Voltak

nagyszabású terveim a nyárra a lakással kapcsolatban. Nem igazán átszabni akartam, csak pakolások, rendezgetések vártak volna rám( vártak is!), de szinte semminek sem jutottam a végére, vagy el sem kezdtem. Aztán voltak olvasási terveim, abból is kevesebb lett, mint akartam. Ez utóbbi nem is értem miért így történt. Számomra a sok olvasás időszaka az ősz és a tél, de ezek az évszakok úgyis előttem vannak.
Már rájöttem, hogy a szünet azért van, hogy ne akarjam bepótolni, ami elmaradt, hanem éppen  a tervnélküliség a lényeg. Gyerekként és tanárként sem értettem, hogy miért adnak szünetre házi feladatokat, ráadásul jó sokat, mert akkor úgyis van ideje a gyereknek megcsinálni. Hát nincs, ha éppen lenne sem az a vágyuk, hogy házi feladatokkal bajlódjanak. Az a természetes, hogy leteszik a táskát júniusban, megnézik augusztus végén némi új könyv és füzet szagolgatással, ceruzahegyezéssel( Rotring előtti időszak, de én most is " normális" ceruzát használok), vásárlásokkal egybekötve, és felveszik szeptember elsején.
Voltak viszont jó 1-2 napos kimozdulásaim, többet aludtam mint bármikor, és elég sok napi feladat összegyűlt anyusom háza táján is. Mikor ezekkel ( az utóbbival) végeztem, úgy éreztem megérdemlem a pihenést, mert mindig a lélek némi kilúgozásával is jár, és nem fogtam hozzá már az itthoni "nagyszabásújaimhoz".
Itt az utolsó szabad hétvége, hétfőn már dolgozunk, holnap megünnepeljük kettesben anyu 80. születésnapját, ami csak szerdán lesz, de akkor már munkahelyen leszek a nap nagy részében. 
Sikerült tegnap nem mirelit málnát vennem, este megcsinálom a kérést, a málnás gyümölcstortát, holnap főzök, átjön hozzám, és együtt leszünk.
Tulajdonképpen elégedett vagyok ezzel a nyárral.
Néhány kép az előző napokról, melyek a budapesti augusztus 20. köré csoportosultak: