Hygge

A hygge dán szó, és röviden azt jelenti, hogy élvezni az élet, a mindennapok egyszerű örömeit kevés pénzzel is. Egyfajta életmód, szemlélet, életérzés, mely szerint lehet és érdemes is élni.

Ha belegondolok, mindig is eszerint éltem, csak soha nem tudtam megnevezni az érzést, mert nem tudtam a megfelelő szót rá.

Megvoltak hozzá a dolgaim, ha nem is minden: takaró, pléd, kávé, tea, könyv, meghitt zug, kuckó a lakásban, bögrék, gyertya, meleg pulóver és zokni... Ezen kívül az ősz, a tél, az advent, a karácsony szeretete, az eső kopogásának és a viharos szélnek a hallgatása, miközben én bent a melegben biztonságban vagyok. Sorolhatnám még a hozzávalókat, a könyv kitér a lehetőségekre.

A hygge jelenti még, hogy tudunk a jelenben élni, megélni a boldog pillanatokat, és a legtöbbet kihozni belűlük. Ez tulajdonképpen a boldogság maga. Fontos a társas kapcsolatok megléte is, de nekem ez soha nem volt erősségem. Kevés barátban, kis családban volt mindig részem. 

Meik Wiking: Hygge - a dán életérzés, amely boldoggá tesz című könyvét kétszer is elolvastam. Mikor az első olvasás után letettem, azonnal elkezdtem olvasni másodszor is. Igen, akkor rögtön. Megérte. Lehet, hogy megveszem saját példányban is, ha kapható.

Kitettem már a szerző másik könyvét is magamnak, melyet szintén kivettem a könyvtárból. A címe: Lykke - a boldogság nyomában. Remélem, annyira fog tetszeni, mint a már fent említett másik könyv is.

Ígéret

Múlt szerda óta minden nap sétálok, ahogy már írtam erről a napról, melyen létrejött az elhatározás. Megvan a napi egy óra, csak ennyire vagyok képes, és betartom a magamnak tett ígéretemet. Elvégre magamat nem csaphatom be. 

Gondolkoztam az ígéretekről. Másnak is tehetek, és be kell azt is tartani,  de a legjobb dopping az, ha magamnak teszem meg. A saját lelkiismeretemnek kell számot adni arról, ami fontos számomra. Én tudom, hogy mikor vagyok készen a teljesítésére, felesleges igéretekkel nem áltatom magam, teljesen hiábavaló. 

Hideg idő volt mindig az elmúlt napokban erős, csípős széllel,  melegen öltöztem fel, hogy elkerüljem a megfázást. Sokszor hullott hódara is, inkább tél van itt egyelőre, mint tavasz. Nem nagyon látom még az új évszak jeleit azon az úton, amit végigjárok. Igaz, hogy nem a kertvárosban sétálok, ahol kerteket láthatnék, de láttam egy éppen csak nyiladozó aranyvesszőt is egy kerítésen át kihajolva. Megörültem neki, mert ez volt az egyetlen tavaszra utaló nyom. 

Feketerigókat is láttam, eszegettek a járda melletti fűben, figyeltek rám egy darabig, majd elmentek messzebre, míg elhaladtam mellettük. Ilyen kis apró történésekre szoktam figyelni a séta alatt. Szeretem nézni a körülöttem zajló kis világot apró történéseivel együtt. Felvidítanak, de egyben meg is nyugtatnak, ha figyelemmel kísérem őket.

Aztán eljön az este, megtettem, amit ma akartam, nem sokat, de nem is keveset, gyújtok egy mécsest, mert számomra még egyelőre inkább tél van, mint tavasz, és visszagondolok a napra. Elmúlt, elégedett vagyok vele, ennyit tudtam kihozni belőle.

Elhatározás

                                    

                                                     

                                        

 

Szerdán elhatároztam, hogy minden nap sétálok egy órát. Többet nem tudok egyelőre. Nem mozgok eleget, mert nehezen megy a menés, de kell, és a friss levegő is hiányzik. Egy olyan helyet  választottam, ahol viszonylag kevés ember van, az otthonomtól a sörgyárig. 

Régen a levegőben komló illat volt a környéken, ami már nincs, biztosan változtattak valamit a sörgyártásban. Volt úgy, hogy a közeli gyertyaüzem édeskés illata keveredett a komló illattal. Ez volt olykor a környék levegőjének jellegzetessége, ha olyan volt a széljárás. Szerettem, és néha azt éreztette velem, hogy otthon vagyok. Ha egy íznek otthon és múlt hangulata van, lehet egy illatnak is ugyanaz.

Mikor hazaértem elfáradva a sétából a jutalmam egy kávé volt a csípős szél után a benti  melegben, és maga az érzés, hogy tettem valamit az egészségemért.

Az az igazság, hogy  M. a fejemre koppintott Skype-on, hogy nem mozgok eleget, és hogy az egészség fejben is dől el, és el kell határozni, hogy teszünk érte. Ő harminc éve minden második nap fut elég sokat hegynek fel, és hosszú kilométereket sétál is. Tesz valamit azért, hogy jobban érezze magát. Én elég lusta vagyok erre, pedig kell. Ha futni nem is tudok, sétálni  a mankómmal még igen. Tornázni is szoktam majdnem minden nap.

Megírtam M-nak, hogy sétáltam, ő is szorgalmazza, hogy csináljam minden nap. Napról napra erősebb leszek remélem. 

Van itthon szobabiciklim és bordásfalam is. Ezeket is lehet használnom. Tehát lehetőség van, csak akarat és elhatározás kell.

A havas kép még pénteken készült az ablakomból. Maradt belőle  másnapra is, és még szállingózott is hozzá. A postára sétáltam aznap, közben is esett a hó. Elvégre lassan március vége van, mi mást kaphatnánk a kiszámíthatatlan időjárástól. :)  Tegnap már sütött a Nap, kék volt az ég, és a sétám közben csak nagyon kicsi havat láttam árnyékos helyeken mutatóban. 1 fok volt, és újra éles széllel kellett megbirkóznom. 

Érdemes

elolvasni, aztán úgyis mindenki maga dönti el, hogyan tovább...
Szerintem adnak hasznos tanácsokat, amit talán úgyis tudunk, de jó összefoglalva is látni, és legalább valamennyit betartani.
Megelőzés párti vagyok, de nem következetesen.
Sajnos!

Kis hírek

Megérkezett az ígért hidegfront, és én meleg kabátban, sálban, sapkában elindultam a fogorvoshoz.
A több mint tíz éves tömés kicserélve, alatta szuvasodott, és majd akkor nyilatkozom az eredményről, ha végleg elmúlik az érzéstelenítés. Ha még mindig fájni fog, megyek az ügyeletre a négy napos ünnep miatt, ezt kaptam útravalóul az orvostól, és biztatást, hogy reméli minden rendben lesz. Kaptam újabb időpontot egy másik fogam rendbetételére is. Valami elindult, amit eddig halogattam.
A hosszú hétvége után még egy hét szünet, régen vártam ennyire őszi szünetre. Elfáradtam most, jobban, mint máskor. Mikor újra megyek a munkahelyre, akkor munkára "alkalmasként" megyek, mert a fogorvos után még elmentem a kötelezően felesleges munkaalkalmassági vizsgálatra is. Ez is kipipálva!
Hétfőn Veszprém-napom volt, kértem, hogy a kávét és egy korábban is kinézett almás sütit Tihanyban vegyük magunkhoz akkor még kabát nélkül a Rege teraszán. 
Levendula még van bőven, és találtunk egy hangulatos antikváriumot is Veszprémben. 
Az élet apró örömei!

Meditáció -Tudatos lelki élet

Eljutottam a meditációról szóló előadásra, mert bizonyára most jött el az ideje, és ahogy az előadó is mondta, ne higgyük azt, amit már mondtak neki páran, hogy mekkora szerencséjük volt, hogy a véletlen odavezérelte őket. Ez se nem szerencse, se nem véletlen, ennek így kellett lennie. Mert aki ott volt, abban már elindult valami...
Jó volt, másfél órán át lekötötte a figyelmem spirituális nevén Gunagriha ( Dr. Fülöp Sándor, aki Sri Chinmoy tanítánya volt), és megerősítette bennem, ami erősödött azonkívül is, hogy a befelé fordulás, a meditáció kell - nekem nagyon!- , mert a világ marad olyan, amilyen, és ha rossz is, nekem azért még jónak kell lennem, ha a világot megváltoztatni nem tudom, akkor nekem kell változnom, és ez megtörténik, ha befelé, ha önmagamra figyelek. Ha megütöm ököllel a falat, akkor az is nekem fáj, mert visszakapom amit adok, de a jót is. Tudtam, hallottam, olykor tapasztaltam, és hinni akarom a tényt!
Adott elméleti, gyakorlati tudást, lehetett könyveket vásárolni önálló tanulásra. Persze, aki akart venni, de máris látom, hogy hasznosak.Vehetem üzletnek is, de vehetem segítség nyújtásnak is. Miért ne ez utóbbiként tekintsek rá?
Többet nem is írok, ide teszek két linket, a többi a ti dolgotok, kell vagy nem kell. Nekem régóta kellett, csak az alkalomra vártam.
Az elsőn sok előadást meg lehet nézni, én is hasonlót hallgattam ma délelőtt.
A másikon könyv, CD és DVD ajánlások vannak többek között, én is ezekből vettem ma.

Mozgásban

Vasárnap: Nem mozgok eleget, ez így nem mehet tovább. Itt  a hosszú hétvége, és tegnap elővettem a nordic walking botjaim, és irány valahová egy kiadós sétára. Mindezt az év addigi legmelegebb napján tettem:-D, de nekem nem hiába beszélt ( most) egyik médium sem: volt naptej, víz és kalap. 
A szúnyogok pedig arra zümmögtek amerre én, és tették is a dolgukat a bőrömön, ahogy a nagykönyvben elő van írva!!!
Egyébként jó volt, van bennem  fáradtság, máskor is megyek, és emelem az adagot.
Hétfőn, azaz ma:  Akartam most is menni a botokkal, de olyan meleg van, hogy mégis kihagyom. Ennyit a nagy elhatározásokról, lesz még hűvösebb is. Délután kiülök egy kicsit az árnyékos, de árnyékban is meleg erkélyemre egy könyvvel és némi vízzel. Redőnyök leeresztve jelenleg, és az ebéd csak egy leves lesz, nem is kell más. Ez már olyan kánikulás helyzetjelentés, a délelőtti maximum az erkélyemen 43.4 fok volt, kihagytam azt is.
M. beteg, "megfázós" tüneteket produkál pár napja( mikor máskor, ha nem hőségben?), otthon kúrálja magát, megbeszéltük, hogy jobb, ha nem jön. Amúgy meg jó dolog ez a Skype, ha nem is személyes a találkozás, de mégis megvan a kapcsolat.
Anyu nem akar ma kimozdulni, és le akar hamarosan feküdni, nem zavarok nála.
Mosógép őszi-téli kabátokat mos, kinn lesznek velem majd az erkélyen a gyors száradás reményében.

Higher and higher!

 

Nem erősségem a hegymászás, biztosan a gyenge  kondim miatt nem szeretem. Nem mondom, hogy végül nem csinálom meg, de lihegek hegymenetben, lefelé persze már vidáman megyek, de az nem kunszt! Egyébként a kedvenc fotelom jobban szeretem egy könyvvel vagy szundikálással.:-) 
Ma felmentünk a Károly-kilátóhoz ( M., egy barátja és én), majd annak is a legtetejéről nézegettük lefelé, hogy legyen rálátásunk a dolgokra. 
Egyébként két dolog szolgált figyelemreméltó információként:
-Többször meg kell tennem hasonló utakat, hogy visszanyerjem az erőm, amit  a sok 4 fal között tunyulás és a kilók miatt elveszítettem.
- Hegynek fel, majd le, és csodák csodája sem a csípőm, sem a gerincem nem fájt, és egyre többször érzem a gerincgyógyítóm munkájának eredményét.
Ibolya még van, gyöngyvirág még ugyan szoros bimbókkal, de már szintén itt van közöttünk, találkoztunk az úton mesebeli gyökerekkel is, és nagyon zöldül minden!

Adok valami jót...

 ...az egészségemnek mától.
Kell a vállamnak a kezelés, kell a gerincemnek is. Másért mentem  a háziorvoshoz, és mellesleg megemlítettem azt, hogy a még nyáron kificamodott vállam azóta sem működik rendesen. 
Kaptam beutalót, elmentem  a szakorvoshoz, és be is szippantott a gépezet szerencsére. Mától egy hónapig minden másnap délelőtt kezelésekre járok Balfra. Szerencse, hogy délután és este dolgozom, így nem kell betegszabadságra menni ennyi időre, és remélem segít a torna, az úszás, a masszázs és az elektromos kezelések. 
Máskor jobb volt mindig utána, ezúttal sem lesz másképp. Egyre inkább értem igazán a nagy öregek mondását arról, hogy csak egészség legyen.Sok minden van, amit egyre jobban értek.
Szombaton láttam meg igazán, hogy közeledik a tavasz, hétvégenként vagyok kinn többet a  szabadban, így az egyhetes ugrások különösen feltűnőek.

Ma elment Cipő. 
Dúdolom a sorait, leginkább most ezt:

"Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér

Szeretni valakit valamiér'..."

( Bódi László - Cipő)

Ma a politika is elszomorított...Nagyon!

Az új olvasószemüvegemmel...

Ügyintézéseimből anyuhoz mentem, kenyeret, ezt-azt vittem neki. Az új olvasószemüvegem kipróbálva felvettem az asztaláról egy kis ingyenes kiadványt, melyben ezt olvastam:

" Nem tudom ki hogy van vele, nekem néha elegem van.

Ilyenkor tél végén szokott ez megtörténni.

Elegem van a reklámokból, a bevásárlóközpontok emberáradatából, a túlzott árukínálatból, meg az akciós hirdetési újságokból. Nem akarok negyvenhat féle sajt, meg huszonöt féle kenyér közül választani.S főleg nem akarom őket ár/ érték szerint összehasonlítgatni azért, hogy jól járjak. Egyetlen fél áron kínált, most akciós" ki ne hagyd" termék sem érdekel.

Önmegtartóztatásra vágyom.

Ilyenkor tél végén, tavasz kezdetén rám tör az egyszerű, tiszta élet utáni sóvárgás. Nem akarok reggel kávéval kelni, össze-vissza enni.

Böjtölni akarok."

( Dogossy Katalin)

Nem bonyolítom túl....

... az étkezést.
Nem is főztem, miért is melegíteném a konyhát magam miatt, csak gyümölcsöt ettem, és csináltam körözöttet is. Most is, máskor is. Kaprot tettem bele, mert nagyon szeretem. Pirítottam alá magos kenyeret, a hűtőből kivett hideg körözött-variációm nagyon illett rá.
Ma vettem cukkinit, padlizsánt, lecsónak való paprikát, paradicsomot, hagymát. Aliznak írom, hogy makói hagymát. Holnap lecsó lesz.
Vettem málnát, barackot, dinnyét is. Bennem a málnaízű csend*, a forró napok délutáni, perzselő csendje. 
Aztán fa alá álltam epret enni.
Minden citrom elfogyott egy közeli nagyáruházban, pedig akartam venni. Már nem mentem máshová, valószínű mindenki limonádét készít a nagy melegben. Még volt itthon egy, azt használtam el. Majd holnap veszek többet.
Kiteregettem, nagyon gyorsan minden megszáradt. Ma kabátot is mosok, ilyenkor a legjobb. Percek alatt csontszáraz minden.
Itt a július! 

* Hajnal Anna

Rálátás a megtett útra

Újra eljött  a hétvége, és annak próbája, hogy érdekel-e engem ez a nordic walking téma, vagy csak kihunyásra ítélt fellángolás, mint már néhány elhatározás eddigi életemben.

Jelentem, alig vártam, hogy kezembe vegyem a botokat, és amolyan tavaszi szél vizet áraszt, friss áprilisi időben elinduljunk. Éreztem, ahogy száll ki belőlem a sok nem szeretem gondolat, mielőtt bekötné az izmaimat, a szemem pedig már nagyon akarta azt a látványt, amit találtunk pár km-re az otthontól.

Cél csak annyi volt, hogy visszataláljunk majd egyszer az autóhoz, egyébként meg, amerre vitt a lábunk...

Azt sem bántam, hogy egy kisebb dombra felérve átláttam mindazt, amit addig megtettem. Ezt sem mindig mondhatom el, pedig szükségem lenne a megtett útjaimra történő gyakoribb rálátásra.

Olyan zűrös volt a hét a munkahelyen, otthon, az országban, hogy gondoltam én is arra, amit Biedermann Izabella írt a blogjában, hogy talán zsákot kellett volna húzni a fejére :-), végül  én "csak" sapkát húztam a nagy szél miatt, de a délelőtti hóesés már nem ismétlődött meg délután.

Azt is elmondhatom, amit eddig ritkán, hogy én fáradtam el később, és nem M.

Történnek még csodák!

Reggeli

Jófajta magos, teljes kiőrlésű kenyérszeletre egy kis vaj ( nem margarin!), majd arra jöhet snidling, vagy ahogy magyarul bemutatkozik: metélőhagyma.
Variációk: a snidling alá egy kis savanyú káposzta is( ez már a második szelet kenyér, mert úgy ízlik), és helyette majd hamarosan apróra vágott medvehagyma, mondjuk jövő héttől gyakran.
Igaz, az is volt pár napja a kenyeremen, de kép nincs róla. Mindenről nem lehet!
Március reggeli napsütésben ez volt a reggelim egyik nap, míg közben készült a kávé.
Néha olyan könnyű jól kezdeni  napot. Lehet húzni is az időt közben mindenféle indokkal, hogy még ne kelljen igazán belevágni a nap hátralévő részébe.

Gyalogolni jó

Nemcsak heverésztem ám a szalmabálák tövében vasárnap, hanem tempósan mentünk is. 
Régóta elképzeltem már magam  "nordic walking" közben. Északi gyaloglás vagy síjárás magyarul, de én maradok az angol megfelelőnél,  ez a közismert használat itthon is.
Megvettük vasárnap délelőtt a botokat, már korábban kérdezgettünk egy barátot a technikáról. Aztán egy óra múlva megálltunk egy nagy, füves, sík terepen, majd egy erdőben is, és mentünk, mentünk. M. diktálta a tempót, ahogy a képen is látható!:-) Utána bot nélkül is sétáltunk, miért is legyen mindig az a nagy igyekezet?
Úgy látom, tetszeni fog. Én a gerincem miatt nem futhatok, úszni nagyon időigényes ( odamenni, vetkőzni, öltözni, hajat szárítani.) Torna? Talán egyszer. Mostanában marad a gyaloglás egyre növelve a távot.
Kert nincs, ülőfoglalkozás van, mozogni pedig kell!

U.i.: Zsóka, ugye tudod, hogy eszembe jutottál közben  miközben a messzi távolba néztem?:-)

Szeles napon

Tegnap szakadó eső, ma szárító, dübörgő szél. Mindent tisztító időnek érzem. Kívül, belül megtisztulok, legalábbis ez az érzésem van a mai napon.
Jövő héten egy kis diéta ( böjt?) is jön. Sajnos, leginkább csak hiúságból, mert amit felszedek, azt le is kell adnom. Hol van ez attól, hogy a böjt a test kiáltása Isten után...?
Kicsit szégyellem, hogy miért nem fokozatosan tartom, és miért csak abból a bizonyos, olykor-olykor jelentkező hiúságból. Miért mindig akkor, ha nagyon kell?! 
Azért valami abból is benne van, hogy egészségesebben akarok élni, talán ez a böjthöz még mindig kevés. Hol a magasabb szempont? 
Marvin írt arról, hogy reggel kívánja a napi jót, és este számot vet arról, mi teljesült belőle. Újra eszembe juttatta, amit már máskor is terveztem, de elmaradt!  
Vagyis a jót tervező, majd azt este felidéző, és azt számon is tartó napokat, mert ez is kell.

Csak úgy...

Számomra a december sárga a fények miatt. A január fehér vagy metálszürke, de ezt is szeretem. Még megvan a fenyőfa, égnek is a fények rajta esténként, de a bennem is égő sárga fény már nem olyan, mit decemberben. Csak színe van, de nem meleg. Illetve bennem még meleg, mert naponta gyújtogatom, és próbálom emelni a hőfokot, nehogy kihűljek belül.
Kicsit lenyugodtam az előző írásomhoz képest. Tudtam, hogy így lesz, mert az évek tapasztalata bennem van.  El kell engednem szavakba öntve a feszítő érzést, nem szabad hagynom hogy belém szoruljon ily mértékben a félelem. 
Gyomromból éppen sav formájában tör utat a lélek szorongása, jelzés, hogy így nem jó a testemnek a kezeletlen engem ért hatások.

Kint

Az  ünnep alatt benti levegőt szívtam, többet ettem a kelleténél, nem mozogtam eleget.
Tegnap elindultam, hogy járjak egyet, friss levegőt szívjak, utána főtt krumplit ettem, kamillateát ittam, hogy helyrehozzam a gyomrom.
Azt már nem is hiszem, hogy nem látok valami szépet a lakótelephez legközelebbi földúton is haladva. 
Hétköznapian egyszerű, hó nélküli, visszafogottan téli látvány várt ott, ahol sárga repcét is nézhetek két keréken vagy éppen két lábon az év más szakában. 
Gondoltam arra, hogy elhívok valakit  sétára, de egyedül akartam menni a magam tempójában, megállva minden kis részletnél, vagy éppen hogy tempósabban, mert éreztem, kell a mozgás.

Új napirend

Múlt hétfő óta délelőttönként egy hónapon át Balfra járok kezelésekre. Kell  a gerincemnek és hátamnak.
Közben megtanulok újra  hosszú sorban állni, tömegben zuhanyozni, hajat szárítani, időben a kezelések helyszíneire odaérni, majd két különböző helyen is öltözni, nylon zacskókba vizes holmikat rendezni, hátizsákot egyre vastagodó kabátra sokszor le- és fölvenni, a buszt is elérni. 
Közben nyúlik, erősödik az izom, masszírozással tűnnek a csomók, csipked az áram, javul a  vérkeringés.

Buszmegállókban és a buszról látom az őszt, hallgatom a kápolna  déli harangszavát, ha mégis marad a buszig időm a szanatórium kertjében, parkjában vagy környékén is mászkálhatok( képek!)  hátizsákkal, kis szatyorral, nagy szatyorral, izomlázzal. 
Hazaérve a délutáni és esti  munka előtt kipakolok, mosok, teregetek, ügyintézek, kapcsolatokat tartok,  ha van szerencsém 15 percet pihenek, majd jöhet újra a buszmegálló, és gyakran este 10-ig munkahely.
Csakazértis élvezem!!!:-) Látom a jó oldalát, meg egyébként is törődni kell magunkkal, mikor már nagyon eljön az ideje! Tulajdonképpen megelőzni kellene!

Úszás

Ahogy mondják: Ember tervez, Isten végez. 

Csütörtökre terveztem a régi konyhabútor elvitelét, ami aztán ez egy nappal korábban valósult meg. Pakolásban hátam meghúzódott, valami ott becsípődött, elmozdult. Földön való izgés-mozgás a kicsípődésre nem segített. Mivel még sok dolgom lesz, pakolni is kell majd sokat, a váratlanul jött szabad délelőttöt arra használtam, hogy elmentem úszni. Az jót tesz a gerincnek. Alig voltak az uszodában, kedvemre úsztam egyedül egy sávban, sőt, csináltam egy kis gerincmozgató vizitornát is.

Aztán míg vártam a buszra hazafelé tartva nézegettem, sétáltam: tavirózsák, halak, virágok, szerencsére levendula is útközben. Napozás nem volt, nem erőltetek én már ilyet a magas UV-B sugárzás miatt.

Gerincem jobb, ma folytatódik minden a maga medrében.Idő borult, eső lesz szerintem, de úgyis benti  ( poros) programok várhatók.:-)

Haladok...