Már nem emlékszem pontosan, hogy mikor és hol akadtam rá Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyvére, de szerencsére egyszer régen megtaláltam. Bizonyára a címe tetszett meg először. Elolvastam, és az a szó, hogy tetszett, kevés arra, amit éreztem, mikor befejeztem, és letettem magam elé még egyet utoljára simítva a könyvön. Úgy, mint amikor az ember teszi ezt az olykor nem várt mozdulatot, ha valami vagy valaki tetszik és örül neki. Így fejezi ki a háláját, szeretetét, amit kapott és adott neki az a valami vagy valaki. Hatással volt rám a könyv, mély hatással.
Tudtam, hogy egy volt kolléganőmnek is tetszeni fog, ezért odaadtam neki, hogy olvassa el. Mikor végzett az olvasással, azt mondta, hogy jó, hogy ilyen könyv létezik. Sikerült megrendelnem, és átadtam neki ajándékba, hogy meglegyen saját példányban is, és olvashassa, amikor csak szeretné, amikor csak akarja.
Mert bizony jó, hogy ilyen könyv létezik az író egyéb ismert könyve mellett. Ma levettem a polcomról Krasznahorkai László két másik könyve mellől, és belelapoztam.
Újra kell olvasnom, és figyelni, érezni közben, hogy mit ad nekem ez a szép című könyv annyi év után is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése