Tágas térben

Tágas térre vágyom a sok 4 fal és kedvetlenség után. 
Augusztus 1-e van, még tart a nyár, újra melegszik az idő, és maga a szél is meleg. A hajamat hol hátulról előre, hol elölről hátulra, néha oldalra is fújja a szél.
Mert forgolódom, és nézegetek ide-oda, bikákat amúgy nem látok, pedig akár át is battyoghatnának az úton, ha méltóságos szürkemarhaságuk úgy kívánná.
Sok a szín, meg a vadvirág és növény. Amúgy sík minden, messze felsejlik az osztrák Schneeberg hegy, de távol van, csak a körvonalai látszanak. 
Jó itt a lapos közelben is, míg közben kattogtatom az új gépet, melynek tanulásán túl vagyok.
Azt akartam lefotózni inkognitósan (arc nincs!) , hogy fújja a hajam a szél abban a bizonyos tágas térben, de a múltkor emlegetett meggyes csokoládé fantázianevű hajszín bemutatása sikerült leginkább, de azt sem bánom, legalább látjátok ti is. 
Megosztok én mindent. Módjával?
Valaki nagyon szeretett vagy szeretve volt ott valaha, megörökítettem a szívet is a kilátó egyik deszkáján...
Így kerek a világ!