Tisztelettel keresem mindenhol a régit, a sokat szolgáltat, az alázattal enyészetnek indulót, a friss növényi hajtások és a nedves föld illata mellett a rozsda és a por illatát is.
Nem tunt hasonlonak...Hm. A toled megszokott stilust velem e sorokban.Nagyon tetszik az iras,az ertekhez ragaszkodas.:) Helyettem is irtad,amugy sok mindent az elozoekben is,ezert is szeretek itt boklaszni. De ujakat is tanulok.Koszonet,
Kedves Éva, a múlthoz, enyészethez "is" ragaszkodás nyilván fontos lelki hajlamaid egyikét jelképezi s misem "normálisabb" ennél! Szerintem (nem tudok szabadulni, ugye, a kávéházi pszichológus" szerepétől, aki mindenkit "meg akar fejteni"...)a múlthoz ragaszkodás nem annyira a múltba fordulást jelent nálad, ami a jelennel szembeni bizalmatlanság, szorongás jele, hanem ahhoz a "lánchoz" való ragaszkodást, ami őseidhez fűz, hogy ennek a láncnak te is egyik szeme lehess... Ez persze mélyebbre ásva talán saját halálunk elfogadását is célozza. (persze, az is lehet, hogy buzgóságomban jól melléfogtam!)
"alázattal enyészetnek induló" A kutyusom jutott erről az eszembe, aki télen halt meg, 16 éves volt.Olyan alázattal fogadta hogy itt az idő, olyan méltóságteljesen ment el...csak én bőgtem mint egy gyerek:( Mennie kellett, mostmár elengedtem és tudom hogy jó helyen van.
jaj, illetve az már meg is volt/van az előző, primulás bejegyzéseddel, bocs, nem kell téged az egyensúlyra emlékeztetni,én voltam figyelmetlen, de mégis várom újra s újra a megújulás(ik) képeit!:)
Nique, jól látod! Ez az én stílusom blogírós éveim óta, illetve bejegyzésenként valamit változik, és az idő múlásával is csiszolódik, formálódik, mint minden más. Attól függ, hogy tömören, elvontabban fogalmazok, vagy kicsit hétköznapibban, bő lére eresztve.Ez utóbbitól szeretnék megszabadulni. Hogy hogyan írok, az függ témától, hangulattól, nem szoktam nagyon gondolkozni rajta, hanem ahogy ki8jön belőlem. Ez most az elvont tömör volt!:-))) Jó, ha itt "bóklászol", gyere máskor is. Persze, hogy a többieket is várom, ki ne maradjon senki sem!:-)
Flora, nagyon jól látsz te engem, nincs itt semmi melléfogás.:-)Egyébként én is meg akarom fejteni magam is és másét is. Anyu korosodásával a múltban élek, mert ő már jobbára csak arról beszél, és én ennek vagyok fültanúja. Az ő fiatalkora a téma, a magamét nem idézgetjük. Amiben nagyon igazad van az, hogy a jelennel szemben bizalmatlan vagyok, és bizony van bennem jó adag szorongás is. Pedig mennyire nem akarom, de ezt nem kérdezi senki! Én változtathatnék, de most nem megy. Ez az év különösen szorongós.Hozta az ország helyzete, és mostanra érett meg egy családon belüli szorongató helyzet jelenléte is.
Mariann,mindig a visszamaradottaknak nehéz, és a kutyusod nem is tudta, hogy ő elmegy... Ezt te tudtad, és bizony a 16 év nagy idő, hogy könnyű legyen az elengedés! Hogy hívták?
Aliz, én másik nagy ismerőm!:-)Igen, az egyensúlyt próbálom tartani, nekem ez kell a túléléshez. A végletek nem mennek. Primulás kertet láttam, majd pár méterre az enyészetet, és ha nem is lennék erre érzékeny, akkor is szöget ütött volna a fejembe a kontraszt! Nagyon szeretem az elmúlást fotózni. Legyen az ősz,régi tárgyak. Embereket nem szoktam, legfeljebb kezeket. Egyszer tettem fel Picasawebre fotókat," elmúlás" témában. Volt egy szimpatikus lengyel fotós, aki látogatta az albumjaim, és nem tudta elfogadni, hogy én nő létemre miket fényképezem.Fiatalnak is hitt, és ez végképp összeegyeztethetetlennek tűnt a témaválasztásomhoz. Még privit is írt, hogy hogy is van ez nálam...:-) Aztán látta, hogy megvan a másik oldalam is, és nem nyúzott tovább az ő problémájával. Mert ez az ő problémája volt velem kapcsolatban, nem az enyém. Számomra természetes!Megjárom a két végletet, hogy utána középen megállapodhassak. A végletekben csak rövid ideig időzöm, mert nem igazán bírom.
Hirtelen azt hittem Márta blogjába kerültem,
VálaszTörlésfantasztikus ez a hasonlóság!:)
Katalin, számomra csak megtisztelő, ha bármilyen hasonlóságot vélsz felfedezni.
VálaszTörlésKöszöntöm Krisztinát blogom olvasói között!:-)
VálaszTörlésNem tunt hasonlonak...Hm. A toled megszokott stilust velem e sorokban.Nagyon tetszik az iras,az ertekhez ragaszkodas.:)
VálaszTörlésHelyettem is irtad,amugy sok mindent az elozoekben is,ezert is szeretek itt boklaszni.
De ujakat is tanulok.Koszonet,
Eniko
Kedves Éva, a múlthoz, enyészethez "is" ragaszkodás nyilván fontos lelki hajlamaid egyikét jelképezi s misem "normálisabb" ennél! Szerintem (nem tudok szabadulni, ugye, a kávéházi pszichológus" szerepétől, aki mindenkit "meg akar fejteni"...)a múlthoz ragaszkodás nem annyira a múltba fordulást jelent nálad, ami a jelennel szembeni bizalmatlanság, szorongás jele, hanem ahhoz a "lánchoz" való ragaszkodást, ami őseidhez fűz, hogy ennek a láncnak te is egyik szeme lehess... Ez persze mélyebbre ásva talán saját halálunk elfogadását is célozza. (persze, az is lehet, hogy buzgóságomban jól melléfogtam!)
VálaszTörlés"alázattal enyészetnek induló"
VálaszTörlésA kutyusom jutott erről az eszembe, aki télen halt meg, 16 éves volt.Olyan alázattal fogadta hogy itt az idő, olyan méltóságteljesen ment el...csak én bőgtem mint egy gyerek:( Mennie kellett, mostmár elengedtem és tudom hogy jó helyen van.
és az örök "esti kérdés" (Babits)... de "azért" fotózz majd hamarosan sarjadó füvet,rügyeket, virágzó ágakat stb!:) (az egyensúly kedvéért is:)
VálaszTörlésjaj, illetve az már meg is volt/van az előző, primulás bejegyzéseddel, bocs, nem kell téged az egyensúlyra emlékeztetni,én voltam figyelmetlen, de mégis várom újra s újra a megújulás(ik) képeit!:)
VálaszTörlésNique, jól látod!
VálaszTörlésEz az én stílusom blogírós éveim óta, illetve bejegyzésenként valamit változik, és az idő múlásával is csiszolódik, formálódik, mint minden más. Attól függ, hogy tömören, elvontabban fogalmazok, vagy kicsit hétköznapibban, bő lére eresztve.Ez utóbbitól szeretnék megszabadulni. Hogy hogyan írok, az függ témától, hangulattól, nem szoktam nagyon gondolkozni rajta, hanem ahogy ki8jön belőlem. Ez most az elvont tömör volt!:-))) Jó, ha itt "bóklászol", gyere máskor is. Persze, hogy a többieket is várom, ki ne maradjon senki sem!:-)
Flora, nagyon jól látsz te engem, nincs itt semmi melléfogás.:-)Egyébként én is meg akarom fejteni magam is és másét is.
VálaszTörlésAnyu korosodásával a múltban élek, mert ő már jobbára csak arról beszél, és én ennek vagyok fültanúja. Az ő fiatalkora a téma, a magamét nem idézgetjük.
Amiben nagyon igazad van az, hogy a jelennel szemben bizalmatlan vagyok, és bizony van bennem jó adag szorongás is. Pedig mennyire nem akarom, de ezt nem kérdezi senki! Én változtathatnék, de most nem megy. Ez az év különösen szorongós.Hozta az ország helyzete, és mostanra érett meg egy családon belüli szorongató helyzet jelenléte is.
Mariann,mindig a visszamaradottaknak nehéz, és a kutyusod nem is tudta, hogy ő elmegy... Ezt te tudtad, és bizony a 16 év nagy idő, hogy könnyű legyen az elengedés!
VálaszTörlésHogy hívták?
Aliz, én másik nagy ismerőm!:-)Igen, az egyensúlyt próbálom tartani, nekem ez kell a túléléshez. A végletek nem mennek. Primulás kertet láttam, majd pár méterre az enyészetet, és ha nem is lennék erre érzékeny, akkor is szöget ütött volna a fejembe a kontraszt!
VálaszTörlésNagyon szeretem az elmúlást fotózni. Legyen az ősz,régi tárgyak. Embereket nem szoktam, legfeljebb kezeket.
Egyszer tettem fel Picasawebre fotókat," elmúlás" témában. Volt egy szimpatikus lengyel fotós, aki látogatta az albumjaim, és nem tudta elfogadni, hogy én nő létemre miket fényképezem.Fiatalnak is hitt, és ez végképp összeegyeztethetetlennek tűnt a témaválasztásomhoz. Még privit is írt, hogy hogy is van ez nálam...:-) Aztán látta, hogy megvan a másik oldalam is, és nem nyúzott tovább az ő problémájával. Mert ez az ő problémája volt velem kapcsolatban, nem az enyém. Számomra természetes!Megjárom a két végletet, hogy utána középen megállapodhassak. A végletekben csak rövid ideig időzöm, mert nem igazán bírom.