Benne van a fák külsejében is az életük, az uralkodó széljárás megdöntő, hajlító nyomaival együtt, vagy maga az életkedv.
A nyírfákat mostanában különösen szeretem. Mivel itt nincs túl sok belőlük, külön öröm mind, vagyis az a pár, ami feltűnik, majd eltűnik.
Én rögtön берёза-nak hívom magamban. Na, miért is?:-) Sőt, rögtön a becézett alakja jut eszembe, de most nem keresem a cirill betűket. Szóval: "birjozenyka"!
M-től megkérdezem, hogy hangzik németül: die Birke.
Ez egyúttal a nyelvlecke is, az egyedüli aznap.
Most megértettem, honnan jön "Birkenau" neve: micsoda kontraszt a békés, költői név és a hozzá tapadó történelmi tragikum között!...
VálaszTörlésEz most eszembe sem jutott a fa német nevének hallatán sem. De mi mindenre lehet asszociálni, és tényleg micsoda kontrasztok vannak!
VálaszTörlésMauthausenben éreztem a kontrasztot, igaz, nem a névvel és a történelmi tragikummal kapcsolatban.
Előtte a békés színes, kisvárosban sétálgattunk, sőt, ebédeltünk, utána mentünk a település határában lévő lagerbe. Thomas akarta látni, a tanulmányaihoz kellett.
Meg is bántam, hogy előtte olyan nyugisan eszegettünk, de... De nem tudom ilyenkor a jó megoldást!
A kontraszt viszont máig bennem van.
Milyen jó, hogy nálunk az udvarban van egy egészen saját. :-) Én is nagyon szeretem.
VálaszTörlésPipulka, sajátod van? Nagyszerű!Élvezd és szeresd!
VálaszTörlésIgen.:-) Az erdőről lett hozva egészen csepp girbegurba korában. Idén hatalmasat nőtt a tavaszi sok esőtől.
VálaszTörlés"Családtag" már, gondolom.
VálaszTörlés