"Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér."
(Indián mondás a Suutari levelekből)
Köszönet a lábon álló, és a már learatott növényekért, melyek velem voltak. Vannak melyeket nem ültetett senki, és vannak, melyeket gondos kezek ápoltak és műveltek, akár virág, akár gabona, fű, fa legyen az a bizonyos Istenadta szépség.
Ismerős mondta - és már itt említettem is itt -, aki kezdetben akart, majd letett a kert vásárlásáról azért, mert szerinte az egész "világ" az ő kertje, lehet benne gyönyörködni.
Mi most a mi "nagy" kertünket néztük meg.
Nagyon élvezem ezt a nyarat, jobban, mint bármikor máskor, talán azért, mert kijöttem a mélyből. Azt hittem rámegy a nyaram, de egyszer csak befogadott a nyár...
Bizonyára így akartam:
"Bármikor, bármilyen formában ejti ki valaki a szót: Legyen! - valami történni fog."
Stella Terril Mann
Én a kórház kápolnájában kiejtettem, anélkül, hogy ezt a mondatot így, ilyen formában ismertem volna, de ott volt mögötte a gondolat, amit valójában akartam.
Tulajdonképpen: Ezt!
Tulajdonképpen: Ezt!
Jó volt olvasni soraidat, s jó, hogy így sikerült ez a nyár. A kijövetel pedig már hab a tortán.Ismét érzem a régi Évát, a régi fényében tündökölni. Ezek nem csak szavak.
VálaszTörlésMilyen szép ez, Éva. Köszönöm, hogy veled utazhattam.
VálaszTörlésKöszönöm én is.
VálaszTörlésgyönyörű gondolatok szépséges szavakkal= érték
VálaszTörlésszeretem ezeket az érzéseket
Nagyon szép! Örülök, hogy már csak múlt a te mélypontod!
VálaszTörlésGyönyörű képeket, gondolatokat hoztál! Jó volt " végig utazni" Veled! Köszönöm!
Köszönöm nektek. Íme másfél nap sűrítve. Ennyi fért bele! :-)
VálaszTörlésKórházi kápolnák.....fontos ,meghatározó helyek.
VálaszTörlésveled örülök nagyon,hogy élvezed a nyarat!!!! Pedig.....:) a legtöbben szenvedünk ettől a bődült forróságtól.
Jövő hétre néztem valamilyen helyet elmenni egy napra a Balaton körül,de nem találtam olyat,ami....és ha ilyen kánikula lesz,akkor nem is bírom sajnos. /A szívem../
Kedvenc mondásom a fenti, a nyáron én is idéztem ,az Erdélyi nyaraláskor.:)
TörlésSétálgattam a kórház parkjában, és nem hagytam ki a kápolnát. Van ott egy füzet betegek, hozzátartozók, sokáig nem gyógyulók stb., stb... részére. Abból is mondtam imát, én is megfogalmaztam, de csak ültem is ott egy kicsit. Mikor mélyen voltam akkor is elmentem, pedig nehezemre esett, mert nem volt jó elhagyni az épületet, de főleg akkor mentem, mikor már jól voltam, köszönetet mondani, és az orvosaimért és munkájukért is ugyanezt megtettem. Sőt, a nővérekért és az ápolófiúkért is, mert rengeteg, amennyit dolgoznak.
TörlésMinden bejegyzésedet öröm olvasni!!!
VálaszTörlésKöszönöm! :-)
Törlés