Itália ízei

Igyekeztem sok mindent kipróbálni az olaszoknál. Főleg tésztákat és pizzákat ettem. Most többet nem is írok erről. Talán csak annyit, hogy Pármában falakat borított be a sok sonka a boltokban.:)

Beszéljenek szavak helyett a képek! 

Főleg az olasz nyelvről...

Olaszországban sok szép ember beszél egy gyönyörű nyelvet. Mikor sétáltunk az utcán, gyakran láttuk, hogy 4-5 ember összeverődik, és hangosan, élénken gesztikulálva használják azt a csodálatos, dallammal megáldott nyelvüket. Ha idősek gyűltek főleg össze, akkor "Nyugdíjas klubnak" hívtuk őket. Köszöntek egymásnak, hogylétükről érdeklődtek, és bizonyára a sportról, politikáról, családról... váltottak pár szót. Öröm volt őket nézni. Vidámak voltak, jókedvűek, élvezték a napfényt és egymás társaságát.

Az autóban csak olasz beszédet és dalokat hallgattunk egy hétig. Találtunk egy adót, ahol csak olasz zene szólt. Amire még felfigyeltem az volt, hogy az éttermekben is csak olasz dalok mentek. Nem volt annyi angol, mint ahogy itthon és más országokban is hallható.

A kávézókban mindenhol voltak újságok. Sokan a kávéjukat kevergetve olvasták a híreket, a férfiak főleg a sportújságokat böngészték. Én is belelapoztam néhány lapba, hogy ne csak halljam, lássam is az olasz nyelvet. Egyébként is figyeltem a feliratokat az utcákon, az utak mentén. Próbáltam hangosan vagy csak úgy magamban kiolvasva élvezni őket.

Volt a magyar nyelvhez is szerencsém. Mikor egy helyen leadtam a személyi igazolványomat( az útlevelem lejárt) a recepciós hölgy hangos "Jó napot kívánok!"-kal köszönt magyarul. Beszélgettünk, elmondta honnan jött Magyarországról, és hogy milyen szerencsések vagyunk mert előtte pár nappal még esett az eső napokig. Akkor pedig sütött már a nap. Egy másik szállodában is lakott egy magyar házaspár, velük is váltottunk pár szót.

Jelentem a Garda-tónál roskadoznak gyümölcsöktől a narancsfák, Pármában falakat borít be a sonka, puhán habos a Cappuccino mindenhol, al dente a tészta, és Olaszországban is zöldül, virágzik minden. 

Szép napokat töltöttünk ott, most pedig győzöm magam kipihenni, de megérte.

Egy hét Olaszországban Útinapló 4.

Végül!

A család, akiknél laktunk bortermelésből és a turizmusból él. Kaptunk egy aránylag olcsó, nem nagy, gerendás mennyezetű, spalettás ablakú szobát, ahol az egy hetet eltölthettük. A ház végében volt egy kis tavuk is a háziaknak, pár száz méterre pedig egy éttermük is. Egészen közel volt egy olajfaliget is, ahol élvezettel tettem egy kis sétát. Frissen vágott olajfa ágak voltak a fák alatt, hoztam is haza belőlük egyet. Most is itt van a szobámban.

A hely közel volt a Grado tóhoz, Velencéhez és Trieszthez is. Az utóbbi két helyre vonattal mentünk. Mert ugyan hol parkolhatnánk, ha megérkezünk? Jobb volt vonattal menni, ahogyan sok turista és helybéli is tette. 

Velencébe 1 óra 7 perc az út a Santa Lucia pályaudvarra, Triesztbe pedig 45 perc a Trieste Centrale-ba. 

7 percnyi autóval megtett útra volt Marano Lagunare, egy barátságos kisváros, ahol Adrianoval motorcsónakkal behajóztunk a lagúnák közé, és kikötöttünk egy szigeten. 

A reggeli, amit  a szálláson helyben kaptunk az általuk eltett házi cseresznye- és baracklekvár, saját kezükkel készített szörp, méz, vaj, tojás volt. Napindítónak pedig forró olasz kávét is kaptunk.

Csendes, tiszta helyünk volt, ahol lehetett olvasni a szoba előtt lévő süppedő fotelben. Ha kisétáltunk a kis tóhoz, ahol kacsák úsztak, útközben virágzó fák és pálmafák is vártak minket.

Bort és grappát vettünk tőlük, mikor eljöttünk. Hoztam még haza Cantuccit, a toszkán édességet, amit ők borba mártanak, én kávéba. Hoztam haza olívaolajat, melyet Dantéról neveztek el. Van itthon tőlük kávé is, hogy az íze emlékeztessen az ott töltött időre. Az Adria homokjából került haza egy kagyló is, amit ott rögtön zsebre tettem, majd megfelejtkeztem róla, és csak itthon találtam meg.

Arrivederci, Italia, remélem viszontlátunk még egyszer.

" Egy kínai költő sok száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy ha valamit leírunk, újra át is éljük."(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána) 

Egy hét Olaszországban Útinapló 3.

Ismét Marano Lagunareban vagyunk. Utunk során még elmentünk Gradoba, Velencébe, Triesztbe is, de ebbe a városkába még többször is visszatértünk. Itt is vannak lagúnák, mint Velencében. Itt is kiülnek az emberek az utcára borozgatni, kávézni, fagyizni, enni. 

M. visszamegy az autóhoz valamiért, én fáradtan leülök a kikötő egy padjára addig. Hiába, nem könnyű bottal sokat sétálni. Pihenni kell közben. Nézegetem a már kikötő és a még éppen elinduló halászcsónakokat. A kis téren egy kerekesszékben ülő idős férfit látok. "Ciao, Mario!" mondják neki, sokan ismerik. Mikor elindulunk, én is köszönök neki. Ő visszaköszön: "Buon giorno, Signora!" hallom, és egymásra mosolygunk. Gyűrődnek a redők a szél és a Nap cserzette arcán.

Leülünk egy kikötőben lévő étterembe ebédelni. Másfél-két órán át eszegetünk a kávézással együtt. Figyelem közben az embereket, mert nagy élmény ez is számomra. Nézem, ahogyan mennek, nem sietnek. Frances Mayes: Édes élet Itáliában című könyvében olvasom: " A büszkén magasodó épületek tartása átragad az itt lakó emberekre is. Lassan, méltóságteljesen járnak az utcán, azt mondanám, vonulnak."

Majd elindulunk a halászcsónakokkal és hajókkal telített part mellett sétálni. Az olaszok önmagukat nem meghazudtolva széles mosollyal köszönnek ismét nekünk. Mi is köszönünk nekik, majd angolra váltva a pár férfi tagja elkezdte magyarázni, hogy ott ültünk az étteremben két asztallal távolabb tőlük. Én is megismerem őket, meg is említem nekik. Mennyit számít a figyelem. Örülnek, hogy emlékszem rájuk. Váltunk még pár szót, megbeszéljük ki honnan jött, majd elbúcsúzunk. Később ki-ki mosollyal az arcán folytatja az útját a kék víz és a pakolgató halászok mellett.

Egy hét Olaszországban Útinapló 2.

Kék ég Marano Lagunareban. Kedd délelőtt van és piacnap. Mi is elmegyünk nézegetni, elvegyülünk a sajtot, friss gyümölcsöt, zöldséget vásárlók között.

A városka kis főterén hangos harangzúgás repteti fel a galambokat.

Talán a mosoly az arcomon teszi, de köszönnek az emberek ismeretlenül is. Buon giorno! És valóban szép ez a nap is.

Csípős egy kicsit a szél, bár ragyogóan süt a Nap, hűvös levegő árad a lagúnák felől a városkába. Ebédig még van idő, én is fáradok, jön az ötlet, hogy üljünk be egy kávézóba. Megtettük ezt ottlétünk alatt újra és újra. Nincs hely, de a pincérnő azt mondja várjunk egy kicsit, piac van, sok az ember. Aztán megtörténik, aminek történnie kell. Felszabadul egy asztal. A pincérnő velünk örül, és hozza a két kávét.

Úgy teszünk mintha otthon lennénk, és mi is olaszok volnánk. Lassan kevergetjük a forró, erős eszpresszót, csendben beszélgetünk. A hangosan pergő olasz beszéd nem jön ki belőlünk, de nem sietünk mi sem, ahogy ők sem teszik. Nézem őket, és tetszenek.

Aztán kimegyünk újra a napfénybe, járjuk a szűk, régi lámpás falú utcákat, elmegyünk a kikötőbe, újra kimegyünk a régi torony uralta főtérre is. Utunkat az ódon falban otthonra lelt Szűz Mária vigyázza.

Egy hét Olaszországban - Útinapló 1.

Mielőtt elindultunk Olaszországba levettem a polcomról Frances Mayes: Édes élet Itáliában című könyvét, és elkezdtem olvasni. A második oldalon van egy mondat, mely úgy hangzik: Una bella giornata vagyis Szép napunk van. Vittem magammal a könyvet és a mondatot is, mert használni akartam ott, ha éppen úgy adódik. Meg is tettem, mert valóban minden napunk szép volt. Mindig sütött a nap, és kék volt az ég.

Fényes levelű pálmafák, spalettás ablakok, szűk utcák, utcán száradó ruhák, templomtornyos kis főterek, olajfaligetek, cserepes tetőkkel ellátott szép kémények, a piacon odafigyeléssel articsókát vásárló signorina. 

Spagettik, pizzák, kávék, fagylaltok, borok, finom édességek, pihenő halászhálók, olasz zene az éttermekben, kávézókban, ciprusokkal szegélyezett temetők, zöld vízű lagúnák Velencében, azúrkék színű Adria Triesztben.

Az olaszok örültek, ha a dallammal megáldott gyönyörű nyelvükön köszöntem nekik vagy éppen megköszöntem valamit. Már az egyszerű számlakérés is szép náluk: Il conto per favore.

Ráérősen teltek a napjaink, átvettük a nyugodt, hosszú étkezéseket és a kávézásokat. Hallgattuk közben a pergő nyelvű olaszokat. Jó programokat szerveztünk, majd utána kényelmesen pihentünk a mindig tiszta szobánkban.