítek, pedig híve vagyok az önállósodásának, ha szituációs idegennyelvi gyakorlatokra kerül sor !:-)