Gimis osztálytársaimmal ifjúsági táborban sátoroztunk( Balatonszemes), nagy sátrakban aludtunk, nappal az alig mélyülő vízben sok száz métert mentünk be majd ki, a hínárral, iszappal jól elvoltunk, és ha igaz a hír, hogy a bőr nem felejt, akkor van miért aggódni, annyiszor leégtem ( pedig néha volt már Fabulon naptej), de végül sötétbarnán jöttem haza.
Felnőtt korban inkább kirándulok a Balaton parton, tehát az északi part a szimpatikusabb, és ha csak a közelében vagyunk, akkor megállunk valahol, kimegyünk a mólóra legalább, megmorzsolgatom a még fellelhető levendulákat, hajókat nézegetek, palacsinta, lángos, hekk vagy halászlé az ebéd, majd folytatjuk az utat. Terveket szövök olykor, hogy megmásszuk a Gulácsot, de végül túl meredek, visszafordulunk!:-)
Ki nem lehet hagyni a tavat és környékét.
Hazafelé a gerincdoktoromtól az északi parton jöttünk, és Zánka, Badacsony volt a megállóhely. Nem lelki okok miatt, hanem a parkolóhely, az éhség, a szomjúság és egyéb, a sok ivást követő aktualitások következményeképpen éppen ott voltak időszerűek.
M. pedig végighallgatja a balatoni múltamat, hogy a már nem élő barátnőm Balatonalmádiban élt, és hány nyarat töltöttem ott is.
Ha Almádiba megyünk, az már lelki ok, Jutka emléke miatt nagyon is az, és egyre több emlék fűződik a tóhoz.
Mind szép, úgy rakódnak egymásra, mint a kapolcsi ajtóra a festékrétegek. Az új szín alól kilátszik azzal harmóniában a régi.
Szépen leírtad! Az ajtóval való párhuzam különösen tetszik - ugyanígy meg szoktam hatódni a falakról pergő festékrétegektől... mit láthatott mondjuk a megbújó kék szín? :-)
VálaszTörlésEgyébként szerintem én voltam az egyetlen Tihanyban a múlt héten, aki 35 fokban nem a tóparton leledzett, hanem a várost és a környező dombokat járta. Valahogy átalakulunk. :-)
Alessia, szeretem én is a pergő mész- és festékrétegű falakat.Számomra szépek az elmúlásukkal együtt.
VálaszTörlésÉn már nem is emlékszem mikor voltam utoljára a vízben.Már más időszakomat élem. Inkább kirándulgatunk, mászkálunk. Beszéltük, ha legközelebb megyünk a gerincgyógyítómhoz, akkor fürdünk is. Számomra új dolog lesz hosszú idő után.
Megértelek, hogy a 35 fokban a várost és a dombokat jártad. Én is azt tettem volna! Napozni hosszan már nem is igen szoktam, az már nem nekem való.
De szép volt a hajad! De szép az a mosoly!
VálaszTörlésVáltozásaink, észrevétlenül vagy radikálisan, valóban teljesen átformálhatnak bennünket. S néha bőrünk emlékezőtehetsége marad meg hűségesebben...
VálaszTörlésSzerettem olvasni....
VálaszTörlésVilagitos mosoly:) nagyon szepen irtad az ajtoval.
VálaszTörlésklassz az a régi fotó, és olyan szépen emlékezel,
VálaszTörlésjó volt itt megint:)
Márta, a hajam mindig természetes göndör volt és sok.Elképzeled mit küzdöttem ellene, próbáltam kisimítani, ritkítani, mert mindig az kell ami nincs. Más meg mit nem adott volna érte.
VálaszTörlésMosoly? Belülről jött, széles, kipihent!
Rózsa, egyre többet olvasok a bőrrákről, és hogy "emlékszik" a bőr régi leégésekre, összeadja azokat. Ma már óvom magam, az anyajegyeim is, de akkor ki foglalkozott vele? Mikor hazamentem, anyu ijedten kente rám a tejfölt, hogy nyugtassa a bőrt, én nem foglalkoztam vele.Nagy divat volt a barna bőr, legalábbis úgy gondoltam.
VálaszTörlésA változásaink átformálnak, de szerintem az alap marad, amire a változások rákerülnek. Teljesen nem cserélődtem ki.
Mammka, biztosan vannak hasonló élményeid, azért is szeretted olvasni.
VálaszTörlésÁgnes, a fogaimmal mindig elégedett voltam, a barna bőrből nagyon is kivilágítottak.
VálaszTörlésMint értesültem róla egy volt osztálytársam olvassa a blogom( Szia Sz. András:-)!), ő most elmondhatná, hogy nem voltam a nem létező szépségemmel és belevalóságommal az osztály népszerű közepe, a világítós mosolyom tanév alatt nem tündökölt. Úgy elvoltam valahol középen az inkább introvertált egyéniségemmel, megvolt a magam köre persze, és jól éreztem magam az osztályban. Szerettem oda járni.
András ki tudja a homályból silabizálni az osztálytársakat. Nem raktam fel mindenkit élesen, csak magam. Személyiségjogok, "megmiegymás", bár senki nem foglalkozna ezzel most közülük, ahogy ismerem őket.
Katalin, 10x ( 100x?) ennyit is írhattam volna, sok az emlékem a Balatonról teenager korom óta napjainkig.Jó, hogy megvannak a régi fotók, beraktam őket a számítógépbe a korral haladva!:-)
VálaszTörlésA kép valóban fekete-fehér, nem kellett az alapból színeset azzá tenni.
Szép, nyugodt képek és emlékek.
VálaszTörlésMilyen jo erzes lehet , hogy egy osztalytars olvas:)
VálaszTörlésSzerintem meg szep vagy a kepen:)
VálaszTörlésZé, nyugodt 2 nap volt, a múlt emlékei is megszépülnek, de amiről írtam egyébként is szépek voltak!
VálaszTörlésÁgnes, lehet, hogy a képen --ahogy írod- szép vagyok. Szubjektív dolog, de nem voltam elégedett soha magammal.Tényleg így volt, talán lehetett volna alakítani rajtam( haj, ruhák), de elmaradt. Tényleg szép lány osztálytársaim is voltak hozzám képest.
VálaszTörlésIgen, olvas egy volt osztálytársam mint kiderült, már jelentkezett is délután e-mailben a nem elhomályosított, éles képért.:-)
Jó visszaemlékezni a régi időkre, a régieket látni, bár ő nem volt ott ebben a táborban.
Nagyon jól esett olvasni, olyan szépen megfogalmaztad.
VálaszTörlésPipulka, csak úgy jött belőlem kifelé.:-)
VálaszTörléshm..."Ki becéz falban megeredt
VálaszTörléshajakat, verőereket?"...
mintha lenne válasz Nagy László kérdésére...
Aliz, igen, ez az idézet ide nagyon jó. Az irodalomban sokszor megtaláljuk a választ.
VálaszTörlés