Advent 24.

"Örömödre lesz, és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén."

Lukács 1.14

Vége is, kezdődik is, még csináltam volna tovább a készülődést, benne lettem volna a várakozásban. De az is jó, mikor itt van, amire vártunk. Most már tényleg csak bele kell helyezkedni, ott valahol a közepén ellenni a többiekkel, a megszokott tevékenységekkel, majd lenyugodva mélázgatni kis Jézus születéséről.
Minden nap írtam valamit, és jó volt csinálni az adventi kalendáriumot, de jó volt olvasni is őket, minden adventi bejegyzést bármilyen formában. Hozzátartozott a készülődéshez, hozzátartozott a várakozáshoz, lehetett várni az írásokat, a képeket is, és olyan jó, hogy végül mindig megszülettek. Ha nem reggel, akkor napközben, ha akkor sem, akkor este. Jászol-meleget adtak nekem! 
Köszönet érte a blogosoknak!

Áldott karácsonyt kívánok minden erre járónak!

Advent 23.

"És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük. "

Lukács 6, 31.

Az ünnep felfokozott érzései közben, mi mást hozhatnék most, mint  a fenti sort. Főleg a türelemre gondolok, a nyugalomra, az elnéző megbocsátásra. Most érzékenyebbek vagyunk, és ha valami nem úgy sül el, egy évig hordozzuk magunkban. Persze, hogy egész évben helyrehozhatjuk, de az ünnep nem véletlenül ünnep. Kell hozzá önfegyelem is, némi alázat, lemondás más javára. A " veszteség " látszólagos, valójában nyerünk.

Kisült még két püspökkenyér, a fa a helyén áll, minden megvan az ünnepi vacsorához, tiszta az ágynemű, ajándékok becsomagolva.
Még hátra a fadíszítés, egy utolsó porszívózás, egy utolsó boltba menés, anyunak némi segítés, aztán befejeztem mindent. Eljutok arra az emlegetett pontra, hogy ami nem készült el, annak nem is kellett, de általában úgy érzem, minden rendben. 
Aztán elolvasom még egyszer a fenti sort, hogy tényleg rendben legyen minden, és az egomat elküldöm. 
Ne tébláboljon itt...

Advent 22.

" ...Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? Ha elhagyjuk ezt a mániás megoldáskeresést, belátjuk, hogy a dolgok tetemes részének megoldatlanságában van a megoldása. "

Pilinszky János

Tegnap nem megoldottam apróbb dolgokat, csak előkészítettem. Az élet nagy kérdéseivel nem foglalkoztam. Mert hiába volt vasárnap, a pihenés ideje, sőt, a negyedik gyertya, a szeretet gyertyája meggyújtásának ideje is, néhány elintézendőm akadt karácsonyra. 

Becsomagoltam minden ajándékot, a hálószoba egy sarkában várják, hogy majd a fa alá kerüljenek.

Temetőben is voltam, került a sírokra fenyőág, és került volna mécses is, ha a nagy széltől egyáltalán a gyufát meg lehetett volna gyújtani. Ott maradt a mécses láng nélkül, majd itthon gyújtunk újat a halottainknak szenteste.

Aztán mikor már nagyjából mindenből sok lett, mert a boltok tömve, meg egyébként is nem így állandó mozgásban akartuk ezt a napot, akkor beültünk a valaha volt első randevúnk évfordulóját ünnepelni ( süti, kávé beszélgetés, körben karácsonyi fények ) ugyanabba a cukrászdába, ahol annak idején találkoztunk. Az utóbbi években mindig beültünk oda az évnek ebben a szakában, és átbeszéltük az évet, megköszöntük amit lehetett, valamint szóltunk a következő esztendőről is. 

Lassan hagyományt teremtünk...

Advent 21.

"Az advent önmegtartóztató, befelé forduló idejét szépen megélő ember bölcsen meg tudja fogalmazni kéréseit. A kimondott, megfogalmazott álmom még nem valóság, de már formát öntött gondolat, mely ha türelmesek vagyunk, valóra válhat."

( Böjte Csaba)

A tavaly megfogalmazott vágyaimat nem igazán tudtam megvalósítani. Helyesebben nem olyan mértékben, ahogy szerettem volna. Bizonyára azért, mert ez vagyok én, ami jelenleg is vagyok, és még nem értem meg a másikra, mely vágyként ugyan már bennem van. 
Semmit nem lehet siettetni! 
Marad következő évre is a leírt tervek szinte minden pontja.

Advent 20.

Lista ( egyelőre):

1. Doki, gyógyszertár ( pipa)
2. Fenyőágak + fenyőfa vétel ( elsőre pipa, fa hétfőn)
3. Temető ( vasárnap)
4. Gyümölcskenyér sütés ( hétfő) + liszt, margarin, porcukor
5. Ajándék csomagolás (szombat)
6. Sapkát venni anyunak  (hétfő?)
7. Ágyneműhúzás ( vasárnap reggel)
8. Fadíszítés ( kedd)
9. Bevásárlás szenteste vacsorára- folyamatos
10. Abrosz (kedd)
11. Fodrász ( pipa)
12. Takarítás ( szerda délelőtt)

Ebben nincs benne olyan pár apróság, mint a karácsonyi CD-k kikészítése, legyen tartalék égő, legyen még kenyér a közeli boltban, a vacsora is legyen elkészítve szentestére időre, és én sem legyek nagyon nyúzott...Illetve javítsak magamon: kis smink, zuhanyozás, hajmosás. Tulajdonképpen ennyi a javítás.
Sorolhatnám, de olyan vagyok akkor mint  a gép, és elvész a lényeg. 
Minden évben attól tartok, hogy elvész a lényeg.

"Arra kell törekednünk, hogy minél egyszerűbb legyen minden. Ami komplikált, azt komplikált fenntartani, működtetni, minél több részből van, annál hamarabb elromolhat."

( Böjte Csaba)

Advent 19.

Megkezdődik a szünet( én ma már szabad vagyok), a munkahely fenyőfája már leszedve, a díszek eltéve jövőre.

Az otthoni karácsony előkészítése most kezdődik igazán, most írtam meg a listámat is, hogy minden fontos végül meglegyen. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy eddig sikerült is mindennel végezni. Amivel nem, az bizonyára nem is volt fontos. Legalábbis mindig így döntöttem az utóbbi években. :-)

Már kaptam is ajándékot, adtam is, és még van, aminek beszerzése hátra van. Van is már sütemény, és még van hátra sütés is. Nem akarok sok édességet készíteni, el is határozom, aztán a vége mindig az, hogy már megint túlzásba estem.Valószínűleg azért alakul így, mert bennem van a félsz, hogy nehogy ne jusson bárkinek is.

Vagyis minden olyan, mint máskor, van amivel végeztem, van ami előttem van, van aminek a közepén vagyok, van nyugalom is, szorongás is. 

Mégsem minden ugyanolyan, mert a lelkem emelkedettebb hangulatban van.

Advent 18.

Mikor van valaki, aki feldíszíti a fát, mikor vannak gyerekek, akik énekelnek, verset mondanak, zenélnek, van teenager közönség is, akik képesek csendben figyelni. 
Van csillagszóró a régről ismert illatával, van kézre forrón csöpögő gyertya, és valahogy a teremben mindenki tud a maga módján örülni és türelmes lenni. 
Elbíbelődhetünk egy-két még újdonságnak ható szaloncukorral, kisimogatjuk gyűrődésmentesre a papírját, majd a sötétben vissza lehet menni az ebédlőbe, ahol már addigra az egyedüli fény csak a sarokban álló kivilágított fenyőfa.

Advent 17.

Mióta jó pár éve új, jól szigetelő ablakom van, nem látok rajta jégvirágot. Ezek a képek még a régi ablakomról készültek. 

Szép is volt a kinti fagy miatt, de egy kicsit a hideg is beszökött rajta vagy a meleg ki. A végeredmény ugyanaz volt.

Ezt az írást azért is hoztam el, mert a tegnap esti karácsonyi műsorunkban is benne volt.

"Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerű", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba."

                                                                        

                                                                            Márai: Jégvirág

Advent 16.

Munkahelyemre az ígérethez képest egy nappal korábban megérkezett a kis csupasz fenyőfa, melynek szinte nagyobb volt a talpa, mint ő maga. Biztos lábakon álló, formás fát kaptunk.
Szóltam rögtön annak a kislánynak, akivel már megbeszéltem a díszítést, és aki már nagyon várta a lehetőséget. 
Mesélték is a többiek, hogy mennyire, vagyis hányszor emlegette! 
Az égők felrakásán kívül( ő kérte) nem is segítettem, hogy ne vegyek el tőle semmit ebből az örömből. 
Csendben dolgozott, nem tudom járt-e valami a fejében, vagy csak átadta magát valaminek, amit mégsem veszített el teljesen.

Advent 15.

Sok-sok fényfüzér van városomban az épületeken, a fákon, az ablakok előtt és mögött, nem is folytatom, mert nagy az emberi találékonyság, hogy még hol.

Mégis egy-egy kis kis gyertya vagy mécses fénye köré gyűlünk a múlt szerdai sétánk közben, mert az a fény olyan jólesően ismerős volt.
Az egyik lány közben mesélte, hogy bár falujukban az ő utcájuk a legsötétebb, de minden este ég gyertya náluk is adventkor. 
Itt el is hallgatott. 
Az otthonra gondoláskor zavarhat a szó.

Advent 14.

Kolléganőm egy ideje hintalovas sütikiszúrót keres. Most éppen ilyen mániája van neki, nem is az a fontos, hogy miért. Nekem is vannak "mániáim".
Sehol sem talált, míg én tegnap bementem egy közeli Sparba, és mit látok: hintalovas kiszúrót! Természetesen megvettem neki. Csak annyit kérdeztem mennyit kér, mert hátha a lányának is kell. Szinte visított örömében! :-)
Biztosan ő is sokat gondolt rá, és most van neki. 

"Az ember jobban tud örülni, ha csak egy-két apróságot kap, mint ha sokat egyszerre."

Lucy Maud Montgomery

Ég a harmadik gyertya is, az öröm fénye!

Advent 13.

Nem egészen tökéletesen zajlik ám minden csak azért, mert advent van.
A múltkori gyerekpuncs (!) eléggé elintézett. Nem részletezem, de gyomrom, mindenem kivan...
Anyunak úgy elromlott a gáztűzhelye- ráadásul a sütő így karácsony előtt-, hogy újat kell venni. Hétfőn lesz az intézkedés, a vásárlás, szerelővel egyeztetés stb. Anyu részéről aggódás is lesz, de majd nyugtatgatom( vagyis próbálkozom!). 
Jó hírek: 
Ma bedolgozós munkanap, de szabad vagyok, mert múltkor dolgoztam.
Lesz a karácsonyi műsorhoz fenyőfa, meg egyáltalán az ebédlőben fenyőfa a munkahelyen, ahogy máskor is. Hogy ez kérdés volt? Igen, az oktatásügy anyagi kihívásokkal küzd, sokszor saját pénzen veszünk alapvető dolgokat is.

Amúgy meg ne legyek telhetetlen és elégedetlen. 
Múltkor Robert Capa ismert mondatát nézegettem a falon kávé kavargatása közben. A fele számomra is megvan, úgy értem a mondat második fele! :-D
Az első tagmondattal nem állok olyan jól, és most ne vigasztaljon senki, hogy így, meg úgy... Olyan jó átlag vagyok néhány dologban, ami nem baj, mert nem lehet mindenki egy valamiben tehetséges.

*

* Nem elég a tehetség, magyarnak is kell lenned.

U.i.: M. is böngészgette a mondatot, de ő mind a kettőről lecsúszott. Ezen aztán jót nevettünk! :-)))

Advent 12.

Adventkor a csendet szeretem, néha rádiót hallgatok, mostanában például ezt. (Az archívumot is.)
A kockás füzetemet is lapozgatom:

" Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál,
de mindig új szépség után futottál.
Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél,
s megállnál egy tónál: Genezáretnél?..."

Áprily Lajos: Vándor- részlet

Advent 11.

Telnek a napok, lassan az adventi időszak is telik, pedig én azt szeretem, mikor még sok nap van előttünk belőle.
Tegnap elmentem azzal a pár gyerekkel is a vásárba, akik kevésbé fogékonyak az ilyenre. Aránylag jól elvoltunk, és ez több, mint amit reméltem.

Sikerült vennem ilexet ( magyal), mert piros bogyójára régóta vágytam, tipikusan karácsonyi dekoráció. Egy kordé-féléről árulta valaki az utcán, és mikor megláttam le is cövekeltem, mert eszembe jutott, hogy amire sokat gondolunk, az egyszer csak tényleg ott van előttünk? Egyszerűen bevonzzuk! 
Pár perc múlva valaki meg is kérdezte egy közeli boltban, hogy hol vettem, mert ő is ilyet akar, és én az ablakon át meg is tudtam mutatni a helyet. Már indult is érte. Újabb kérdés bennem: Hozzásegítettem vajon a fent leírt érzéshez?
Amúgy fáradt vagyok, néha rám jön az azonnal elalszom érzés, meg a hiábavalóságé is. Ez utóbbi ahogy jön, úgy megy, hogy néha aztán újra visszatérjen, pedig ezt kellene éreznem:

"Ha kérded, hogy hogy' vagyok, én azt mondom, jól vagyok.

Tényleg, most jól vagyok: Megemeltek az angyalok...”

( Presser Gábor)

Advent 10.

Beszélgettem egy diákommal, akiknél nem lesz fa, meg egyáltalán ünnep sem, mert az édesanya haragszik a karácsonyra, mert nem boldog. Már tavaly sem volt boldog, és azelőtt sem...Őt is sajnálom( nem pontosan csak ez az érzés), hogy nem tud felülkerekedni a gyerekek érdekében a problémáin.
A lány hétfőn ott volt velünk az adventi vásárban, és végre nem volt szomorú. A kollégiumi szobában lesz nekik egy fácskájuk, a többiek már döntöttek 15 évesen felnőtt módra, én is örömmel beszéltem velük  a tervről. Ő díszítheti majd fel  a közös fát, hozunk majd díszeket is. 
Mivel én vagyok a munkahelyi karácsonyért a felelős, őt választottam ki, hogy a kollégium fáját is felöltöztesse. Mosolyogva, mondott igent erre a szép feladatra!
Még volt egy kérése, hogy ha "véletlenül" , de egészen véletlenül ;-) kap tőlünk egy csekély ajándékot, akkor az legyen becsomagolva, mert ő még becsomagolt ajándékot otthon soha nem kapott.

Advent 9.

Kockás füzetemből:

Susan Sontag szépségről írt esszéjében egy német katona levelét idézi, aki 1942. decemberében őrségben állt az orosz télben:

A legszebb karácsony, amit valaha láttam, teljességgel önzetlen érzésekből áll, és cifra díszektől mentes. Egészen egyedül voltam a hatalmas, csillagos ég alatt, és emlékszem, egy könnycsepp gördült le fagyott arcomon, nem a fájdalom, s nem is az öröm könnye, hanem egy olyan érzésé, melyet maga a nagyszerű élmény fakasztott.

(Susan Sontag: Elmélkedés a szépről)

Advent 8.

A gyerekek az internet előtt ülnek, adtam is nekik tanácsot egy múltkori beszélgetésünkkor, hogy mi mindennel foglalhatják még le magukat így advent idején. 

Karácsonyi lapok, apró ajándékok, díszek készítése, egyszerű kis sütemények sütése, díszítése, karácsonyi történetek olvasása ( ezt én is fogok nekik), apró jó cselekedetek, melyek szinte észrevétlenek. Beszéltem a hagyományokról is.

Kicsit unott képpel hallgatott némely diákom, az asztal alatt birizgálták az okostelefonjaikat, de láttam, hogy néha felcsillant a szemük, nehéz fenntartani hosszú távon az érdektelenséget. 

Semmi baj, még érniük kell, volt aki máris érdeklődéssel figyelt, és bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Az adventi lehetőségek között van az adventi vásárok látogatása is, tegnap este számomra a helyi, a soproni vásár volt a program, nem számított az eső, sokan voltak az utcákon, sok gyerek is. Adventkor szeretem a sok fényt, az egyre több fényt.

Elmegyek majd velük én is, mert nem adom fel, ki tudja mi válik emlékké vagy élménnyé...:-) 

Advent 7.

"Ó lassú ébredés, óra

csengése nélkül, jó piszmogás

és hűvös, tiszta ing."

( Radnóti Miklós: Decemberi reggel - részlet)

Már magában a vers címében is benne van, ami jó érzéssel tölt el: "Decemberi reggel". Lehet kóstolgatni a szavakat. Különösen, ha vasárnap az a reggel...
Tegnap anyuval névnapoztunk, jött a Mikulás is, és ahogy kell, piros zacskókban tette le a nekünk szánt ajándékot. Az egyikben szándékosan csak piros alma és mogyoró volt, hogy idézze gyerekkorunk dalát.
Anyusomnak hozott a Mikulás egy szarvasos és hópehelymintás plédet, milyen jó lesz TV nézéshez. Én már kipróbáltam, ugyanilyen van nekem is, puha és meleg, mi mást lehet elvárni egy plédtől, de főleg az embertől: 
Soha semmi többet, mint amit lényegéből képes adni.

Advent 6.

*

Mielőtt elindultam volna a száján összekötözött szemeteszacskómat kitettem az ajtóm elé, hogy majd kb. egy perc múlva levigyem a konténerbe, miután felveszem a kabátom és az egyéb téli holmijaimat.
Mikor kiléptem már felöltözve, hogy bezárjam az ajtót is, már nem volt ott a teli zsák ( ...piros alma, aranyág...)
Valaki elvitte lefelé menet a szomszédjaim közül, azt sem tudom ki, megköszönni sem tudom, de egy jó gondolat azért száll felé részemről is.

" Csodálatos, hogy a legkisebb cselekedet is nyilván van tartva az Úr előtt. Az örökkévalóságban nem fog hiányozni belőlük egy sem, sőt ott lesznek a régen elfelejtett, vagy soha számba vett szolgálataid is."

Szikszai Béni

*

* A képek a munkahelyi Mikulás jövetelekor készültek.

Advent 5.

Mikor a második gyertyára, a remény fényére várunk a hit gyertyája után, mikor Judit nap is közeledik, mikor anyuval ez alkalomból összeülünk a hétvége egyik napján( pontosabban szombaton), mikor hiába várunk a hóra, de ha találunk a neten legalább egy kis dekorhavat, azt azért megnézzük, mert rajtunk ugyan nem fog ki a valódi időjárás, de várunk az igazira is. Addig is elvagyunk az esőkopogással, azt fogadjuk el, ami van.
Mikor halkan szól a zene, aztán már az sem, közben gondolkodunk, aztán már azt sem.
És általában ekkor el is mosolyodunk. 

„Ha akkor mosolyogsz, amikor teljesen egyedül vagy, tényleg komolyan gondolod.”
Andy Rooney