Csendes éj, drága szent éj,
mindenek álma mély.
Nincs fönn más, csak a drága szent pár.
Várja, gyermeke alszik-e már.
Küldj le rá álmot, nagy ég!
Küldj le rá álmot, nagy ég!
- A hideg templomban nézegettem a leheletem.
- A mise zárásaként az osztrák hívők a " Stille Nacht"-ot énekelték, én a "Csendes éj"-t.
- A kijáratnál álló paptól kézfogással és az ünnepre szóló jókívánsággal búcsúztam, és ő még megjegyezte, hogy milyen hideg a kezem.
- Volt borunk is az ünnepre, melynek történetét még leírni is hosszú: chilei szőlőtőkékről, Franciaországban palackozva, Magyarországra importálva, magyar forgalmazással, Sopronban megvéve, és végül általunk Ausztriában fogyasztva.
- Parafadugója volt a borosüvegnek, ami említésre méltó a műanyagok világában.
- A M. erkélyén lévő szőlőtőkéknek, melyek levelei mellett olvastam is a nyári melegben, már csak pár száraz levele maradt, és azokat mozgatta a hideg decemberi szél.
- 24-én esett a hó, meg is maradt, és hosszú kihagyás után végre fehér volt a karácsony.
- Vettünk porcukorral gazdagon beszórt stollent, a német gyümölcskenyeret, és én söprögettem le a cukrot magamról, mely olyan ragaszkodó volt, mint a múltam.
- Mikor egy véletlen mozdulatom miatt kávé került a csészealjamba, M. felállt és elmosta helyettem.
- A pici fiú másfél éves korában is sokat nézegeti a könyveit, de legszívesebben a gombnyomásra állatok hangján "beszélőket" lapozgatja.
- Mikor eljöttünk tőlük puszit adott nekem, és én nem csak éreztem, hanem hallottam is azt a finom cuppanást az arcomon.
Írói mondataid vannak !
VálaszTörlésÓ, ez nagyon nagy dicséret, mert író vagy költő mindig csak szerettem volna lenni, de tehetség hiányában lecsúsztam róluk.
TörlésMost ezek a mondatok csak felsorolások, általáben nem így írok, de most ez volt az egyszerűbb, mert míg M.-nál voltam, ha valami történt vagy eszembe jutott, akkor leírtam őket emlékeztetőül. Ez pedig inkább csak felsorolást igényelt.
Egyébként, köszönöm, mert tőled ( és az élettől) tanultam, hogy a dicséretet nem hárítani, hanem megköszönni kell!
Valóban, igaza van Aliznak! Rögtön azon kezdtem gondolkodni, miben különböznek az többi, hetenkénti bejegyzéseidtől, mitől irodalmibb, mint a hosszabbak?... Azt hiszem, éppen a rövidségük, spontán "felsorolás" jellegüknek köszönhetően, amikor nem volt időd jobban "megdolgozni" őket, hanem az első impulzusnak engedve csak gyorsan lejegyezted őket, ahogy jöttek... Pl. "...és én söprögettem le a cukrot magamról, mely olyan ragaszkodó volt, mint a múltam." "Mikor eljöttünk tőlük puszit adott nekem, és én nemcsak éreztem, hanem hallottam is azt a finom cuppanást az arcomon."
VálaszTörlésVagy pl.. nekem nagyon tetszik ez a rövid mondatod : "egy véletlen mozdulatom miatt kávé került a csészealjamba, M. felállt és elmosta helyettem." Kevés szóval mond el sokat egy kapcsolatról, többet, mint egy hosszú diskurzus...
Kedves Rózsa, köszönöm az " értékelésedet". Valóban nem alakítgattam a mondataimat, mert alapból is listát készítettem, és hagytam, hogy olyanok legyenek a mondatok, amilyenre éppen sikerülnek. Mint már írtam egy előző kommentemben, csak az ékezeteket kellett kitennem itthon, ami nem is volt kis munka.:)
TörlésVolt már advent idején egy olyan bejegyzésem piszkozatban, ami csak a sokat mondó szavak felsorolásából állt. Semmi mondat! Nem olvashattátok, mert nem tettem fel végül!
M. szokott nekem segíteni, mint ahogy most is tette a csészealj elmosásával. Például, ha kutatva nézek körül az asztalon, már megy is a sótartóért, mert tudja, hogy bizonyára azt hiányolom. Nem gondolatolvasó, hanem ismer. Én sósabban étkezem, mint ő, és könnyebben is mozog, mint én.
Tényleg ebből a mondatból kiderülhet az olvasók számára a le nem írt bővebb kifejtés helyett is valami a "lényegből".
Ragaszkodó, mint a múltam? A mostani karácsonyokkor különösen előtérbe kerül mindaz, melyek számomra a régi karácsonyaimról szólnak. Ragaszkodnak hozzám, és én próbálom " lesöpörni" őket, hogy a múlt ne zavarja meg a jelen megélését.
Idén elég jól sikerült, csak egy kis nosztalgiázást mégis megkaptam ajándékba a karácsonytól. Úgy látszik, hogy ő már csak ilyen. :)
I love stollen! I buy some but is comes from Alsace next to the German frontier. I like your story of the wine so typical! The little boy is growing so fast, I bet my grandchildren will be changed when I go to Dubai. Your pictures are very nice and show the Christmas spirit. I wish you a nice evening. 🥰
VálaszTörlésWe bought the stollen here at a nearby local supermarket. Luckily, it was as usual, but especially at Christmas.
TörlésI'm sure your grandchildren have developed and grown a lot, and although you expect it, you will be surprised.:)
My pictures? I tried to capture the little moments from Christmas. Mostly the moods, because I like pictures that can show them.
I wish you a nice evening too! Éva
Interesting that the wine had a real cork. Here one rarely sees corks of any kind. Most bottles now have screw caps and that does seem to detract a little from the mystique of a fine bottle of wine. It was interesting, on a recent visit to Colombia, the waiter even presented the cork to smell. I haven’t seen that done in years.
VálaszTörlésDavid, wine drinking also involves rituals. For example, I only like to drink wine from the appropriate glass. Once, due to a situation, I was forced to drink from plastic instead of glass, and you can probably imagine how that changed the experience.
TörlésI was also happy about the cork, because it is not common, but it still exists. M. has a good corkscrew for such occasions.
I looked at the cork, and the name of the wine was printed on it.
They didn't offer me a cork to smell, but they poured a sip into my glass so that I could taste it before ordering. I wouldn't say no if the waiter brought it out, but luckily it always tasted good.
Thanks for writing! Éva