Útközben nézem ( előny, hogy nem én vezetek) a síkságból hirtelen kimagasló Somló hegyet, mely méltósággal bír 431 méter magasságával is. A vulkáni tanúhegy testvére többek között Badacsonynak, Csobáncnak, Gulácsnak, Szent György-hegynek.
Hiába pusztította millió éveken át a környékét a szél, rombolták a folyók, a körülötte lévő tér ugyan egyre süllyedt, de a hegy anyagával, a bazalttal, a megkeményedett lávával semmilyen erő nem bírt. Jó várni a feltűnését, és hiányzik, ha végül a kilométerek fogytával eltűnik mellőlünk.
A valaha sommal ( innen a név) benőtt hegyet ma szőlő borítja, persze vannak pincék, kápolnák is, és tetejéről látható a szívem csücske Káli- medence is. Egyszer talán egy egész napot újra itt töltünk, vagy még egy szél zúgásos valaha volt éjszakát.
Addig a neten olvasott mondattal beérem:
„Itt a bánat összes változata felszívódik a napfénybe, a
borba, a várfalakba és a fekete vulkanikus talajba.”
Én is nagyon szretem a Somlót! Gyerekkori vakációs élmények fűznek hozzá.
VálaszTörlésValamikor bejártuk a Balaton-felvidék hegyeit, de arra nem emlékszem, hogy a Somlón jártunk volna,...pedig, a talált mondatod tanulsága szerint, érdemes elmenni :)
VálaszTörlésÉva, nem tudom, mennyire vagy elégedett a kezeléssel, de, ha az anyagi szempontokat félretesszük, képeidből ítélve, a gyönyörű táj miatt, a kimozdulás miatt, a lelki feltöltődés miatt már megérte. Mert kívülállóként, olvasóként úgy látom, tudsz töltekezni belőle.
Remélhetőleg a gerincednek is hasznos.
Rózsa, ki lakott ott? Kérek legalább pár szót az élményekről.
VálaszTörlésKatici, ez egy kicsit messzebb van a Balaton-felvidéktől, nem közvetlenül ott. Nekünk most útba esik, hát nézegetem.
VálaszTörlésA gerincem eddig nem érzi a javulást, mert a mész leszedésével vagyunk elfoglalva. hogy eljussunk a csigolyákig. Nehezebb feladat, mint hittem, mint a kezelőm hitte. Ez hol elkeserít, hol tudomásul vételre biztat.Nem könnyű!
A kis kimozdulások viszont jók!
Feltódultak a gyerekkori emlékeim, Szent-György hegyen volt először a szüleimnek az első kis szőllőjük, pici présházzal, még ma is érzem azt a kis dohos bor illatot ami ott volt.Gyönyörű kilátással a Balatonra,ha jártatok ott, a hegyoldalban van egy templom, onnét hordtuk az aludtejet a templom gondnoktól akit ugy hivtak, hogy Barka bácsi! A forrásról hoztuk a vizet, az udvaron a házikó előtt csak egy diófa volt. Istenem vajon megvan-e még? Áh miket gondolok! Évikém ha ott jártok, gondolj rám, és kattintgassál szorgalmasan.
VálaszTörlésEz a 8-as útról van, ugye? Sokszor elmentem mellette az Őrség felé, de valahogy nem volt alkalom felmenni. Így csak messziről szerettem mindig. :-)
VálaszTörlésTegnap mi is itt jottunk el. Nagyon szep, valoban.
VálaszTörlésZsóka, jó volt olvasni a soraidat, látom az egészet, és gondolunk rátok, ha legközelebb járunk a Szent György hegyen vagy látjuk azt.Barka bácsi, aludttej, kis templom, dohos illat...De szép!
VálaszTörlésAlessia, igen onnan láttuk, egyszer érdemes lesz befordulnotok a hegy felé egy sétára.
VálaszTörlésStali, néha keresztezzük útjainkat.
VálaszTörlésSzép napot!
VálaszTörlés„Itt a bánat összes változata felszívódik a napfénybe, a borba, a várfalakba és a fekete vulkanikus talajba.”
Eddigi útjaim eddig csak elvittek mellette, de ezután az idézet után célirány lesz a Somló.:-)
Tibor, így legyen!:-)
VálaszTörlés