Ilyen egyszerűen látom a mostanában a Nőnap körül kialakult olykor elégedetlenkedő morgolódásokat.:-)
Van ráadásul két Zoltán is, akikkel együtt dolgozom, szűk fél órára össze tudtunk ülni tegnap a névnaposokkal is, sőt, egy régi kolléga is bejött. Mivel tudom, hogy mi a két Zoltánunk gyengéje ( mindenféle magasröptű elképzeléseket tegyük most félre), mi mást is kaphattak volna tőlem, mint: Milka csoki az egyiknek, grill csirkecomb a másiknak!:-)
A virágot vízbe tettem, a kapott verset is kitettem mellé.
Ilyen egyszerű örömmel éltem meg a tegnapot.
természetesen én is örültem a virágnak (és nem mondom el senkinek, hogy már másnapra elhervadt:)), mint mindíg örülök a virágnak, és a kedveskedésnek
VálaszTörlésnem morgolódok,
csak szomorú vagyok
Szia Katalin!
VálaszTörlésElolvastam a nőnapi blogbejegyzésed most, mert éreztem, hogy valami célzásfélét érzel. Egyáltalán nem erről van szó, dehogy a te szavaidra reagáltam, általánosan írtam a morgolódásokról, amit itt-ott hallok, olvasok, konkrétum nincs benne. Viszont valóban több cinizmust és fanyar szájhuzogatásokat látok inkább, mint nem. Aztán amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten. Mi új van ebben?
Kollégáim őszinte örömmel készültek, még a szekrény falára is kitettek köszöntőt, a lány diákoknak is a folyosóra, mi pedig virágot is kaptunk, és nem éreztem, hogy kötelezőnek érezték. Bizonyára ezért is éltük meg igazi örömként a napot. Ők is, mert látták, hogy mi örülünk. Itt a dolgok nyitja. Pár évig nem volt nálunk nőnapozás, mert a vezetés részéről erre volt célozgatás, valahogy ez volt az elvárás, de a férfiainknak ebből elegük lett, és elmentek a virágboltba. Illetve a szervező elment, miért is mentek volna csapatostól…?:-)
Még leírom, hogy más napokon is nőként kezelnek minket, persze mindig virágot nem kapunk tőlük! Ez is igaz. Alkalom viszont volt rá most.:-)
Ne legyél szomorú!
Hogy a virág elhervadt, az a virágboltosok „hibája”? bizonyára. Az enyémnek meg a szára tört el, de azért én vagyok a felelős. Miért kellett elesni a járdán?:-)
VálaszTörlésNekem az volt az öröm, hogy a férjem felhivott telefonon, mikor előtte skypon beszéltünk. már úton voltam a munkahelyemre és eszembe se jutott a nőnap. Az a félig még álmos hang nagyon jólesett, függetlenül attól, hogy én valahogy sosem szerettem ezt a napot. Persze azért a kollégáktól kapott virágnak tudok örülni.
VálaszTörlésÓ, azok a munkahelyi nőnapok (fiúdiákjaim, férfikollégáim ügyetlenkedő-kedveskedő köszöntései--- de hiányoznak most... sose hitem volna!:)
VálaszTörlésjav:hitTTTem:))
VálaszTörlésezt még 4 éve irtam ezt hasonló alkalomból:
VálaszTörlés2008. márc. 8. 19:56 - írta aliz2.
majdnem nőnaptalanul
Címkék: öregedés, ünnep
hát csak jó ez a blogvilág! - ha nem lenne ... én bizony nőnapi köszöntő nélkül hervadozok
itt viszont akadt jónéhány férfiú, aki gondolt ismeretlen blogtársaira (azaz blogtársnőire) is, és írt vagy videofilmként feltett köszöntőket
köszönet nekik a figyelmességért
úgy látszik, ahogy öregszik az ember , egyre inkább csak "ember"ré válik
de ez nem is baj:
(vö: "József Attila: mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők, szabadok, kedvesek, s mind ember, mert az egyre kevesebb.
míg aktív voltam, a munkahelyen sokszor automatikusnak tűnt a nőnapi megemlékezés, a kötelező pirosszegfűkkel, sablonköszöntőkkel, kissé erőltetett mosolyokkal - úgyis...
mert miért is van ez az évi 1 napja a nőknek - eredetileg a nők jogaiért, egyenjogúságáért szólt.
hát kivívtuk.
miért is várjuk , hogy ezért még ünnepeljenek is.(?) pláne azt, aki már nem is "dolgozik"...
de azért egy szál virágot elnéznék az asztalomon...
vagy a kertben -de már kert sincs....
festmény igen,
ott a virágok legalább nem hervadnak el sose
íme, gyönyörködhet benne mindenki:
(minden "ember")
---itt megnézhető, még mindig virágzik:) :mindig virágzik:) :
http://szinesek.freeblog.hu/archives/2008/03/08/majdnem_nonaptalanul/
.
Kedves Aliz!
VálaszTörlés4 alapvariáció van (és még mennyi):
- kapunk és örülünk, vagy nem örülünk neki,
- nem kapunk és ennek örülünk, vagy éppen nem örülünk ennek a helyzetnek.
Mindenféle színezetet ad az ügynek, ha beleviszünk mozgalmat, a politikát, mindenféle harcos ügyet( persze, az eredet) vagy ezt mellőzve csak a „nő”-re koncentrálunk. Aztán attól is függ minden, hogy örömmel csinálják-e a férfiak, vagy megjegyzésekkel, fancsali képpel, mert akkor dehogy is akarok rájuk terhet rakni. Nálunk egyszerű volt a felállás: kaptunk célzások nélkül, és örültünk, valamint Zoltánoztunk is egy kicsit.
Mások másként is megélhették, ezért van jelen ennyire színesen a blogvilágban is. Mondjam, hogy ez a jó? Így teljes a kép?
Köszönöm, hogy elhoztad az írást!
Kovtama, az alkalomnak örülünk, hogy gondolhatnak ránk, és mi is viszont. Ha nem vesznek tudomást a Nőnapról a férfiak, az minket bánt, pedig sokszor mi harcoljuk ki ezt.
VálaszTörlésA férjeddel örültetek egymásnak, és így szép!
Aliz, itt kuncogok azon, hogy nem hitted volna, hogy hiányozni fognak azok az ünnepségek! :-) Én talán szervezett Nőnapin nem is vettem részt,vagy homályba vész, a mi tegnapi összeülésünk félig-meddig titokban zajlott, ahogy a Mikulás is suttyomban jön.:-)
VálaszTörlésEgyszer csak ott volt egy szekrényajtón egy köszöntő, aztán mikor üres volt a terem, a virág is odakeveredett valahogy az asztalokra, aztán egy borítékban idézet is...stb.
Mondom, mint a Mikulás!:-)))
Kedves Éva, én mindig örülök mindenféle csip-csup ünnepnek és a hozzá járó ajándéknak is:) Mi a Valentint is megünnepeljük, és a nőnapot is, meg mindent, és nem csak nekem öröm ez, hanem látom a Férjem arcán is a boldogságot, hogy tetszik a virág, amit hozott a lányoknak és nekem...És én is örülök a családom Zoltánjainak és hálás vagyok ezért az örömért, s hogy van miért örülni...
VálaszTörlésa legaranyosabb emlékeim azok, amikor a fiúk, óra után, suttogva megkérték, hogy bennmaradhassanak szünetben, hogy a meglepetéseiket elhelyezhessék a "nők" távollétében az osztályban..:) (mondjuk ez is félhivatalos volt:))
VálaszTörlésCsillagos, egyetértek, nem muszáj magunkat megfosztani az örömtől. Egyébként egészen biztosan működik az, hogy ha látják, hogy örülünk, ők is szívesebben adnak, büszkék is magukra, és a dicséret is jár a férfiaknak, sőt, ki is provokálják, ha nem jön azonnal.
VálaszTörlésTegnap is kérdezte tőlem az egyik köszöntőnk ( csak úgy titokban persze, mint cinkost), hogy mit szóltak a többiek, és tág szemekkel várta azt, ki mit mondott, ki hogy találta meg a virágot, hogyan örült.
Örülök, hogy nálatok is jól sikerült, de nyitottak is voltatok rá.
Aliz, tényleg aranyos dolgok ezek, félig komoly játék, és együttműködni, falazni is jó.
VálaszTörlésVegyük úgy, mint a "nem muszáj-figyelmesség" apró, de kellemes megnyilvánulását... Akkor mindenkinek jó.
VálaszTörlésFlora, vegyük úgy!:-)
VálaszTörlés