Újra

Visszaállt a rend azzal is, hogy ma elmentem Veszprémbe egy elég hosszú kihagyás után.
Busszal mentem, mert M. másfelé sátorozik szó szerint. :-)
Minden rendben volt, egy dolgot leszámítva, de azt is mondhatnám, hogy ennek is most van itt az ideje. Mert mindennek megvan! Visszafelé délután úgy fél 6 körül láttam egy árnyékban lévő utcai hőmérőt, amely 39 fokot mutatott. Korábban sem volt alatta, pláne a napsütésben. Olyan igazi katlan mellett állok érzés volt mindenhol.
Kerestem a légkondicionált helyeket, még "plázacica" is voltam elég sokáig. Ittam, kiizzadtam, ittam, kiizzadtam, és nem is tudom, hogy egyenes vonallal vagy hullámossal tudnám lerajzolni mindezt, de a folyamatosság benne volt. Hiszen úgyis tudjátok milyen napokat élünk, együtt éljük át ezt a hőséget az országban.
Jó ötlet, hogy diákok egyszer használatos poharakban vizet osztottak. Megszoktuk már, hogy hőségriadókor osztják a vizet, és milyen jól tud esni! Mindenhol elfogadtam vagy kértem. Helyesek voltak a gyerekek, igazi szép feladatnak tekintették azok, akikkel találkoztam. Azonnal kérdezték, hogy tölthetnek-e újra a poharamba. Most kivételesen nem palackokban vagy zacskókban adták. A lényeg, hogy adták.
Ami nagyon megragadta még a figyelmem, a piros postaláda, amelyekből egyre kevesebbet látunk. Ezen az is rajta volt, hogy mikor ürítik, tehát valóban szolgál még minket.