Egy újabb séta

"Az évszakok,

Egymást követik.

Gyönyörködtet e sokrétűség.

Boldogok, akik észreveszik."

 (Septolet)

Folytatom az ősszel foglalkozó tervemet itt a blogomon. Még mindig van mondanivalóm, és még lesz is. Tart még az évszak. 

Magamról mostanában nem írok bővebben, telnek a napjaim jó dolgokkal és rosszakkal is. A két dolog egymásutánisága vagy együttlevése elkerülhetetlen dolog.

Egyébként mégis írok magamról is. Beleszövöm a mostani írásaimba is az egyéb,  az évszaktól eltérő gondolataimat, ami  szintén én vagyok. Hírt adok arról is, ami velem történik. Például az újabban újra felfedezett sétákról, arról, hogy a járási nehézségeimet nem figyelembe véve, mégis elindulok. Akik figyelemmel kísérik az életemet a blogomon át, tudják, hogy ez nekem nem is olyan könnyű. 

Igyekszem elhagyni a falaimat testben és lélekben. Viszont jól  kitalálták a rollátort, tényleg segít. Elfáradok, mire hazaérek, de a megtett út jóleső érzéssel tölt el. A büszkeségtől távol vagyok, ahhoz több kell, de elégedettség( félét) azért érzek magamban.

Hogy észrevegyem azt a sokrétűséget, amit a négy évszak ad, a mostanit is figyelem természetesen, és  hogy ez figyelem mind teljesebbé váljon, következett egy újabb séta. 

Akkor mentünk el újra egy hosszabb erdei útra, amikor a levelek már színesedtek, és a nappalok is csípősebbé váltak az éjszakák után. Mikor már azt mondhatjuk, hogy hideg is van, és az ősz ezzel a már várható történéssel egy újabb arcát mutatja. Mikor vasárnap reggel az ablakot kinyitottam, szinte karcolt a bejövő levegő. 1 fok volt.

Az előtte lévő napon, szombaton úton voltunk, közben az autóból láttam, hogy mennyi változatos színnel rendelkező levél van már a földön, és egyre kevesebb a fákon, de még mindig elég. Azok szinte világítottak a napsütésben. Szeretek autóból nézegetni, gyorsan változik a látvány, de nem feldolgozhatatlan sebességgel.

Tehát vasárnap el kellett újra mennem az erdőbe, hogy ott is lássam, mi történik a természetben. A képek az október 19-i állapotot tükrözik. 

Kicsit meglepett, hogy a fákon még mindig sok a zöld, főleg  sárga levelekkel is tarkítva. Mást vártam ahhoz képest, amit az előző nap láttam utazás közben. Több más szín is volt az elvárásaimban. Tudom, hogy ez attól is függ, hogy milyen fákkal, bokrokkal találkozunk az úton, melyik milyen színűvé válik és mikor.  Az is lehet, hogy túl korán szerettem volna valamit, aminek nincs még itt az ideje. Előfordul, bár kerülendő dolog bármit is siettetni, ami eltér a maga természetes tempójától, még akkor is, ha ez az általunk létrehozott igény csupán a képzeletünkben van. 

A séta mégis nagyon jó volt, a friss levegő az úton előbukkanó egészen kis meglepetésekkel, ami akár egy-egy vörös levél is lehetett végre, ami kitűnt a többi közül.

Az igazi színkavalkádra a soproni erdőben még mindig várni kell, vagy olyan helyre menni, ahol már most is színesebb világ van. 

Én maradok és várok.