Az eseménytelen szombat eseményei

Sok eső után újra árnyék keresése volt műsoron újra pár órára szombati programként. Kimentünk a temetőbe is, és láttam, hogy a sok eső megtette a hatását. Legközelebb célszerszámokat is viszek magammal, leginkább kapát, mert a sírok között égbe szökött rövid idő alatt a gaz. 
A nap meglepetése pedig az volt( izgalmas nap), hogy  a sok víz után újra repedezett föld mintázatából próbáltam találni és olvasni valamit ezúttal eredménytelenül. Se országok térképe, se nyuszifej...

Vissza az árnyékhoz. Arra vettük utunkat, ahol  a platánok szinte összeérnek a fejünk felett, és megint mintázat tanulmányozásába lehetett elmélyedni, újra Zsille Gábor verse jutott eszembe, és tudom, így is marad életem végéig, ez már egészen biztos.

Le is fordítottam néhány sort a mellettem menőnek, nem profi módon, de a lényegét visszaadva. Néha M. mellettem jött, de ő is mintákat és árnyékokat tanulmányozott velem együtt, így nem nőtt közöttünk a távolság.

Aztán beugrott József Attila versének pár sora. Ki tudja mikor, miért és mi jut eszünkbe? Ezt a két sort is lefordítottam  a mellettem jövőnek, annak, aki aznap azt kérdezte, miért van ennyi vers a gépemben.

"Az Isten itt állt a hátam mögött

s én megkerültem érte a világot"

Aztán a zöldséges bolt mellett úgy mentünk, el, hogy nem vettünk semmit, mert úgyis volt otthon egy egész dinnye szomjűzőnek is, és augusztus szinte kötelezően kihagyhatatlan jó ízeként is. 
Este az Effi Briest c. film elé keveredtem szerencsére még a legelején, ott is maradtam, és még most is emlékszem, hogy ezt a könyvet* kaptam hajdanán a táncpartneremtől a koszorúcskánk emlékére.

*„ Az európai elbeszélőpróza királyi ékszere.” (Thomas Mann)