A kopaszodó ágakon alig van már szín. Eltűnt a sárga.
Tegnap reggel bementem a szobába, és azonnal feltűnt a felhők színe. Odamentem az ablakhoz, és ilyennek láttam őket, hol rózsaszínűnek, hol narancssárgának. A kép nincs manipulálva, éppen ilyen volt, majd eltűnt az égi festmény, mert állandóan napkelte sem lehet.
Később lementem a ház elé, mert taxira kellett várnom. Míg vártam újra az ég vonta magára a figyelmem.
A felhők akkor már ilyen színűek voltak.

Nem volt vége még a napnak, mert jött a délután, és ezt láttam. A ház nem ennyire sárga. Hogy mit csinált vele a nap, azt nem tudom.
Rásütött, és kész!




Nincs is nagyobb festő a természetnél. (Úgy szeretem ezeket a mindennapos bejelentkezéseidet. Olyan érzés, mintha minden nap megkapnám a kis "lélekbonbonjaimat" hol képek, hol versek, hol beszámolók formájában. És most mondom a végén: Szívecske! - ahogy Molnár Áron is szokta mondani:)))
VálaszTörlésTegnap a "festő" nagyon megkeverte a színeket és olyanok voltak, hogy nem mindig látni hasonlókat sem. Most is süt a nap, de nincs benne semmi különös.
TörlésÉn pedig annak örülök, ha tetszik. Szívesen készítem a blogom, tehát nektek is jó és nekem is.
A szívecskét akkor is látom, ha nem látom. :) Ideért!