Várja, hogy rákérdezzek a történetre, amit meg is teszek, és aztán mesél, mert feszíti a vágy, hogy mesélhessen...
2012. március 5., hétfő
Tanítvány...
...mosolyogva közli, hogy ír majd nekem Rómából egy képeslapot, aztán hamiskásan, zavarát jól leplezve közli, hogy a lány- akivel minimális olasz szókincsével levelezik-, új szót használ: "ti amo".
Várja, hogy rákérdezzek a történetre, amit meg is teszek, és aztán mesél, mert feszíti a vágy, hogy mesélhessen...
Várja, hogy rákérdezzek a történetre, amit meg is teszek, és aztán mesél, mert feszíti a vágy, hogy mesélhessen...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bárcsak több ilyen pedagógus lenne mint amilyen te vagy!:)Szerencsések a tanítványaid nagyon!:)
VálaszTörlésSzeretek itt lenni nálad, olyan otthonos, megnyugtató érzés...gondolom a gyerekek ugyanezt érzik a közeledben.:)
M, köszönöm.
VálaszTörlésÉn is vagyok szigorú, emiatt vannak összetűzéseim is velük.Nem fenékig tejfel ám velem sem az élet, velük sem, de nem panaszkodom. Próbálgatják meddig mehetnek el, de ha nem tennék, akkor nem a korosztályuknak megfelelően viselkednének.Vagy szigorú fegyelmezéssel vagy kölcsönös megegyezéssel, de megoldjuk a problémákat!:-)
Aztán, ha ilyen dolgokat mesélnek, akkor az ember szíves repdes, és a saját néhai teenageres világomba vonulok vissza, és felidézem az akkori " rózsaszín" érzéseim!
Köszönöm, hogy jössz, és ha szeretsz itt, akkor gyere máskor is.
Szép napot kívánok!
Sajnálatos, de manapság nagyon ritka az ilyen bensőséges tanár-diák kapcsolat. Éppen ezért nagyon megbecsülendő. Gratulálok!!!
VálaszTörlésHa sok ilyen lenne, talán vissza lehetne fordítani rengeteg káros folyamatot.
Kedves Alterego, engedd meg, hogy pontosítsak. Van akivel bensőségesebb, van akivel kevésbé. Ez tőlük és tőlem is függ. Mivel a tavasz közeledtével ez a történet jobban hatott rám, mint egy összezördülés, ezt hoztam el a blogba!:-)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy jöttél!
Arra is emlékszem, hogy mikor valaki tetszett, mennyire szerettem volna mesélni róla, és elég volt egy kis ösztönző szó,csak hogy bátorítsanak, és mondhassam. Persze, hogy kilógott a lóláb, de nem vettem róla tudomást, vagy nem is tudtam, hogy tudják már, amit titkolni akartam?
VálaszTörlésGratulálok a pedagógusi vénádhoz! Én is tanítottam, de volt, amikor az empátiámat kihasználták.
VálaszTörlésSzia Adelid!
VálaszTörlésA legrosszabb, ha kihasználják az embert, sajnálom, persze velem is megesett.Annyira azonban mindig vagyok kívülálló( ez a titok?), hogy látom, érzem, ha ez történik velem. Az ember viszont tényleg nem gép.
Itt vagyok már a blogodon régóta, csak olvasó üzemmódba.Még a másik blogodról jöttem.Névtelen Mariann vagyok.:)
VálaszTörlésÓh, kedves Mariann, hát te vagy? Nagyon örülök neked!:-)
VálaszTörlésAbba a ( fogyós, egészséges életmódos) blogomba régen írtam, talán majd újra folytatom. Sajnos nincs annyi hírem, hogy egy blogot vezessek róla. Talán ide szövöm majd bele ebbe a blogba a híreim, vagy folytatom azt a másikat, hátha jobban ösztönözne a kitűzött célok megvalósítására.
Jó, hogy nem maradtál el!:-) Köszönöm, és ahogy láttam te is indítottál egy blogot. Akkor még nem volt, mikor utoljára kapcsoltban voltunk.
http://evaedit.blogspot.com/
VálaszTörlésEz a fent említett, másik blogom, amihez kicsit( nagyon) hűtlen vagyok!