A Valentin Nap nem tudta magát belopni a szívembe eddig, de mikor virágot kapok ebből az alkalomból, akkor arra gondolok, hogy mégis jó, hogy van. Ha valamit ünnepelni tudunk, akkor tegyük meg! Miért is állnánk ellent neki?
Megint tulipánt kaptam, ugyanúgy, mint a születésnapomra. Nem tudtam, hogy M. tudja, hogy az a kedvenc virágom. Azt hittem, hogy megérzésből veszi nekem ezt a virágot immár másodszor is. Aztán kiderült, hogy már említettem neki, hogy szeretem a tulipánt, és ezt ő megjegyezte.
Szombaton egy japán étterembe szerveztek egy ebédet M. fiai. Azt hittem, hogy nem nagyon szeretem a japán konyhát (nem mintha sokszor próbáltam volna, sőt, egyáltalán nem!), féltem is attól, hogy mit fogok majd enni. Aztán mégis sikerült nekem való ételt választani, nem csak sushi, rákok és más tenger gyümölcsei voltak az étlapon.
A szerencsesütimben a számomra szóló mondat az volt, hogy hallgassak az ösztönös megérzéseimre. Hát, legyen, ha ezt tanácsolták nekem.:) Mindenki kapott egy-egy mondatot a süteményében, olvasgattuk őket, mielőtt megettük volna az őket takaró édességeket.
A pici babának 2 foga is van már. Mivel sokat nevet, gyönyörködhettünk a fogacskákban. Már segítséggel járni is tud. Szépen fejlődik, öröm nézegetni a kis pofiját, a kezecskéit. Az evőpálcikákkal dobolt az asztalon, nagyon tevékeny kisbaba.
Így teltek a napjaim, most M. nálam van pár napig, utána jönnek az egyedül töltött napok, ahogy eddig is szokott lenni. Lesz dolgom, elvégzem őket, de lesz lazítás, pihenés is. Minden folyik a megszokott medrében.
