Balaton-felvidék/ 1.

"Áldassék és virágozzék e hely!"

Poros lábbal, poros saruban persze, hogy porban és kavicsok közt elaraszolgattam Taliándörögdön a Klastrom romjaihoz, és ültem a köveken a csendben. Elcsendesedett a Művészetek Völgye Kapolccsal és Vigántpetenddel együtt, a sors úgy hozta, hogy mi sem akkor voltunk ott idén. 

Mentem, és meg is pihentem a forróságban, ahogy az az alig látható bogár ott azon a fehérségen, és azon gondolkoztam, hogy valami lehet romjaiban is szép, a valaha volt szakrális központ helyén álló, sokáig a hit tartotta keresztény templom is, mely most nyári koncertek és csendes imák színhelye. 

Szavaimat, gondolataimat a Teremtő biztosan meghallotta, de magamnak is mondtam, hogy rögzüljön a hála.

Megköszöntem az egészséget, és szeretteimnek is ezt kívántam, köszönetet mondtam azért is, hogy ott és akkor ezeket elmondhattam. 
Ennyi volt az ott töltött idő lényege, és persze maga a csend.

Ezért mentem oda, ezért választottam a két napos pihenőmből ( Veszprémet másfél nappal megtoldva) ezt a fél órát.

Vittem füzetet Útinaplónak, és a fenti sorokat körülbelül így, lefekvés előtt este bele is írtam.