Takarítottam délelőtt, ablakok sarkig kitárva a márciusi, hirtelen jött melegre, nedves föld és fakéreg illatokra! Aztán a borult kezdet is átváltott napsütésre, olyan volt, mintha felgyújtották volna a villanyt hirtelen, majd a falakra egyre élesebb kontúrral árnyékok vetődtek.
Éjfél után feküdtem le, és és egy perccel az új nap kezdete után gondoltam is arra, hogy elkezdődött valami új, megyünk bele a tavaszba, és tudatában voltam, rögzítettem a várható változást a percmutatók nézésével is.
"elkezdődött valami új, megyünk bele"
VálaszTörlésezt érzem én is, félem is és várom is egyszerre:)
Ahogy látom a blogokban, sokan foglalkoznak a március 1-el. Február 1. nem volt ilyen érdekes.:-) Valami új kezdődik…
VálaszTörlésMiért félsz?
VálaszTörlésén ilyen félős vagyok:)
VálaszTörlésmert MÁS lesz, és nem tudom, milyen
pedig már annyiszor végiggondoltam a változásokat az életemben, hogy mindtől tartottam, és mind jót, jobbat hozott...
ideje lenne elengedni ezt?
Aki ilyen, annak nehéz elengedni. Ha néhányszor legyőzöd, már eredmény.
VálaszTörléslegyőzöm?
VálaszTörlésinkább úgy mondanám, a félelmem ellenére cselekszem, megyek bele az ismeretlenbe
Reménnyel!
VálaszTörlésA várakozás, vágyakozás reményével megélni az újjászületés pillanatait.
Lillácska, tökéletes a mondatod. Nem tudjuk legyőzni a félelmeinket, hanem annak ellenére cselekszünk, és sokszor rájövünk, hogy kár volt félni. És mégis!
VálaszTörlésMárta, mindig bennem a remény, enélkül nem megy, ahogy látom részedről sem. Pedig jönnek újabb és újabb kihívások...
VálaszTörlésMárta! köszönöm ezt a szót: reménnyel!
VálaszTörlésÉva! neked is köszönöm, hogy ezt a mondatot fel tudtam hozni magamból, és most már tovább is gondoltam:
a félelmeim ellenére, mindig reménnyel:)
Így gondolkozunk közösen, más és mégis hasonló élményekkel.
VálaszTörlés