Ki hagyta rám e furcsa örökséget?
tán javasasszony volt a drága,
füveket, gombát egybefőző
tündér, boszorkány, ükanyó, párka,
kezében órjás kertészolló,
az életekből itt-ott levágott,
s élet-darabokból foltozott
nekem egy foltos bohóc-virágot.
Ezt a világot hagyta rám,
a sok mögött mégsem egészet,
a csupa kérdő- és gondolatjel,
mi a világból az enyém lett.
Kb. az én örökségem is ez... Megpróbálom szemüveggel minél jobban "belátni"...
VálaszTörlés(még egy szép vers! köszönet.)
az jutott eszembe, hogy egyszer Makón azt találta mondani a Károlyi Amy (W.S: árnyékában:), hogy benne az a különös, hogy semmi különös nics benne. Pedig dehogyisnem!:)
VálaszTörlésFlora, Aliz!
VálaszTörlésAzért hoz az ember néha verset is a blogba, mert helyette megfogalmazzák azt jobban, amit úgyis tud, csak nem tudja így leírni.
nem biztos, hogy "tud", sokszor a költőnél IS többet tud a verse...
VálaszTörlés