A lenti sorokat még 2012. január elején írtam a blogomba, miután Frauenkirchenből hazajöttem.
Átmásolom most ide őket újra:
"Szombaton egy templom mellett mentünk el és kicsit kételkedve ugyan, de lenyomtam a kilincsét.
Lám, nyílt az ajtó és örültem, hogy nem misére, istentiszteletre, hanem csak a csendért, egy imáért és a látványért érkezőket is várja Isten háza. Nem is olyan természetes, hányszor nyomtam le hiába a kilincset.
Az országért nem mondtam még ilyen mélyről jövő imát!"
Napok óta készülök, hogy begépeljem ide a kommentemet, de mostanság csak telefonról olvastalak, amiről egyszerűen elszállt a megjegyzésem, valamiért kizárólag laptopról sikerül: szóval a fenti poszt azonnal megidézett bennem egy bensőséges emléket. Ausztriában, Murau-Kreischberg falucskában van egy fapados, 17. sz.-i templom, amit valaki hűségesen hajnalban kinyit, legalábbis azon a héten, amíg ott nyaraltunk, így történt. Minden reggel, mielőtt a családom felébredt, elmentem oda csendben lenni. Jó lenne több nyitott templom, talán imádságból is több volna...
VálaszTörlésRitkán imádkozom, nagy bajnak kell lennie ahhoz, hogy megtegyem. Akkor is és most is bajban van az ország, ezért is írtam le ezt a bejegyzést.
TörlésNyitott ajtót találni jó, sokszor nyomtan le hiába a kilincseket és jó, hogy volt valaki, aki kinyitotta abban az osztrák falucskában is.
Szeretem én is a régi templomokat, még a templomromokat is.Taliándörögd mellett van egy 13. századból való rom, ott üldögéltem egyszer egy nagy kövön, és körülöttem csak egy leartott búzamező és a csend volt.
Köszönöm, hogy leírtad ezt az emléked, nagyon szép és egyszerű történet. Jó volt olvasni azt, hogy:" ... csendben lenni" . Sokszor csak a csendért megyek én is. Itt hagyok most neked valamit búcsúzóul:
A csönd néha több,
mint az ima,
mert az imádsághoz szöveg kell,
a csöndhöz csak jelenlét.
Bencsik Görgy: Hét szög
Nagyon köszönöm, nem ismertem; örömet szereztél vele.
TörlésMár megérte feltenni, ha örülsz neki!
Törlés