"Nem lényeges, hogyan ültök, hogyan viselkedtek, hogyan „
isszátok a teát". Ne is törekedjetek erre, mert a külső viselkedés, belső
tökéletesség nélkül elítélendő. Játszma, színészkedés, semmi több. Külső
magatartásotokon csak annyiban változtat, amennyiben bensőtökben minőségi
változás. Ez vetül ki, s tesz majd benneteket rendezettebbé, nyugodtabbá,
példamutatóbbá.
Dolgunk teljesítése nem más, mint hétköznapi életünk. Nincs
olyan jelentéktelen, amely ne lenne sorsdöntő.
Engem eddig nem érdekeltek a hétköznapok. Örökösen a jövőre
függesztettem a szemem. Zavartak az emberek, mert kizökkentettek álmaimból.
Most pedig arra kényszerültem, hogy tekintsek minden találkozást sorsdöntőnek,
s életem legkisebb eseményét is vizsgának.
Minden helyzetet meg lehet oldani vacakul és jól is.
A kérdés az, hogy az embernek mennyire sikerül megértenie
önmagát és azt a sorshelyzetet, amelybe belekerül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése