Már megkaptam, hogy lelki defektem van, hogy akár egy kattintást is szánok ilyen depressziósan sötét témákra nő létemre, de bevállalom. Nem is értettem, hogy nő létemre ezeket miért nem láthatom meg. Akkor még magyarázkodtam, hogy nem, dehogy vagyok lelkileg eldeformálódva emiatt, ma már nem magyarázkodom, de elmerülök például a templomajtó fájának vöröses, pergő festékű, időmorzsolta látványában.
Zsille Gábor: Elúszik, beköszön
Gyerekkor az is, ahogy a gyóntatószék
a falra árnyékot vet, s amint a késő
délutáni napfény elúszik, beköszön,
kettősük felváltva élesedik, sápad,
a bűnökben pácolt deszkák felragyognak,
s az utcára lépve végül a repkénnyel
futtatott homlokzat is olyan, mint régen,
a levelek erezete, a párkányon
matató bogár, a galambok násztánca.
Szívemből fotóztál, s egy kis Kapolcs nosztalgiám is lett, felismerni véltem egy-egy részletet. Idén nem indultunk el, tavaly visszafordultunk. Sajnálom is valahol, évekig idejártunk. Lehet, hogy öregszik az ember, nem tud itt tölteni napokat, az esti koncertek hiánya nagyon fáj. Másrészt az időjárás, egészség nagyon rányomta a bélyegét a nem indulásokra, visszafordulásra. Majd jövőre!
VálaszTörlésElgondolkodtató, Éva, miért vonzanak bennünket az "enyészet" jelei. Nem nevezném semmiképpen "lelki defektnek"! Inkább a "dolgok rendjébe" belenyugvás, sőt a részvétel, annak tudata, hogy mi is része vagyunk... S annak is a tudata, hogy akin, amin ezek a jelek mutatkoznak, már szép, hosszú életet tudhat maga mögött... Nő vagy nem, ilyen értelemben édesmindegy!
VálaszTörlésEz a megérzés persze csak saját értelmezésem, mindenki gondolhatja másként!...
(szép a vers és a képek!)
Nem lelki defekt-semmiképpen!!!!!!!!!!!Én is mindig vonzódtam a régi,kopott dolgokért,hangulatért.Nem tudom miért,érdekes lenne megtudni.Már kislánykoromban állandóan átkutattam a padlást régi dolgok után, van is leletem.:)
VálaszTörléstalán ha Vivien Maier fantasztikus fotóit nézzük, akkor érthető a lehangolástól való ódzkodás, de a te képeid Éva, SZÍNESEK, és mívesek, valamiféle eleganciát sugároz a pergő festék is, inkább az értékek megbecsülése ami eszembe jut a képeidről (még a ködösekről is :)))
VálaszTörlésA nők meg - azt hiszem - eredendően az értékek őrzői , bizonyos kor után pedig (bocsi) a visszatekintés, és a múlt értékelése is jellemző lesz...
csak hangosan gondolkodtam,
meg hát egyszerűen a női KÍVÁNCSISÁG hatalmasabb mindennél :)O))))
VálaszTörlésMindig is szerettem a régi dolgokat. Nálam is nagymamám kamrájában, a fészerben, padláson, a régi szekrényekben való tapogatózás indított el bennem valamit.Fiatalon még nem gondolkoztam azon hogy miért, meg hogy jelent-e ez bármit, igaz kattintgatási lehetőségekre sem volt akkor lehetőség, drága volt a film ilyenekre " pazarolni".
VálaszTörlésHa valaki más beállítottságú, és nem fogadja el, hogy más valaki más is lehet,mint ő, akkor kritikus szemmel nézve a nemtetszését fejezi ki, helyesebben nem kimondva inkább sugallja, hogy kimondatlanul is bizonyítsa, hogy az ő látásmódja a jobb. Talán azért is kezdtem akkor magyarázkodni. Ma már nem foglalkozom ezzel tudatosan, de néha beleesem a magyarázkodás csapdájába, ami tulajdonképpen nézeteim védelme.Ki hogy látja a mondataim.
Ha frissen festett vagy pergő festékű között kell választanom, akkor ez utóbbi áll hozzám közel.
Bizonyára bennem van az elfogadás, a dolgok rendjébe való belenyugvás, már ebbe a korba értem. Egy nő sem mindig kötelezően habos rózsaszín kedvelő.
Nekem Vivian Maier képei is tetszenek, az élet kissé sötétebb, de valós oldala. Érdekelnek a fekete-fehér képek, talán egyszer eljönnek nálam azok is, persze megfelelő témával.
Este még nem voltunk Kapolcson,sajnálom, hogy kimaradtak a koncertek és az a hangulat.
Azt hiszem van itt jónéhány lelki defektes rajtad kívül. :-DD
VálaszTörlésPipulka, én is így gondolom!:-D:-D
VálaszTörlésNekem valahogy az enyészet egyáltalán nem jutott eszembe a fotókat nézegetve. Hanem valami bensőséges "otthonosság"-érzés, mert én is ezt szeretem. Ilyen helyen érzem jól magam. Régi tárgyakkal, dolgokkal (amiknek lelkük van!) körbevéve. Persze, nem vagyunk egyformák, nekem nagyon idegen, amikor olyanvalakikkel találkozom, akik a szupermodern, új, hibátlan dolgokat értékelik, és egyszerűen csak lomot, ócskaságot és romhalmazt látnak ott, ahol én szépséget. De nekik meg én vagyok idegengondolkodású:). Szóval nekem ezek a fotók szépségesek. Kapolcs és a Völgyfesztivál pedig remélem, még kitart addig, amíg eljutunk mi is, ottalvósan, estikoncertezősen is...!
VálaszTörlésKrikszi! Különbözőek vagyunk. Ha ezt képesek vagyunk megérteni, akkor meggyőzés helyett jöhet a vélemény megfelelő hangnemben történő kinyilvánítása vagy a még egyszerűbb elfogadás.
VálaszTörlésKívánom, hogy egyszer juss el Kapolcsra, ha a vágyaid között szerepel.
Ott még az enyészet is szép! Vagy más! Meg hozzátartozik az egészhez. Nekem is vannak hasonló fotóim Kapolcsról. És ez jó! :) :)
VálaszTörlés