A konyhában csend volt, míg a Mama közel 90 évesen rejtvényt fejtett, én kávézás közben egy német nyelvű újságot böngésztem, hátha így is ragad rám valami a nyelvből.
Az asztalon zománcos tálban frissen sült sós, köménymagos még langyos kifli, melynek soha nem tudom meg a receptjét. Mama nem receptből süt-főz, a gyakorlat írja számára, hogy miből mennyi kell. Alig néhány dologból szükséges „ein wenig” bele, de tojás az nem!
Az asztalon zománcos tálban frissen sült sós, köménymagos még langyos kifli, melynek soha nem tudom meg a receptjét. Mama nem receptből süt-főz, a gyakorlat írja számára, hogy miből mennyi kell. Alig néhány dologból szükséges „ein wenig” bele, de tojás az nem!
Csekély német tudásommal megdicsértem a kiflit, végigsimítottam Mama kezén is, melyet mosollyal nyugtázott.
Ez is része volt a szombat délutánnak.
Még én is megmelegedtem e pillanatban...
VálaszTörléskedves
VálaszTörlésEgy régi konyhában annyi minden meleget adó van, és nem csak a tűzhely körül.
VálaszTörlésNéha nem sok kell a boldogsághoz: nyugalmat sugárzó és élvező emberek együtt...
VálaszTörlésAddig tanulj tőle ameddig még lehet. Ezeket a recepteket sehol sem lehet megtalálni. A rutint pedig csak tőlük sajátíthatjuk el. Sajnos erre én későn jöttem csak rá.
VálaszTörlésFlora, várom, és keresem az ilyen perceket. Olyan kisimulva mentem onnan haza, mint már régóta bárhonnan.
VálaszTörlésGyörgyi, egyszer úgy kellene tanulni, hogy ott vagyok, amikor süti. Ez még eddig nem jött össze!
VálaszTörlésIgen, csak ott kell lenni vele akkor és örökre megtanulod( én is így tanultam meg sütni-főzni a nagymamámtó!
VálaszTörlésAz én nagymamám is így csinálta.
VálaszTörlés- Ebből mennyi kell bele, mama?
- Hát, amennyit felvesz.
- És ebből?
- Abból meg csak úgy, gondolomformán.
Sose fogunk tudni már olyan sóskát vagy olyan krumpligombóc-levest főzni, mint ő.
Jó volt emlékezni kicsit. Köszönöm az írást.
Kedve Judit Eszter, megpróbálom megszervezni. Nem az én rokonom, nem is tudok hozzá egyedül menni, sőt maradni sem, de semmi sem lehetetlen, megpróbálom elintézni, hogy akkor csinálja a kiflit, ha én is ott leszek.
VálaszTörlésSzia AM, látod ehhez kell a gyakorlat, és az nincs akkor pedig ott állni, és nézni.
VálaszTörlésAnyutól tanultam így, és az a legnagyobb dicséret, ha azt mondja az én főztömre, hogy olyan mintha ő csinálta volna. Én is érzem, hogy tökéletesen azonosak egyes ételeknél az ízek.
Tetszik az " amennyit felvesz és a gondolomformán"!:-))
Micsoda hangulat...ezek a régi konyhák olyan otthonosak.A mostani hiperszuper gépesített, minden króm modern konyhák fogják valaha is ezt a hangulatot árasztani?
VálaszTörlésBár lehet hogy csak ízlések és pofonok kérdése az egész, meg persze sok múlik a konyha tulajdonosán is...
Mariann! Régi falusi ház régi konyhája kredenccel, sparherddal, szentképekkel, hímzett falvédővel...A dupla ajtó rögtön az udvarra néz, sarkig nyitva a tavaszra.
VálaszTörlésA Mama közel 90 éves bölcs nyugalma adja a pluszt, ami ide még kell.
Ahogy olvastalak,kirándultam a múltba,a Nagymamám régi konyhájába.Ahol mindig sült valami finomság,ahol kredenc volt,meg hímzett falvédő,és meghittség,nyugalom.Köszönöm.
VálaszTörlésTálaló!
VálaszTörlésAz én nagymamámnak is volt hasonló konyhája, sőt, a ház vége felé nyári konyhája is mindenféle finom illatokkal.Akiről írtam nem az én nagymamám, sőt, még rokon sem, de ez egyáltalán nem baj.
Jó emlékezni, örülök, hogy te is megtehetted nálam most!
ó ez a kifli...nekem is vannak ilyen "kiflijeim" (te jó ég hogyan is kell ezt írni)ahogy az én nagymamám is magyarázza: és akkor teszel bele bizonyos mennyiségű tejet...
VálaszTörlésCirip!
VálaszTörlésMikor Anyutól tanultam sütni-főzni, akkor hogy ne csak a memóriámban bízzam, megkértem, hogy írja is le a recepteket. Kérésem sokszor az volt, hogy úgy tegye, mintha" "hülyegyerek" lennék. Olcsó kis viccelődés volt részemről, talán akkori főzési tudományom hiányát rejtve ezzel. Ő viszont tudta, hogy nagyon részletesen kérem akkor a receptet, és így is írta le!:-)))