Tán már otthon járnak-kelnek,
Angyalokkal ünnepelnek,
Könyökölnek meglehet
A szivárvány híd felett.Elmerülnek fényes égbe,
Tejtengerbe, édességbe,
Mint csengettyű elhal csendbe
Csengve, zengve végtelenbe.
( Szép Ernő)
Bevezető sorokként meg kell említenem újra, hogy sok évig anyuval együtt töltöttük a szentestéket és december 25-ét is.
A szentestéknek én voltam a szervezője és a lebonyolítója is. Könnyű volt, mert csak a jól bejáratott hagyományainkat kellett követni, és ez így jó is volt mindkettőnknek.
Mióta anyu elhunyt, hogy ne legyek egyedül karácsonykor, M.-nal és családjával töltöm az ünnepet, és egy feladatom van csak, elfogadni az ottani hagyományokat.
Most nem belenövök valamibe, mint régen, hanem alkalmazkodom egy már meglévőhöz, amit szerencsére nem is nehéz megtenni.
Van egy saját hagyományom mégis, amit követek itthon addig, míg végül elutazom M-hoz.
Az anyutól kapott kis karácsonyi (huncut mosolyú) angyalkákat, a szeretet hírnökeit kiteszem az asztalomra még jóval karácsony előtt, és ott is maradnak Vízkeresztig.
Mikor anyu még élt, akkor is kint voltak, és együtt nézegettük a huncutságukat, és még vissza is mosolyogtunk rájuk a legszebb karácsonyi mosolyunkkal.
Szándékosan az ilyen pofival rendelkezőket keresett számomra, és én is ilyeneket ajándékoztam neki.
Folytatom az angyalaimmal a valaha együtt épített kis történetünket, csak már hét éve nélküle.
Kedves Éva, megható volt amit írtál, már nem először... Én is veszek az ajándékokhoz angyalkákat, én azóta, hogy meghalt Anyu. 20 éve. Mindenfélét. Amikor Apu is elment, elhoztam az ő angyalkáit is, így most már jó sokan vannak. A nagy részük az Apus dobozban, a mieink a Karácsonyi díszek dobozban, de ilyenkor nálunk is kikerülnek. Ez az első nyugodt előkészülés. Most hamarabb szabadságra jöttem, és van időm. A szobámat teljesen átalakítottuk, új ágy került végre a régi helyére, imádom. És Apuék lakásából végre bekerült a szép üveges könyvszekrény (ami eddig egy barátomnál várt rám), amitől szebbet el sem tudtam képzelni gyerekkoromban és most is nagyon szívem csücske. Bár nem hiányzott, és mindig tudtam, hogy minden bútort odaadok olyanoknak, akiknek nincs pénzük és most lesz szép bútoruk, ezt, és Anyu konyhaasztalát a világ minden kincséért sem adnám. És most, hogy már együtt alszom ezzel a szekrénnyel, és ránézek, megmelengeti a szívem, hogy milyen jó újra vele lenni. Ez a szekrény látott engem kicsi gyerekkorom óta. Aztán Apuval "lakott" egy szobában, és most visszatért hozzám. Karácsonyra megérkezett. Az új szobával, ami sokkal jobban tetszik. És időm is mint a pelyva, nem kell kapkodnom, és azon idegeskedni, hogy mikor csinálok meg valamit.
VálaszTörlésFontos a hagyomány. Egy alapot ad, ami biztonságot és az ismerősség melegét. Fiatalon talán inkább a legtöbbjét leráznánk, és próbálkozunk sajáttal, aminek egy része aztán lehull mellőlünk, de ahogy idősödünk, felerősödik a régi, fűszerezve az újjal és így ott lesz a szívünkben a múlt és a jelenünk szeretete. :) Betty
Kedves Betty, köszönöm, hogy időt szántál rá, és leírtad ezeket a tájékoztató és egyben visszaemlékező mondatokat.
TörlésAhogy írod, fontos a hagyományok ápolása. Vannak a régiek, melyekbe beépülnek az újak is.Ez utóbbiak viszont egészen kicsik, és alig bolygatják meg a régi, jól bevált családiakat.
Látszólag nincs is szükség rájuk, mert jól elvagyunk a régiek puha melegével. Mégis van új is, mint például az én angyalkás szokásom. Igaz, hogy még anyuval együtt kezdtem el, de folytatom az ő emléke miatt, és újnak számít.
Sokunknak van angyalaik, mert a karácsonyhoz hozzátartoznak. Én már újakat nem veszek, mert van sok régi, melyek főleg emlékek, és azokat rakosgatom magamnak advent idején már karácsonyra.
Nagyon érdekelt a könyves szekrényed története. Sajnos nekem anyu halála után nem került át hozzám semmi. A lakótelepi lakásomba jó, ha az eddigi sajátjaim elférnek. Úgy adtam el a lakást, hogy a vevőnek ki kell üríteni, és találtam is olyan valakit, aki így megvette.
Nem is tudom, hogy kihez kerültek a bútorok, mert az ő kezébe került az egész lerendezése.
Örülök, hogy szabadságon vagy, és van időd a készülődésre. Nincs is annál jobb, mint nyugodtan várni a karácsonyt.
Még egyszer köszönöm, hogy nálam jártál, és megírtad ezeket a kedves sorokat.
Enjoy your Christmas in the way that suits you best.
VálaszTörlésDavid, I look forward to Christmas as you described. With Mom's death, the old family traditions have disappeared, and there are some new ones, like taking out the angels and putting them on my table.
TörlésThe reason I do it is mainly because of Mom's memory.
That's how old traditions are connected to some new ones. The really valuable ones are always the old ones. Éva