Itthon

Ünnep van, és véletlenül vagyok itthon, vagyis nem dolgozom. Sok gyerek egy napra nem utazik haza, és vigyázni kell rájuk. Vannak anyagi okai is a döntésüknek, a távolság is ok, a lustaság is, és az is nyom a latban, hogy itt van-e a városban a barát vagy a barátnő, vagy esetleg otthon találkozhatnának. Kollégáim egy része tegnap volt szabadnapos, a másik része- melybe én is beleestem- pedig ma.
Rizs a sütőben, a fasírt sül, és savanyúkáposztát teszek majd mellé. Anyu átjön enni dél körül. Kinn sötét, ködös idő, bár mondták, hogy ez lesz a hét legmelegebb napja, de ez itt nem jött össze.
M. hazajött Isztambulból, szerintem háremet nem hozott haza:-), mindig mindent elmond, már említette volna, ha mégis! A hétvége egy napján jön hozzám szokás szerint, és átbeszéljük a dolgainkat, biztosan egy séta és egy jó ebéd is belefér, majd meghallgatom a törökországi élményeit is. Ma orvoshoz van időpontja, ő sem marad ki a a sorból.
Az ünnep nekem most az, ha egész nap itthon lehetek ebben a borús, ködös időben ( pedig szeretem!), és megosztom jelenleg  az időm a számítógép és a konyha között. 
Odasandítottam egy könyvre is, majd később kézbe veszem.