Hétvége

Arra jöttem rá, hogy az én fényeim tulajdonképpen félhomályok és inkább a fények melletti árnyékok, ráadásul így szeretem őket! :-) 
Otthon is gyakran árnyékolok, kizárom az erősen vakító fényeket.

Tegnap csak úgy lassan szöszöltem itthon, minden egyes tevékenység között szünetet tartottam, megcsináltam a málnás tortát, közben elkezdett esni az eső, és az erősödő kopogásban mikor mindennel végeztem -amivel nem azt félretettem-, úgy döntöttem hogy legyen vége a napnak, és este Miss Marple nyomozását nézem. Ha valamit mostanra megtanultam az, hogy nem kell mindent erőltetni. Régebben minden tervet teljesíteni akartam, és addig nem tudtam pihenni. Úgy érzem a hasznomra válik, ha nem fegyelmezett rendben akarom mindenképpen leélni a napjaim, de ez bizonyára az éveim szaporodása miatt is van, kicsit lassulok, és tudomásul vettem.
Ma megünnepeltük anyuval  a szülinapját. Csináltam finom ebédet, és elvoltunk késő délutánig együtt. Nyugis, békés napunk volt, amit már ünnepként élek meg.
Holnap munkahely, kezdődik egy újabb szakasza az évnek.Van egy hét szoktatás, szervezés gyerekek nélkül, aztán hajrá!

Ágnes, éppen most láttam a fodros ruhádat a blogodban. Nekem is van egy hasonló, sőt, a múltkor általad hiányolt csipke is van rajta. Ez is ujjatlan, mint a tied, és a színük is szinte egyforma.:-)
Vannak ilyen véletlenek.