Vágyódás és elfogadás

"Bennem van valami hiányérzet, amit még megnevezni sem tudok, de a hideg, szürke fém és a puha, sárga pléd ellentéte feszül bennem valóságként és igényként.
Kis örömöket aggatok a két végpont közötti kötélre, és azon araszolgatok hol erre az oldalra, hol a másikra, meg-megállva néha valahol ott középen, és erősen kapaszkodom."

(Korábbi írás a  blogomból)

Mindig érzem a különbséget a december, és az azt követő 2 hónap, a január és a február között.  

Olyan, mint amikor a megszokott otthonból átcsöppenek egy idegen helyre, és közben nincs átmenet.

Az érzés ahhoz hasonlít, mint amikor  honvágyam van  egy másik országban.

Én ezt inkább érzem, de nem tudom a különbséget megfogalmazni. A hideg és meleg színekkel és a lélek megváltozott hőmérsékletetével van jelen bennem.

Nem  is a tudat dönt, hanem egy a lélekben lakó érzés, amely nem beszél, mert még a szavakat sem ismeri a különbség kimondására.

Vágyódások vannak, lehet egyik dolgot jobban szeretni a másiknál, és én a telet szerető vagyok.

De a jelenben élünk,  és  közeledik már valami, ami újat hoz, melynek elfogadása szintén természetes dolog.

Ez már szavakkal is kimondható tényközlés:

Kint süt a Nap, és a hőmérőm ebben a napsütésben 19 fokot mutat.