Hétköznapi morzsák 5.

A héten egyszer kora reggel indítunk a kollégával  a munkahelyen (máskor késő estig dolgozunk), teszek fel teavizet, de akár kávé is lehet a reggeli kezdés. Kint még sötét és hideg van, és mi álmosak vagyunk. 
Ezt meg is beszéljük alaposan.
Munkahelyen most a pöttyös bögréből, otthon szarvasos, hópelyhesből iszom a teát vagy a kávét olyan lassan, hogy közben gyakran ki is hűl.
Hagyok mindig legalább egy kortyot, ha közben dolgozom, hogy legyen mihez még visszatérni. Az a bizonyos végső, már hideg korty a jutalom, mert kell bármilyen jutalom, és mindig kell a visszatérés reménye is ahhoz, amit szeretünk.

Hétköznapi morzsák 4.

Munkahelyem ablakából este kinézve megajándékozom magam egy-két perccel, és csak úgy csendben elvagyok, mert megvárom, hogy a tanulószobából kimenjenek a gyerekek, és ott állva átgondolom az addigi napom, valamint a még rám váró teendőket, vagy igyekszem nem gondolni semmire, olykor halkan dúdolok, mert az is jó.
Teszem ezt még mielőtt hazamegyek, és becsukom magam mögött ott is az ajtót. 
Eltelt egy nap...

Hétköznapi morzsák 3.

Utcai díszkivilágítás leszerelve, az utcán halmokban fenyőfák. Csak azért nem árvák, mert egy kupacban vannak, teherautók viszik el őket. Némelyiken üres szaloncukor papírt lengedeztet a szél. 
Saját fám egy nappal Vízkereszt után leszedve, dekorációk eltéve, megköszöntem nekik, hogy örömet okoztak. Ez szokásom egyébként, mert a tárgyaknak lelkük van.
Nálam minden este ég egy mécses vagy gyertya, mert olyan nehéz elszakadni az ünneptől, meg egyébként is ég nálam mindig egy kis fény. 
Az öröm fénye.

Hétköznapi morzsák 2.

A téli szünet végén a sötétedés előtti percekben leültem egy fotelba szemben az ablakkal, és vártam, hogy besötétedjen. Láthattam, ahogy a szemben lévő 10 emeletes házban sorra gyulladnak fel a fények, én pedig várhattam, mert szakítottam rá időt, hogy nézzem ahogy mindig egy árnyalattal sötétebb lesz, és örültem. Miért ne tettem volna? Nézhettem nyugalomban a sötétedést, ez volt a lazítás számomra.
Nem lesz már így, mert elkezdődött a munka, és én ebben az időszakban éppen a munkahelyemen leszek, de ablak ott is van - igaz, hogy mögöttem található a legközelebbi -, de majd néha hátrafordulok, vagy álldogálok egy-egy percet előtte csak úgy mélázgatva, nézve, hogy a szürkéből sötétkék lesz, majd fekete, kisebb-nagyobb fényekkel pöttyözve, karácsonyt idézve.

Hétköznapi morzsák 1.

Egyik nap félálomban hallom, hogy surrognak az autók kerekei, ahogy egy lapát karistolja a járdát, majd utána, ahogy valaki a talpát ütögeti valamihez, sejtésem szerint lábtörlőhöz, hogy megszabaduljon valamitől. 
Ez csak hó lehet, a járda és a lapát között hó is van, ebben már biztos vagyok, és gyorsabban kerülök ki az ágyból, mint máskor, hogy minél előbb az ablakhoz érjek.
Kevés a hó, de a vele járó ceremóniák megtörténnek, a tél hallatja hangját, és fehér látványa örömöt ad, toporgunk benne lábnyomokat hagyva, közben úgy akarunk megszabadulni tőle, hogy lelkesedünk érte felnőttként is, mint a gyerekek.

Ünnepi morzsák 4.

Újévkor a Himnusz után álltam az ablakban, és néztem a tűzijátékot. 
Aztán a figyelmem elvonta valami. A (mint utólag kiderült) hófelhőkből lassan előbújt a Hold. De nagyon lassan, olyan igazi csigalassúsággal megtalálta azt a kicsi helyet, ahol megmutatta magát. 
Szép volt, nem bántam, hogy nem a tűzijátékra figyeltem.
Valami jelnek, egy üzenetnek hiszem azóta is.

Ünnepi morzsák 3.

Néha bemegyünk az El Gustóba kávézni. 
Mindig ott ül egy ember ugyanazon a helyen egy kávéval és egy könyvvel. Egyszer csak bólintunk egymásnak, mint akik már ismerősök. Legközelebb köszönünk is, ő akcentussal visszaköszön magyarul. Kiderül, hogy Christian osztrák, de Sopronban él 8 éve. Elkezdünk beszélgetni. Aztán kiderül, hogy az én ablakomból akár láthatom az ő ablakát, olyan közel lakunk egymáshoz. Kicsi a világ. 
Megmutatja a könyvét, Istenről olvas, és sok helyen jegyzet, aláhúzás van benne. 
Békés, közvetlen ember, szeméből mosollyal vegyes nyugalom árad. 

Ünnepi morzsák 2.

Az adventi vásárban egy kovács izzó vasat üt az üllőn kézbeillő kalapácsával. Szabályos a ritmus, majd szólítja a gyerekeket, hogy ők is segíthetnek. Van jelentkező, de a kovács először elmagyarázza, hogy csak azt csinálhatja a gyerek, amit ő mond, mert veszélyes munka ez. És a gyerek szót fogad, nagyon is szót fogad. Ritmusosan verik ők együtt a vasat. 
Anyuka megszólal: "Hazavisszük magát, tud bánni a gyerekkel!" 
A fiúcska ránéz az anyjára, és elmosolyodnak együtt a kováccsal.

Ünnepi morzsák 1.

Ünnep után apró kis emlékek vannak bennem. Nem lényegesek (vagy ilyenekben rejlik a lényeg?), de eszembe jutnak. 
Thomas úgy jött be az ajtón, hogy " Kellemes...", folytatta volna, ha tudja. Egy szomszédom egy perccel korábbi jókívánsága volt a fülében, és át akarta adni, viszont csak a feléig jutott, de ezt az egy dallamos magyar szót - míg lépcsőkön jöttek fel hozzám - magában morzsolgatva megjegyezte.
Más! Egy étterem pincére feladta rám a kabátot, és mikor már rajtam volt, azt mondta, hogy megigazítja még a kapucnimat is. Éreztem a rendező kezét, majd még hozzátette búcsúzóul: "Így csinos."