„...A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most
mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi
kép
kisért a dalló szájú boldogokról;
de jaj,
tudunk-e énekelni még?”
- Radnóti Miklós: Himnusz a békéről -részlet
A soproni zsidóság történetét és a holokauszt ideje alatti meghurcoltatásukat idéző kiállítás látható városomban "Elfeledett soproniak" címmel.
Megnéztük, és nem hagy nyugodni a gondolat, milyen lehet azt megélni ( és akár nem túlélni), hogy mindent hátrahagyva el kell hagyni az otthont, a biztonságot, azt, ami addig a minden volt.
Néztem a képeket, dokumentumokat azokról, akik öregként családjuk körében akár szép, tartalmas életet követően is távozhattak volna az élők sorából.
De nem így lett, vagy közülük csak keveseknek adatott meg, akárhogy is védekeztek, mert még a védekezés lehetőségét sem kapták meg.
Szörnyűséges találmány volt a haláltáborokba torkolló deportáció... Milyen jogon?...
VálaszTörlésde jó, hogy megnézted, nagyon örülök, hogy sok városról megemlékeznek így (is) én a pápaiakét láttam) szívbemarkoló, különösen az, hogy ez megtörténhetett, nem volt senki, aki(k) azt mondták volna, hogy ÁLLJ, néztem itt Pesten a sárga házakkal kapcsolatos dokumentációkat és láttam az emberek, akiket ez nem érintett szégyenletesen viselkedtek (nyilván a félelem, mert csak azt láttam hogyan próbál megmenekülni mindenki az ilyen sors ellen, de akik "menthetetlenek" voltak, azokat hagyták elveszni, senkinek nem jutott eszébe, hogy azok az emberek hogyan fognak megöregedni, (még az sem, hogy hogyan fognak meghalni...szörnyű...még ma is, mert sokan tagadják az egész történetet
VálaszTörlésAliz, eszembe jutottál!
VálaszTörlésRózsa, Katalin! Jogot félretéve mindig volt, aki kitalálta, végrehajtotta.Ez a legszörnyűbb!!!
VálaszTörlésNe felejtkezünk el azokról sem persze, akik segítettek.
A félelem viszont nagy úr.
A tagadás? Így a legegyszerűbb (?)küzdeni a lelkiismeret ellen, bár nem tudom, hogy aki ölt vagy nem segített, volt-e ilyen neki. Ez sem egyszerű kérdés, de csak az utóbbinál. Nagyszerű emberek voltak, akik segítettek.
Hogy én mit tettem volna? Lett volna-e bátorságom szembeszállni, és erőm túlélni, ha éppen az is elég lett volna, ha egyáltalán esélyem lett volna. Nem tudom, ott és akkor hogy döntöttem volna abban a helyzetben, ami bizonyára erőt adott volna, olyan erőt, amit most elképzelni sem tudok.( Sok a "volna"!)
Eszembe jut néha kis nyavalygásaim közepette a rosszabb sorsú emberek élete, de azt sem tagadhatom, hogy az éppen akkori bajaink a legnagyobbak, és nem hasonlítgatom mindig a magam fentiekhez képest kis bajait egy lehetséges nagyobbal, hogy örüljek a jó dolgomnak.
Mégis foglalkoztat egy-egy ilyen kiállítás után például, hogy örülhetünk, hogy nem akkor éltünk, mert volt bizony rosszabb is.
Eszembe jut a Schindler listája többek között, és a döntéseink, tetteink látszólagos bűnéről Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét c. műve.
VálaszTörlésMeg kell tennünk valami rosszat, amit egyébként nem tennénk meg, mert más egyéb fontos feladat vár ránk máshol, és csak így szabadulhatunk abból a rossz helyzetből, hogy siethessünk a jót tenni.
Mihez képest melyik a nagyobb, és melyik a kisebb?
Emlékszem az Az ötödik pecsétet szinte egy ültő helyemben olvastam el, nem tudtam szabadulni tőle. Nagyon nagy mű!
Kicsit szakmai ártalom, hogy én először a kiállítás elrendezését, megvalósítását, az ötleteket, az újdonságokat nézem, aztán a tartalmat. Ez tetszik!
VálaszTörlésÉn elsőszámú szörnyetegeknek azokat tekintem, akik kiötlötték az "üzemi szinten" végzett emberirtás "tudományos" elvét!... A megalkuvó, gyáva emberek tömegei engedelmeskedtek vagy hallgattak, kevesen tiltakoztak vagy merték kockáztatni az ellenállást. (Ez utóbbiakat nyugodtan lehet hősöknek tekinteni!) Hogy mit tettem volna? Nem tudom. De hősnek lenni nehéz...
VálaszTörlésAkik meg ma tagadják, azok helyett is szégyenlem magam.
Van, aki túlélte a poklot, hazatérhetett. Az emlékek is jöttek vele. Az egész családját kiirtották, egedül maradt.
VálaszTörlésÉlte az életét, megtanult újra nevetni is, de a szeme... a szeme mindig szomorú volt.
Rózsa, a kitalálók nagyon is felelősek, és mindig vannak követők, végrehajtók, akikben van annyi szolgalelkűség és szadizmus, hogy végrehajtsák.
VálaszTörlésValóban hősök, akik segítenek és ellenállnak.Mert ők is vannak.
Natimama, meghatározza az egész sorsukat egy ilyen rossz élmény, még akkor is, ha utána tudnak nevetni, de beléjük ivódik a múlt, és ahogy írod, ott van a szemükben is.
VálaszTörlésTipitá, jól megrendezték, benne van az áttekinthetőség és a méltóság is.Az utca fölé kifeszített arcok az évszámokkal pedig a figyelemfelkelésre ténylég jók. És fölöttük ott a kék ég.
VálaszTörlés