"Az évszakok,
Egymást követik.
Gyönyörködtet e sokrétűség.
Boldogok, akik észreveszik."
(Septolet)
Folytatom az ősszel foglalkozó tervemet itt a blogomon. Még mindig van mondanivalóm, és még lesz is. Tart még az évszak.
Magamról mostanában nem írok bővebben, telnek a napjaim jó dolgokkal és rosszakkal is. A két dolog egymásutánisága vagy együttlevése elkerülhetetlen dolog.
Egyébként mégis írok magamról is. Beleszövöm a mostani írásaimba is az egyéb, az évszaktól eltérő gondolataimat, ami szintén én vagyok. Hírt adok arról is, ami velem történik. Például az újabban újra felfedezett sétákról, arról, hogy a járási nehézségeimet nem figyelembe véve, mégis elindulok. Akik figyelemmel kísérik az életemet a blogomon át, tudják, hogy ez nekem nem is olyan könnyű.
Igyekszem elhagyni a falaimat testben és lélekben. Viszont jól kitalálták a rollátort, tényleg segít. Elfáradok, mire hazaérek, de a megtett út jóleső érzéssel tölt el. A büszkeségtől távol vagyok, ahhoz több kell, de elégedettség( félét) azért érzek magamban.
Hogy észrevegyem azt a sokrétűséget, amit a négy évszak ad, a mostanit is figyelem természetesen, és hogy ez figyelem mind teljesebbé váljon, következett egy újabb séta.
Akkor mentünk el újra egy hosszabb erdei útra, amikor a levelek már színesedtek, és a nappalok is csípősebbé váltak az éjszakák után. Mikor már azt mondhatjuk, hogy hideg is van, és az ősz ezzel a már várható történéssel egy újabb arcát mutatja. Mikor vasárnap reggel az ablakot kinyitottam, szinte karcolt a bejövő levegő. 1 fok volt.
Az előtte lévő napon, szombaton úton voltunk, közben az autóból láttam, hogy mennyi változatos színnel rendelkező levél van már a földön, és egyre kevesebb a fákon, de még mindig elég. Azok szinte világítottak a napsütésben. Szeretek autóból nézegetni, gyorsan változik a látvány, de nem feldolgozhatatlan sebességgel.
Tehát vasárnap el kellett újra mennem az erdőbe, hogy ott is lássam, mi történik a természetben. A képek az október 19-i állapotot tükrözik.
Kicsit meglepett, hogy a fákon még mindig sok a zöld, főleg sárga levelekkel is tarkítva. Mást vártam ahhoz képest, amit az előző nap láttam utazás közben. Több más szín is volt az elvárásaimban. Tudom, hogy ez attól is függ, hogy milyen fákkal, bokrokkal találkozunk az úton, melyik milyen színűvé válik és mikor. Az is lehet, hogy túl korán szerettem volna valamit, aminek nincs még itt az ideje. Előfordul, bár kerülendő dolog bármit is siettetni, ami eltér a maga természetes tempójától, még akkor is, ha ez az általunk létrehozott igény csupán a képzeletünkben van.
A séta mégis nagyon jó volt, a friss levegő az úton előbukkanó egészen kis meglepetésekkel, ami akár egy-egy vörös levél is lehetett végre, ami kitűnt a többi közül.
Az igazi színkavalkádra a soproni erdőben még mindig várni kell, vagy olyan helyre menni, ahol már most is színesebb világ van.
Én maradok és várok.
Dear Eva I can’t translate your post I will try later. It is strange.
VálaszTörlésI am sorry that the translater does not work well to understand my post. Maybe what I said is too difficult for the translator to make it understandable to non-Hungarian speakers.
TörlésI think ( it is only my opinion) my sentences are quite easy to understand. No one said the opposite.
Of course, they are easy to understand for Hungarians and not for speakers of other languages.
Írd csak a mondanivalódat, mi meg jövünk olvasni😊
VálaszTörlésÚgy látom, hogy megszeretted azokat a kis erdei sétákat. Nem csodálom, olyan jó a friss levegőn lenni, megfigyelni apró szépségeket, egy különleges falevelet, egy érdekes út részletét és azt mind mind elraktározni, megörökíteni.
Sok ilyen szép sétát kívánok neked!
Kedves Orsi, írom továbbra is a mondanivalómat, és várlak benneteket szeretettel.:)
TörlésRégen erdőt járó voltam. Aztán jött egy hosszabb szünet, mert féltem attól, hogy milyen fájdalmaim lesznek séta közben. De nem vált előnyömre a bezártság. Most rá kellett szánnom magam, hogy sétáljak, bár nehezemre esik, és fájdalmaim is vannak. Viszont mennem kell több okból is. Érzem, hogy a friss levegő is hiányzik, a mozgás is, és a látványok öröme szintén. Felmegyünk autóval az erdő közelébe, kiválasztunk egy erdei utat, és elkezdjük a sétát. Annyit megyünk, amennyit bírok, aztán visszafordulunk. Közben kattintgatok is.
Nektek is szép őszi sétákat, túrákat és utazásokat kívánok. Élvezzétek ki Torockót, amennyire csak lehet!
Beautiful and captivating photos of your walk, Eva! I want you to know that I am using Google Chrome (and I have Chromebook), and the translator is working perfectly for me! You have a lovely blog! Warm greetings from a 68 year old retired lady (I will be 69 on October 27th) living in Montreal, Canada. :)
VálaszTörlésDear Linda, welcome to my blog and thank you for your kind words about my blog and my photos.
TörlésIt's good that you wrote about the translator and that it works perfectly for you. It's a comforting message for me. I'm also 68 years old and retired. I live in Sopron, Hungary. It's a not very big city, in the western part of my country. Unfortunately, I find it difficult to walk, it is painful but I still decided to walk sometimes in the nearby forests and watch the changes of autumn.
I wish you all the best, Éva
Dear Eva, today the translator worked and I could read your post. The forest are beautiful at this time of the year. But unfortunately here it is scary to go in the forest because of the hunting days that were opened. It is dangerous to go in the woods.
VálaszTörlésYou have to make sure there are no shooting but now there are obliged to indicate where are the hunting places.
Here the trees are beginning to loose their leaves. Tonight there will be a very big storm coming from Great Britain and there should be many broken branches and trees unfortunately. They are calling it “a meteorological bomb” thinder, heavy rain and strong winds! I hope all goes well. Hugs
Dear Catherine, there are hunting days here too, but they always inform us where and when they are.
TörlésThe forest paths where we usually walk are protected from shootings. Many people, children and dogs usually walk there. There are also hotels and restaurants on the edge of the forest, many guests also walk.
I hope that you manage to escape the big storm with as little damage as possible. I think you will inform us on your blog about what happened.
Hugs, Éva