Jó piacra menni, nézegetni a különböző finomságokat, figyelni az embereket és az árusokat, akik vagy nagyon el akarják adni eléggé rámenősen azt, amit megtermeltek, vagy türelmesen kivárják, míg odamegy hozzájuk az ember és kér. Van ilyen is, olyan is, egyéniségtől függ. Mindenesetre láttam, hogy fogy a portékája mindenkinek, még a visszafogottabb embereknek is. Mert van akiknek ez szimpatikus. Van még remény számukra is, és ez jó.
Pénteken sikerült finom szőlőt is venni ( előtte megkóstolhattuk), amely mennyivel ízletesebb, mint a gyakran importált, szupermarketekben is vehető. Mondjuk, annak nagy előnye, hogy egész évben kapható. A szilva is finom volt, amit vásároltunk a piacon, a magvas, ropogós héjú kenyér is és még sok minden.
Elmentünk vasárnap délután a közeli Röjtökmuzsajra (27 perc autóval), hogy a Szidónia nevű kastélyszálló környékén sétáljunk, és be is menjünk utána.
Szép kívül és belül az épület, finom a kávéjuk és a süteményük is. Szeretem a Marlenkát a kávé mellett eszegetni, és pihenni közben. Figyelni az udvarias pincért, amint teszi a dolgát, és kiszolgál minket a munkáját végezve is mosolyogva.
Meg kell néha adni a módját a vasárnap délutánoknak, és megint volt időnk egy kicsit sétálni is a szombati erdei sétánk után. Mert kell mozogni, ha nem is tudok sokat menni akkor is, és a friss levegő is jót tesz a sok bezártság után. Sajnos keveset megyek el itthonról, de ha tehetem, akkor elindulok.
Most megtehettem ugyanazon a hétvégén is mind kettőt. Milyen más hangulatok és benyomások értek közben. Eszembe jutott mikor sok évvel ezelőtt elutaztam Erdélybe és Párizsba is egy nyáron. Mind a kettő nagyon tetszett, és jól éreztem magam. Akkor lopta be magát a szívembe Erdély. Viszont annyira más volt a kettő, két külön világ, ahogy egy piac és egy kastély is adhat más-más hangulatot, de mind a kettőt lehet élvezni, szeretni, visszatérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése