Balaton-felvidék/ 1.

"Áldassék és virágozzék e hely!"

Poros lábbal, poros saruban persze, hogy porban és kavicsok közt elaraszolgattam Taliándörögdön a Klastrom romjaihoz, és ültem a köveken a csendben. Elcsendesedett a Művészetek Völgye Kapolccsal és Vigántpetenddel együtt, a sors úgy hozta, hogy mi sem akkor voltunk ott idén. 

Mentem, és meg is pihentem a forróságban, ahogy az az alig látható bogár ott azon a fehérségen, és azon gondolkoztam, hogy valami lehet romjaiban is szép, a valaha volt szakrális központ helyén álló, sokáig a hit tartotta keresztény templom is, mely most nyári koncertek és csendes imák színhelye. 

Szavaimat, gondolataimat a Teremtő biztosan meghallotta, de magamnak is mondtam, hogy rögzüljön a hála.

Megköszöntem az egészséget, és szeretteimnek is ezt kívántam, köszönetet mondtam azért is, hogy ott és akkor ezeket elmondhattam. 
Ennyi volt az ott töltött idő lényege, és persze maga a csend.

Ezért mentem oda, ezért választottam a két napos pihenőmből ( Veszprémet másfél nappal megtoldva) ezt a fél órát.

Vittem füzetet Útinaplónak, és a fenti sorokat körülbelül így, lefekvés előtt este bele is írtam.

Hálanapló és hétvégi képek

"Nehéz boldognak lenni, mert mindig többet akarunk, mint ami van, s nem tudjuk megbecsülni a pillanatnyi jót, szépet, felemelőt, amit néha az élettől kapunk." 

(Részlet Popper Gábor: Séták apámmal c. könyvéből)

73. A görögdinnye  késsel történő nem teljes átvágását követő repesztésének reccsenő hangja.
74. A frissen nyírt fű illata
75. Széttártam a kezem, mint abban a bizonyos Titanicos jelenetben a lány. Én a szélnek, a térnek...
76. Friss ásványvíz első kortya
77. Valaha volt tócsa kiszáradt rajzolata
78. Zöld erdő levelein átsejlő fény
79. Régi könyvek sokat átélt dohos illata
80. A mosógép halk zajjal őszi holmikat mos a meleg nyárban a gyors számadás reményében.
81. A tisztaság pillanatnyi illat élménye
82. Kis lyukat vágok a levelekbe, és azon át nézem a napot, mint gyerekkoromban.
83. M. szappanának olíva illata

Marhapörkölt és könyvek

A közelben egy osztrák férfi magyar női segédlettel nagyon jó marhapörköltet főz. Félreértés ne essék magyar területen vagyunk, de a határ persze, hogy nincs túl messzire.
Faaszalon felszolgálva fapadon ülve eszegetjük az ételt egy kerékpárral érkező osztrák csapat társáságában. 
Már nem először tűnik fel a sok könyv. Sőt, M-tól kaptam is már erről a helyről angolul írt könyvet*. 
Egy szoba tele van abban az épületben, amelynek folyosóján eszünk, aztán az is ki van írva németül egy pár méterre található, kissé megroggyant, de még használható épületben: "Könyvek bolhapiaca". Minden persze németül várja olvasóit. 

Abban a bizonyos másik házban 3 helyiség van tele könyvvel. Szinte mind német nyelvű, elvétve angolul is találok ott olvasmányt. 

Az árak? 
50 cent vagy 1 Euro, de inkább 50 centért adják a könyveket,  ha valaki könyvre is éhes a pörköltön kívül. Micsoda párosítás, micsoda hely! 
M. öt könyvvel, én hárommal távoztam, mellesleg megjegyzem, hogy jóllakva. 
Egy angol és két német nyelvű az enyém. 
A német nyelvűeket alig nyelvtudással fogom (ki)olvasni, szótárazni fogok, és valami csak ragad rám. Bevetem a Google fordítót, és jegyzetelek, tanulok. Mindennap egy kicsit, és nem feladva soha.
Márta is így csinálta, és már szinte falja németül a könyveket...:-)

* Peter Mayle: A Good Year. Megfilmesítve: Bor, mámor, Provence néven ismerhetjük.

Tágas térben

Tágas térre vágyom a sok 4 fal és kedvetlenség után. 
Augusztus 1-e van, még tart a nyár, újra melegszik az idő, és maga a szél is meleg. A hajamat hol hátulról előre, hol elölről hátulra, néha oldalra is fújja a szél.
Mert forgolódom, és nézegetek ide-oda, bikákat amúgy nem látok, pedig akár át is battyoghatnának az úton, ha méltóságos szürkemarhaságuk úgy kívánná.
Sok a szín, meg a vadvirág és növény. Amúgy sík minden, messze felsejlik az osztrák Schneeberg hegy, de távol van, csak a körvonalai látszanak. 
Jó itt a lapos közelben is, míg közben kattogtatom az új gépet, melynek tanulásán túl vagyok.
Azt akartam lefotózni inkognitósan (arc nincs!) , hogy fújja a hajam a szél abban a bizonyos tágas térben, de a múltkor emlegetett meggyes csokoládé fantázianevű hajszín bemutatása sikerült leginkább, de azt sem bánom, legalább látjátok ti is. 
Megosztok én mindent. Módjával?
Valaki nagyon szeretett vagy szeretve volt ott valaha, megörökítettem a szívet is a kilátó egyik deszkáján...
Így kerek a világ!

Hálanapló

58. Kaptam egy csokor levendulát.
69. Csipke a konyhaszekrényem  polcain
60. Minden körforgalomban virágözön.
61. Jégrém csokijában a dió
62. A távollévő M. szép szavai Skype-on
63. Finom illatú szappan
64. Vidám a pedikűrös.
65. Egy nagyáruház pénztárosa a kötelező "Viszontlátásra" köszönés után a legszebb férfiúi mosolyával rám néz, és halkan csak nekem még azt is mondja, hogy "Kezét csókolom!" Elolvadtam!
66. Hallok is már nem csak látok!
67. A kinti szárítás szénaillata
68. Meggyes csokoládé az új hajszínem.
69. Esőcseppek össze-vissza kopogása
70. Könyvek oszlopa, mert már olvasok is.
71. A fehér szín szépsége a száradó blúzokon.

Pillanatok

Írhatunk "Hálanaplót" füzetbe, blogba, de ott vannak leíratlanul az emlékezetünkben is. Mert a fontosak, és a nem is igazán fontosnak mondhatók ott maradnak, hogy később tudatosan vagy véletlenül bevillanjanak. 
Készülnek képek is, pláne, ha az új gépet használni kell, mert a gyakorlás a legjobb tanító.
Véssem jól az eszembe azt is, hogy meglássam a életet átszövő szépet, és a nem is igazán bujkáló, de gyakran tanító rosszat is valahogy úgy, ahogy a titokzatos oktató írja Sofie-nak:
"Az a célom, hogy éberen éld az életed." *

*Részlet: Jostein Gaardner: Sofie világa c. könyvéből ( Katt!)

Könyv

Veszprémben bementem egy Alexandrába könyveket nézegetni. Másodlagos szempont (első?), hogy a Plázában van, ami légkondis. Most már nem érdekelne igazán ez a tény, mert lehűlt a levegő, és jólesően fúj kinn a szél, várhatóan újabb esőfelhőket terelgetve. Hurrá!
Szóval, ott várt rám egy könyv, vagy éppen azért fedeztem fel, mert engem érdekel, és ez az érdeklődés be is vonzotta a látóterembe, vagyis kiszúrtam szinte azonnal egy polcon. 
Sue Atkinson: Kiút a depresszióból, és az "Első lépések" c. sorozatban jelent meg.
Idézetet nem hozok, mert nem mindig szerencsés, az egész könyv összességében jó. A szerző, aki mellesleg terapeuta, és maga is benne volt ebben a betegségben.
Ajánlom azoknak, akik érintettek, vagy megelőzésre használnák, vagy a környezetükben van valaki, aki ezzel gyötrődik, mert arról is ír, hogyan segíthetnek. 
Egy szuszra is el lehet olvasni, hogy aztán újra nekiálljak immár jegyzetelve. 
Vagy mégsem, mert úgyis sokkal többet aláhúznék, mint nem.

Mire?

Friederike Mayröcker: Mire is van szükséged

Heinz Lunzernek

mire is van szükséged? egy fára egy házra ezeken

mérd mily nagy mily kicsi emberként az élet

milyen nagy milyen kicsiny mikor felnézel a koronába

mikor zölden pompázó szépségében elveszel mily

nagy mily kicsi amikor meggondolod

mily rövid az élet összevetve a fák életével

egy fa kell neked egy ház

nem egyedül neked csak egy szeglete

tető a fejed fölé ülni gondolkodni aludni álmodni

írni hallgatni nézni a barátodat

a csillagzatot a füvet a virágot az eget

Nádas Péter fordítása   

Újra

Visszaállt a rend azzal is, hogy ma elmentem Veszprémbe egy elég hosszú kihagyás után.
Busszal mentem, mert M. másfelé sátorozik szó szerint. :-)
Minden rendben volt, egy dolgot leszámítva, de azt is mondhatnám, hogy ennek is most van itt az ideje. Mert mindennek megvan! Visszafelé délután úgy fél 6 körül láttam egy árnyékban lévő utcai hőmérőt, amely 39 fokot mutatott. Korábban sem volt alatta, pláne a napsütésben. Olyan igazi katlan mellett állok érzés volt mindenhol.
Kerestem a légkondicionált helyeket, még "plázacica" is voltam elég sokáig. Ittam, kiizzadtam, ittam, kiizzadtam, és nem is tudom, hogy egyenes vonallal vagy hullámossal tudnám lerajzolni mindezt, de a folyamatosság benne volt. Hiszen úgyis tudjátok milyen napokat élünk, együtt éljük át ezt a hőséget az országban.
Jó ötlet, hogy diákok egyszer használatos poharakban vizet osztottak. Megszoktuk már, hogy hőségriadókor osztják a vizet, és milyen jól tud esni! Mindenhol elfogadtam vagy kértem. Helyesek voltak a gyerekek, igazi szép feladatnak tekintették azok, akikkel találkoztam. Azonnal kérdezték, hogy tölthetnek-e újra a poharamba. Most kivételesen nem palackokban vagy zacskókban adták. A lényeg, hogy adták.
Ami nagyon megragadta még a figyelmem, a piros postaláda, amelyekből egyre kevesebbet látunk. Ezen az is rajta volt, hogy mikor ürítik, tehát valóban szolgál még minket.