Tizenöt

Van amikor minden valami ellen szól, és mégis megtesszük. Aztán megváltozik tőle az életünk. 
Elég nagy indok lett volna otthon maradnom 15 éve július utolsó napján, mert egy sajgón fájó körömágy gyulladás( később le kellett venni a körmöt!) a nagylábujjamon és a rekkenő hőség elég ok lett volna a maradásra, annak ellenére, hogy meghívtak. Mégis kimentem a buszhoz körömvirágkenőccsel bekenegetett, vastagon bebugyolált ujjammal.
Majd mikor leszálltam, és elindultam a kolléganő kertje felé, láttam, hogy valaki egy kerékpárt rak fel egy piros autó tetejére. Elég figyelemreméltó volt az igyekezet, mégis felejthető lett volna, ha pár perc múlva nem érkezik meg ő is ugyanabba a kertbe, mint távoli rokon, aki nagynénit fuvarozott a helyszínre. Míg a nagynéni beszélgetett a a rokonsággal, ő inkább tekert egyet a biciklin, majd visszatérve plusz egy főt talált ott személyemben.
Így indult a történet, mely különösen az elején nem volt egyszerű. Inkább ő volt kitartóan elszánt, mint én, és úgy kellett történnie, hogy megmaradjunk egymásnak, és hogy tegnapelőtt azt írhassa, hogy talált 15 éve egy gyémántot...
Nem hittem volna, hogy tud így is fogalmazni, és fegyelmezettsége ellenére túlzásokba esni.
Megköszöntem (mindent).