Beszökött...

Mindig csak egy-egy napnyit kellene augusztus 20-át előre vagy hátra tolni, hogy aznap otthon ( a mindenkori szálláson) hagyhassuk az esőkabátot vagy az esernyőt. 
Szóval, beszökött az ősz Budapestre ezen a napon, ahogy tavaly is éppen ekkor. 
Áztunk, de jó szervezéssel akkor éppen fedett helyen is voltunk, mikor a leginkább vizesek lettünk volna. Meg aztán van az esőkabátnak kapucnija, és egyébként is, ne legyen az ember kényes.
Néztem a fényeket is, hiszen az ünnep fényeiért is megy az ember, de ott toporgott az ősz is bebocsátásra várva, és ennek mi tanúja lehettünk. Később már a bágyadt napsütés is jelentkezett, hogy megkegyelmezzen a helyieknek és a vendégeknek, csak az állandóan morgó WC-s nénire nem hatott semmi.
A nyár végi hangulatot szeretem, ezt a kicsit melankolikus, kicsit szomorú nagyvárosi őszelőt, mert vannak már lent levelek, a lehető legszebben elhelyezkedve a járdán, hogy hozzájuk se kelljen nyúlni, hogy beleférjenek egy képbe, és ugyanott lent már tócsák is voltak, ázott cigarettacsikk  a villamos sínek között, és Cseh Tamást dúdolgattam a Szent Gellért tér után órákig halkan magamban kitartóan.