Elsők

Eltelt az első hét a munkahelyen a nyári szünet után. Egyelőre gyerekek nélkül, mely más, mint mikor már nekik is lezajlik az évnyitó. Magunk voltunk nevelőtanárok, adminisztráltunk, rendezgettünk hosszan, aztán mélyre ástunk, mikor a lényeg már megvolt, de még tartott a hét. 
Utána ültünk egy kicsit ölbe tett kézzel, kávéval az asztalon, beszélgetve. Kivel, mi, hogyan...
Mi sem láttuk egymást nyáron.
Hétfőn a gyerekeknek is évnyitó, kedden első tanítási nap. 
12 új diákom lesz + hozzájuk adódnak az "öregek" is.
Itt az első hétvége is, mely, tulajdonképpen augusztusban az utolsó, de nekünk tanároknak a megkezdett munka után az első szabad hétvége, ráadásul nyárias. 
Lesz még szeptemberben vénasszonyok nyara, de mi akkor nagyrészt termekben leszünk.
Itt az első köd is, mely ma reggel ereszkedett a városra.
Közben az egyik kolléganőm elmondta, hogy a csoportomból elmondták neki míg kórházban voltam, hogy szeretik, ha meghallgatják őket, és a szeretetet is igénylik. 
Rendben, ezt is folytatom...;-)
Magamnak pedig ideírom a tanévre és a hátralévő évre vonatkozóan: "A betegség egy jel, egy kódolt üzenet." ( Soma)