"Tudnod kell, hogy a sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikkcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan - már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami."
( Müller Péter)
Van hogy mostanában azért is állok az ablak előtt, mert volt úgy, hogy hiába vártam, bizony egyedül voltam.Változott a helyzet, és ennek tudatában kell lennem, nemcsak egyszerűen tudomásul venni a jobbat, a rosszon meg hosszan rágódni.
Ezért a jelzett, várható időpont körül odaállok az ablak elé, látom, mikor feltűnik az, akit várok, megszólal a csengő is hamarosan, és eszembe jut az az idő, mikor másképp volt. Mit nem adtam volna azért, ami most napjaim része? Elképzeltem- persze akkor kínomban vagy tudatosan - a vágyott képeket, és a képzelet teremtő erővel bír. (Ha nem is éppen így akartam, de valami felső erő mégis így adta meg nekem.)
A vágyott-féle képek most a valóságban játszódnak le.
Hinnem kell abban, hogy ez így működik. Sokkal könnyebb ennek tudatában.
Anno ezt én is átéltem. A mai napig nem tudom elhinni, hogy már nem vagyok egyedül. Most azért állok az ablak előtt, mert jó ott állni. Őt várom haza.
VálaszTörlésNem tudom, hogy működik ez, ki adja, ki veszi el, de remélem, van értelme életünkben a hiábavaló várakozás kínjának, csak még nem tudom, mi az.
VálaszTörlésKedves Györgyi és Márta!
VálaszTörlésA várakozás lehet kín és öröm,attól függ várható-e a beteljesülés.Van, amikor máris tudjuk, hogy hiábavaló, csak leállni nem tudunk vele.Ez valóban kín!
Az egészen biztos pozitív eredménnyel végződő várakozás csak elviselhető. Ebből van a kevesebb szerintem. Mégsem adjuk fel, és olykor a várakozást tettekkel is megfűszerezzük a bizonyosság érdekében. Ez viszont már beavatkozás a várakozás passzivitásába.
Sokszor előfordult, hogy amire nagyon-nagyon vártam, nem teljesedett be.
VálaszTörlésMostanában igyekszem nem várni semmire (s főképpen senkire) s ha valami mégis megérkezik, csak kellemes meglepetés lehet...
Mikor nagyjából rendben az életem, akkor nem várok. Mikor gyötört a magány és egyéb kínok, akkor nem tudtam nem megtenni. Mikor beletörődtem, és elfogadtam a helyzetet, akkor változott meg, pedig akkor is passzív voltam, nem tettem semmit. Véletlenek pedig biztosan nincsenek, legfeljebb látszólag.A véletlen szükséges törvényszerűség, akkorra érik be valami.
VálaszTörlésBiztosan igaz az is, hogy mikor eleresztünk valamit, akkor azzal együtt a görcsös feszültséget is, mely gátolja a a vágyott dolog/ személy jöttét.
Legyenek kellemes meglepetéseid!
„Tudnod kell, hogy a sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikkcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan - már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
VálaszTörlésA sors ugyanis nemcsak a te sorsod, de sok mindenkié, s ahhoz, hogy egy esemény létrejöjjön, egybeesésekre van szükség. Nemcsak neked, másoknak is meg kell érniük rá. És amikor én, te, ő, mi, ti és ők megértek rá: létrejön a várt esemény. Még ekkor sem egészen bizonyosan, mert a vetélés lehetősége mindig fönnáll, de az idő ilyenkor már "változással" terhes: ez az a pillanat, amikor valami már megjövendölhető.
A kínai ezt a "felhők gyülekezéséhez" hasonlítja: van egy állapot, amikor a vihar már bizonyosra vehető.
Beteljesülés, amikor "lecsapódik az eső".”
Müller Péter
Nem lenne rossz a véletlen sorsszerűségében hinni! De hajlok arra, hogy a véletlen az "csak" véletlen... Különben megint az "elrendeltetés" csapdájában érezném magam. De vajon hol az igazság, ki tudja...
VálaszTörlésSokszor megkaptam azt, amire vágytam, de hol későn, hol kicsit másképpen érkezett.
VálaszTörlésMost is várakoznom kell- vajon nincs még (már) késő?
Márta, nekem hasonló benyomásaim vannak,de mindent csak utólag látunk helyesen vagy talán még akkor se?), és én néha már azon is elgondokodom, hogy nagyon meg kellene gondolni, hogy mire is vágyunk, hiszen teljesül; s az is, aminek talán nem kellene...(de ezt is csak utólag tudhatjuk...(?)De egyébként utólag azt is (s ez némiképp biztató: hogy sosincs késő!!! (mégha mindig azt is hisszük)
VálaszTörlésFlora, lehet, hogy a véletlen az, hogy mi a megfelelő időben, megfelelő helyen vagyunk? Áhhh, nem is gondolkozom már én ezen. megtörténik, és kész:-)
VálaszTörlésMárta, ahogy Aliz is írja, nincs későn. Ha nagyon akarod, akkor legyen! Mert ha nem fogadod el, nem várod ki vagy meg, akkor azt bánod.Nem tudom miről van szó, de általában is így gondolom, konkrétan is.
„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
VálaszTörlés/ Márai Sándor: Eszter hagyatéka /
Marvin, köszönöm.
VálaszTörlés