Beszéd, kép, pillanat

A munkahelyen olvastuk és elemeztük Kósa Lajos tanévnyitó mondatait, utána a gyerekekkel beszélgetünk, nem az előbb említett beszédről, hanem a lelkivilágukról, a nyárról, a tervekről, ismerkedtünk az újakkal, tudást is adunk mindehhez azért, hogy mentsük még, ami menthető az oktatásban, nevelésben, ebben az országban, és még csak nem is kiosztott parancsra tettük mindezt.

Más!
Szerdai utamon eleve nézelődésre rendezkedtem be ( se könyv, se zene, se beszélgetés) egy "fém-üveg buborék"* jármű ablakából kinézve keretbe foglalva láttam a képekben futó látványt, a barnuló leveleket, a színharmóniát, melyet a természet játszva megteremt, és soha nem téved. 
Képekben rögzült bennem az út, nem mozgó filmben még akkor is, ha nem kattintottam. Egyébként nem tudtam megállni, hogy ne legyen egy-két kép is. 
Akkor is csinálnék párat, ha utána azonnal törölném őket, és csak az emlékeimre hagyatkoznék később, vagy hagynám feledésbe merülni azt, aminek tűnnie kell. Mert maga a rögzítés számomra élmény, hogy elkapjam azt a pillanatot, melyet a szemem meglátott, és buszablak nélkül is keretbe foglalt, és az üvegen a belső képek is néha visszatükröződtek, mert együtt van jelen belső és külső, ahogy a gondolat és a látvány is.

*"Körülöttem fém-üveg buborék.

Alattam aszfalt, felettem az ég..."

(Gergely István)