''szavak nélkül ragyogás
tölti ki minden percem,
e hernyótestből ékesen
égre száll pillangólelkem.''
(Jáger László: Pillangó-részlet)
A csipkés aljú blúz és a farmer után egy újabb ruhadarabom képét hoztam el azzal a gondolattal, hogy februárban egyelőre még csak a sálamon lévő pillangót nézhetem.
Az igaziról tudom, hogy az élet nagy változásaira is utal, hiszen ami először egy pete, az hernyóvá, majd bábbá alakul, és később egy gyönyörű lénnyé változik.
Én erre a folyamatra alapozva építgetem az optimizmusom, mert a pillangó fejlődése azt is jelenti számomra, hogy bármilyen szép és jó is lehet még abból, amelyről addig nem is gondoltam volna.
Mi ez, ha nem optimizmus?
Ezt olvasom "A magyar nyelv értelmező szótárá"-ban az optimizmusról: derült, bizakodó életfelfogás, szemlélet, különösen az emberiség haladásába vetett törhetetlen hit; derűlátás.
Bizakodó életfelfogás?!
Tetszik, és nagyon is kell ez nekem, hogy felépítsem magamnak mégis azt, amit mostanában már inkább rombolnak.
Van problémám azzal a "töretlennek" hívott hittel is, amely az emberiség haladásának irányáról szól.
Ott valahogy mindig megrepednek az építkezésem falai.
The holometabolous development of butterflies is wonderful to behold. We raise some species each year and teach children about the life cycle of Lepidoptera, and they observe the process with their own eyes. There is enough wonder in the natural event without assigning other meanings to the process. The daily wonder of nature trumps anything humans can come up with.
VálaszTörlésYou know me a little from my blog, I look for other meanings too, because that is how I am affected by the knowledge of literature. This was my job, and I will not change.
TörlésYou are a man of science, I am a woman of art and literature. Your world has facts, mine has imagination too. But they give us both joy, and that is important.
You still teach the children, and I did it in my own way too.
Thanks for coming and writing.
Kedves Éva, ami az optimizmust illeti, meglehetősen hadilábon állok vele... Pedig inkább velem született adottságnak tekintettem sokáig, annak ellenére, hogy soha nem voltunk gazdagok, még "tehetősek" sem gyerek- és kamaszkoromban, de valahogy mindig a jobban reménykedtem, sohasem voltam pesszimista. Aztán lassanként életem eseményei (betegségek, halálozások, most meg az öregedés perspektívái stb.) mást színt adnak a jövőnek... De nem akarok senkit lelombozni, inkább nem részletezem és magamat is igyekszem az ellenkezőjéről meggyőzni...
VálaszTörlésSokszor láttam pesszimistán azt a helyzetet, amiben éppen voltam. Volt is rá okom ( meg nem is), de aztán rögzült is már bennem ez az életfelfogás. Betegségekbe vitt, főleg lelkiekbe, aztán azok testi tüneteket is produkáltak. Jött a kórház többször is, és több hónapra...Nagyon rossz volt!
TörlésHa nem változtatok magamon, akkor azt az időt, ami hátra van, így élem le.
Kell valamit csinálnom. Persze, saját magam nem tudom megváltoztatni, mert az alaptermészet nem nagyon változtatható, és az akaratnak sincs köze hozzá.
A mostani életemmel nincs bajom, az egyedüli problémám a nehéz mozgás, ami marad is, a lehetőségeket kell kihasználnom, és M. szerencsére partner benne. Hétvégéken kimozdulok.
Keresem azokat a dolgokat, melyekben örömöm lelem, nem hajszolom magam, a nyugdíj éppen jókor jött, mert már belefáradtam a munkámba. Éppen addig bírtam. Nincs már napi stressz, helytállás a munkában és magánéletben.
Lelkiismereti problémáim nincsenek, figyelek erre, mert nem tudnék velük nyugiban élni.
Jelenleg itt tartok. Egyedüli dolog, ami miatt nem lehetek nyugodt, az az egészségem és a várható idősek otthona. Ha jobban tudnék járni, akkor az egészségem is a koromnak megfelelő.
Az idősek otthonába egyelőre nem megyek, abba is belebetegedtem, hogy elképzeltem, mi lesz velem ott. Majd, ha eljön az ideje, és végleg az lesz a megoldásom a további életemre, akkor jöhet, és akkor valóban az lesz a jó megoldás számomra.
Magam miatt akarom kicsit pozitívabban látni a saját " világomat". Ha nem lenne az itthoni politikai helyzet és egy a háborúba vezető lehetséges út, akkor azt mondanám, hogy elviselhető számomra, és a világmegváltó szerep egyébként sem lenne nekem való. Távoli ( világ) bajokra igyekszem önvédelemből nem figyelni már.
De megvannak ott az optimizmusomon azok a repedések, ahogy írtam is.
Tegnap néhány percre lejutottam a partra... az üdvözlő tábla köré ültetett hóvirágaimra méhecske szállt... gyorsabb volt, mint én... így csak gondolataimban jött velem tovább, de eszembe juttatta a verset: https://partfal.blogspot.com/2025/01/kaprazat.html Ma sietős, mindent összekészítek és indulunk 2.L 12. születésnapját nagycsaládban ünnepelni.
VálaszTörlésMiután elolvastam ezeket a soraidat, rögtön indultam is a blogodba. A pille létünk szépsége és tűnékenysége fogadott a versben, és egy pillanat rögzítése a tőleg már megszokott szépséges sorokban. Többszöri elolvasása után jöttem vissza, hogy írjak is neked róla.
TörlésNagyon-nagyon megfogott a versed! Mindig tetszenek, de ez valahogy most különösen.
Még az lemaradt, hogy nagyon jó lesz nagycsaládban ünnepelni a 12 évest. Hogy ennyien és együtt tehetitek meg ezt, az már egy ajándék, és persze az egyre növekedő unoka is az! Élvezzétek ki minden pillanatát!:)
Törlés