"Hiányoztam?
Nem voltam itt?
Talán épp az utcán
átfagyottan léptem át
egy eső után maradt
tócsányi, didergő vizet…"
Nem voltam itt?
Talán épp az utcán
átfagyottan léptem át
egy eső után maradt
tócsányi, didergő vizet…"
( Erdélyi Gábor: Szem-mosoly /részlet)
Vasárnap délutáni esőnek mindig különös hangulata van. Lehetett volna akár elhagyatottság és csalódottság érzése is bennünk a majdnem üres utcákon, de nem volt!
Inkább úgy éreztem, hogy egy film szereplője és nézője is vagyok egyben. Igaz, hogy egy kissé melankolikus filmé, ami nem is Ausztriában valahol a magyar határhoz nagyon közel, hanem inkább egy francia kisvárosban játszódik, ahol a képek nagyobb szerepet kapnak, mint maga a történet.
Megnéztük a Burgenland Tartományi Múzeumot előtte, és esernyő nélkül egy kávéház felé mentünk, vagyis éppen két fedett hely között áztunk nagy élvezettel. Én legalábbis mindig így ázom!:-)
Aztán csak eljutottunk a kávéházhoz, fogasra akaszthattuk a nedves kabátokat, és felfedeztünk egy párt, akik ott voltak a múzeumban is, és az utcán is megelőztek minket egyszer. Hasonló programmal vajon kik lehettek? Míg a kávéra vártunk hoztuk is az ötleteket...
Az esőben való sétálásról eszembe jut, mikor Regensburgban töltöttem egy napot...én egyedül voltam, nem akaródzott sehova sem beülni, és volt esernyőm is, de ugyanilyen szépnek láttam én is a várost. Esőben nagyon szépek a színek.
VálaszTörlésSzép bejegyzés.
Márta, emlékszem arra a bejegyzésedre, és tetszett is.
VálaszTörlésMennyit számít az időjárás egy-egy hely meglátogatásakor?! Egyszer mikor Csehországban voltunk, esős nap várt ránk, a kérdés az volt, hogy menjünk-e Prágába aznap ennek ellenére. Mentünk, és gyönyörű volt úgyis.Napsütésben is láttuk, úgyis szép volt.:-)
Különösen szépek a kövek, fénylenek, és a növényeken a cseppek is külön hangulatot adnak.
Köszönöm a látogatásod!
Megint csak ismétlem magam: nagyon szépek a fotóid!
VálaszTörlésS hihetetlen, mennyire szereted az esőt! Az ember szinte szeretne valami mély pszichanalitikai magyarázatot keresni rá... Az viszont teljesen nyilvánvaló, hogy a részletek esztétikuma vonz... (ismét beleestem a "kávéházi pszichológia csapdájába, ezer bocsánat!)
Flora, egy darabig én is kerestem arra a magyarázatot, hogy az eső miért szép számomra, mikor a legtöbb ember negatívan éli meg. Már nem keresem, ez van, elfogadom.
VálaszTörlésEzzel a pszichológiáról szerzett kevés ismeretem is bizonyítom, mert én még kávéházi szinten sem vagyok járatos néha benne. Inkább ráérzés, mint konkrét ismeret. Vagy mondjam azt, hogy az emberi lélek titokzatos, és nagyon erőltetett magyarázatokkal szolgálhatunk arra, ha megfejtéssel álunk elő.
A részletek vonzanak az egész helyett?! Igen, ez teljesen így van!
VálaszTörlésKicsit zaklatott vagyok, mert egy pályázat lebeg a fejem felett, mint az a bizonyos kard, de a soraid megnyugtattak. Köszönöm! A vasárnap délutánról nekem mindig Zorán dala, Dusán verse jut eszembe, és nálam is melankólikus. De jó nagyon!
VálaszTörlésTipitá, szeretem azt a Zorán dalt én is. Van egy kis melankólia a vasárnap délutánban. Benne van az elmúlás, múlik a hétvége, nem olyan, mint a péntek délután vagy a szombat.
VálaszTörlésKívánom, hogy a pályázat rendben menjen!
Kosztolányinál:(a szegény kisgyermek panaszaiban pedig:)
VálaszTörlés"Vasárnap délután meg tétován,
Míg bánatommal egymagamba járok
A lányok, a buta vidéki lányok
Magyar dalt nyúznak a kis zongorán."
az eső meg? tisztit, átmos? ha nem is (mindig) valóságosan...én az eső utáni tiszta levegőt szeretem mélyen beszivni...
(anyukám összegyűjtötte, és mosott is vele azt hiszem, azt mondta hogy valami különleges hatása van... de ő a szőnyeget is a hóra teritve tisztitotta...:)
Kedves Aliz!
VálaszTörlésAz esővíz lágyabb, mint a csapi víz. Hajat is szívesebben mostak vele emiatt állítólag. Nagymamám is használta.
Köszönöm Kosztolányit. Volt illata a levegőnek Eisenstadtban, szél is fújt, így friss és tiszta volt.
igen, mondta is anyu , hogy lágyabb, meg a hajmosás is rémlik...
VálaszTörlésamúgy én nem nagyon szeretem az esőt...legfeljebb ablak mögül (egyszer egy viharban szörnyen eláztunk, a maros-parti strandról jövet, erdőben, töltésen, sárban, kiskoromban, és ez illetve ami utána történt, egy rossz, traumatikus élményt hagyott, azt hiszem itt a magyarázat...)de az eső tényleg jó és szép dolog. Élvezd! és fotózd!:)
Aliz, ahogy neked van rossz élményed az esővel kapcsolatban, nekem is van bizonyára jó, csak már nem emlékszem.
VálaszTörlésMi történt akkor az eső után, amiről írsz? Elmondható?
Féltetek már az esőtől?Engem tavaly tavasszal Koreában elkapott egy nagyobb zápor.Csak az járt a fejembe hogy ha Japánból jönnek ezek az esőfelhők vajon nekem most mi esik a fejemre?:(Akkor ott féltem minden egyes esőcsepptől:(
VálaszTörlésegy novellában megirtam (nem túl jól sikerült, majd kikeresem...)
VálaszTörlésde csak most jutott eszembe némi összefüggés...(az eszembe juthatott volna prózaibban, hogy utáltam mindig elázni, meg a hajam mindig begöndörödött az esőtől, amit szintén nem szerettem)
Mariann, úgy, ahogy te féltél, én még nem féltem esőtől.Nem irigyellek azokért az esőcseppekért!:-(
VálaszTörlésAliz, látod ez biztos, hogy közös bennünk! :-)
VálaszTörlésAz én hajam is begöndörödik a párás vagy esős időben. Mivel mindig az kell, ami nincs, én sima hajat szerettem volna már gyerekkoromban is: Húztam, nyúztam, egyenesítettem.
Már nem foglalkozom annyira a dologgal, de azért van most is hajvasaló szerkentyűm. Más göndörít, én kisimítok, nehogy már azt szeressem, ami van!:-)