Akár

írhatnék csak arról, hogy ma csipkebogyót szedtem, hogy felfrissítsem az ajtódíszemet, vittem magammal egy kék falú, kék ablakkeretű, piros kockás függönyös, puccmentes vendéglőbe is, ahol Wiener Schnitzelt ebédeltünk krumplisalátával egy közeli osztrák faluban. 
Az ősz egyre pirosabb, a tehenek pedig egykedvűen legeltek, ránk sem hederítve sétánk közben. Senki senkit nem zavart az élni és élni hagyni általam nagyon is kedvelt, hőn vágyott elve alapján. 
Minden olyan szép volt szombaton.

Másról is írnom kell pár már eltelt, de a témát magamba zárt hét után, elvégre fontos része az utóbbi időszakomnak.Nagyon egyoldalú lenne a blog, ha nem említeném legalább meg azt, hogy:
Az egyre színesebb ősz látványa mellé bekúszik, hogy hány főből is állt csütörtökön az onkológiai bizottság abban a bizonyos félhomályos szobában, ahova rendeltek. Félhomályban jobban látszanak a fekete-fehér felvételek, megy egyébként is jobb volt így.
Megvan a műtét időpontja, hogy kinn legyen, aminek kinn kell lennie, és egy újabb szövettani vizsgálat egyértelműen bebizonyítsa, hogy jóindulatú az, amire eddig azt mondták, hogy se nem jó, se nem rossz, de inkább jó.
Én az egyértelműséget akarom, tehát jöjjön majd a szike és a hit!
Vissza erre az egészre -megértéseteket kérve- csak akkor térek itt, ha mindenen túl vagyok jó pár hét múlva.
Egyébként is teher alatt nő  a pálma, és ami nem öl meg az megerősít, hogy ilyen okosságokat írjak ide a végére!:-D