A hosszú hétvége szombat délutánján elindultunk újra az erdőbe megnézni azt, hogy az egy héttel ezelőtti nézelődésünk után a sárga levelek sárgábbak és többen lettek-e, vagy kicsit már hátrább szorult az erdő eddig a sárgával is vegyülő, de még mindig inkább uralkodó zöld színe. Olyan jó, hogy más dolgunk nem volt, mint nézegetni, és magunkat nem megerőltetve figyelni.
Szabaddá tettük magunkat, hogy eljöhessünk, mert fontos volt számunkra, hogy láthassuk azt, amire kíváncsiak voltunk. Az erdő újbóli segítségével elfelejtettünk egy időre szinte mindent, ami főleg az egészséggel kapcsolatos problémaként előtte felmerült bennünk. Legalábbis gyengültek a gondként is jelenlévő gondolatok, ha nyomokban meg is maradtak ebben a két órában.
Mivel velem nem is lehet sietni, a lassú léptekkel haladó, időnként meg-megálló (mert hova is siettünk volna?), vizsgálgató utunkat sikerrrel zártuk. A sárga szín elkezdte jobban uralni az őszi látványt a múltkorihoz képest. Ezt szerettük volna mi is.
Az eltelt egy hét ezek szerint nagy idő volt a természetben, bár az erdő nyarat idéző zöldje sem tűnt még el, csak visszaszorult. Sőt, a palettát egy-két vörös levél is tarkította, az a szín, amit múlkor annyira hiányoltam a sétánkon.
Az egy héttel ezelőtti állapothoz képest szembetűnő változást láttunk, és ez a folyamat tudjuk, hogy nem áll meg. Mert ennek így kell lennie.
Jövő hétvégén újra itt leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése