"Ünnep közeledik, az ember megáll,
halkan, békében hangolódik rá..."
(Molnárné O Anna)
A karácsonyra készülődés igyekezetében sokaknak megvalósíthatatlannak tűnő kívánsága az is, hogy legyen közben idő arra, amiről szól ez a négy hetes út: a befogadó várakozásra és az ehhez szükséges nyugalomra.
Lehetőleg csendben történjen, gondolatokat és lehetőségeket is adjon az elmélyüléshez.
Ki sem mondják már ezt a vágyukat, hátha mások szemében úgy tűnnek, hogy ők nem ismerik a valós életet, és a dolgoknak csak a szép oldalát akarják látni.
Én is gondolkoztam mondatokon, melyeket ide leírhatok, és még csak azt sem írhatom, hogy tanácsként.
Meg egyébként is, hogy jövök én ahhoz, akinek nincs saját családja, és ráér dolog időben is okoskodni, hogy a nála elfoglaltabbaknak bármiben is segíteni tudjon.
Tényleg megfordult ez a fejemben.
Nem azért, mert bárki is célzást tett volna erre valaha is az olvasóim közül, inkább az én néha még felbukkanó hiányzó önbizalmam hozta ezt a gondolatot.
Jó annak tudatában lenni, és akár ünnepi érzésként is megélni, hogy itt nem célozgat senki és semmivel sem arra, aminek hiánya fáj nekem.
Feladtam végül az erőlködésem, hogy írjak, és akkor úgy gondoltam, hogy nem lesz ebből bejegyzés.
Végül, két mondatot elhozok most mégis nektek, melyeket régen írtam a blogomba arról, hogy melyek az akkor még közelgő adventtel kapcsolatos vágyaim.
Bennük volt a rám jellemző tervszerűség, az örömteli kötelességek teljesítése, és bár nem írtam le, de ha így jutunk minél előbbre, akkor jut idő a csendes nyugalomra is. Remélhetőleg!
Ezeket a sorokat 2014. november 23-án írtam az akkori adventre készülve:
"A közelgő adventet úgy szeretném megélni, amiért van. Se csillogás, se teljesítménykényszer, de haladni mégis a tervek szerint, mert vannak örömteli kötelességek is, hogy az ünnep szép legyen úgy, ahogy nekünk szép."
Minden évben én is (és még nagyon sokan mások is) úgy tervezem, hogy csendes, elmélkedős, nyugalmas hetek előzzék meg a karácsonyt, az ünnepre kívül-belül felkészüljünk. Nem mindig sikerül ez tökéletesen, de jó időbeosztással nagyjából azért meg lehet elégedve az ember magával. Csak ne jönne mindig közbe egy s más. Néha azt gondolom, ez is a feladatok része, szinte már várom, mi "üt be" váratlanul évvégére :)
VálaszTörlésSzeretek mindent alaposan előkészíteni, előre megcsinálni. Amíg sütöm a sok kis aprósüteményt, azalatt mód nyílik az elmélkedésre, emlékezésre, csendességre. ezt az időt szoktam kihasználni, ha máskor nincs lehetőség.
rhumel
Voltak kipipálandó feladatokból álló listáim. Mert én ilyen kipipálós voltam és vagyok, szerettem látni papíron is, hogy fogynak el a feladatok régen munkahelyen és közben itthon is. Most már nem pipálgatok. A feladatokat észben tartom, mert nem sok van.
TörlésÉn voltam a "felelős" a szentestéért míg anyu élt. Mióta ő már sajnos nem él, a karácsony előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos feladatom nincs. Ez jó is, rossz is, mert anyu halálával alakult ki ez a feladat nélküliség, és az is, hogy ha M. nem lenne, akkor egyedül lennék az ünnepen is.
Így viszont nála töltöm a karácsonyt, nekem csak az ottani szokások elfogadása a feladatom.
Melyek változnak is, mert éppen most írta M., hogy a fiatalok nem jönnek hozzá karácsonykor. Ők is alakítják a maguk otthoni szokásaikat már. Találkozunk velük 25-én, de egy étteremben, hogy senkinek ne legyen plusz munka a vendégek fogadása.
Csendre, elmélkedésre, a blogommal való molyolgatásra több időm van, nem kell más munkák végzése közben ezt megtenni, hanem saját, csak nekik szóló idejük van. Nyugalom is van az adventi időszakban, nem úgy, mint mikor dolgoztam is.
Enjoy the time you have been given.
VálaszTörlésFor me, Advent is a time for reflection, a time of peace and joy.
I consciously treat myself to something special, for example, I go to the theater... I enjoy children's plays, the opera "Hansel and Gretel,"
the opera "The Snow Queen," the play "Ronja the Robber's Daughter," the ballet "Sleeping Beauty"—the music alone is a dream.
I enjoy baking and am happy when those who receive some of it enjoy it.
I enjoy the candlelight and I enjoy nature... especially the forest.
I wish you joy above all else.
Dear Viola, as I wrote in my post during Advent time we should have silence, thoughts and joy too.
TörlésBut still, there are preparations for Christmas, crowded shops, and tasks to complete and there is no time left for peace, enjoyment, and time for ourselves.
The two need to be harmonized.
I like to pamper myself, and I have time for it. I am retired, I don’t have my own family to take care of.
I walk, I notice the small decorations, I look at the Advent lights, go to Chistmas markets...
I read Christmas-themed books and poems too.
I am happy that I can bring joy to both my eyes and my soul during Advent and Christmas.
Dear Eva, I am also preparing gently and slowly Christmas. Yesterday I got the Christmas tree and will decorate it next Sunday. I will prepare more Christmas cookies for my friends and we are going to Saint Lucie day with the lights festivities. Each day I lit candles and soon listen to Christmas Carols.
VálaszTörlésDear Catherine, one of the "tasks" during Advent is to experience the quiet, Christmas atmosphere, but there is also the busy, louder preparation for Christmas. The two need to be brought into harmony so that we can have both.
TörlésAs you write here in my blog, and I read in yours, I feel that you have created this in harmony. Hugs. Éva
Your words about Advent — the longing for quiet, for space to breathe, for something deeper than the rush — are so honest and beautifully observed. I love how you name that tension between wanting simplicity and feeling the pressure of expectations. It’s something so many people recognise but rarely dare to say out loud.
VálaszTörlésAnd speaking of small, quiet moments: we had a little bit of sunshine today, just a thin slice, but enough for me to notice it. I ended up taking a picture of the old oak next to our house. I thought, why hang behind my screen any longer? So I stepped outside for a moment. The branches are completely bare now, sharp against the light, and yet, can you imagine? In just a few months those same branches will be full of leaves again.
And then I saw a dove sitting in the tree. He cooed at me… and yes, I actually cooed back, nobody could hear it, so why not? He answered again, which felt like a tiny private conversation. That was my little “step outside” moment today. Simple, but somehow lovely. Even a bare tree can be enough.
Thank you again for your kind comments on my blog — they mean a lot.
xxx from your Dutch friend,
Aritha
Dear Aritha, you see what I wanted to write about.
TörlésThe wish for silence on the Advent journey before Christmas and the present tension when preparing for the holiday. I have already learned to prepare in silence, enough of the many supermarkets and the crowds and wanting a lot.
I learned it when after such shopping my head hurt, my stomach was sick and my eyes were dazzled. Enough of them!
I start preparing on time, I don't buy much, and in the meantime I enjoy this period.
For example, today I was in a cafe, I drank a coffee, ate a cake and looked at the Christmas lights of the cafe. I gave myself time! Because that is also a gift.
You wrote beautifully about the bare trees and the dove with which you had a "dialogue". You were not afraid to do it. It was so good to read your lines. Thank you.
I also really like bare trees in winter. I can see the outline of the branches, which I can't see in the summer from the leaves. I have to go to the forest soon, because the last time I saw it was when the trees weren't so bare.
I'll stop writing because it was long, but it's so nice to talk to you. :)
Éva
Yes! We understand each other really and that is special
TörlésUnderstanding each other is a great treasure in real life and in the blog world as well. Thank you!
Törlés