2025. június 9., hétfő

Hosszú hétvége

A hosszú, pünkösdi hétvégét a Balatonon, Révfülöpön töltöttük, de elmentünk hajókázni Balatonfüredre is. 
M. családjával voltam, a picivel együtt 7-en voltunk. Jó, árnyas szállásunk volt és kedves vendéglátónk, aki szerencsére jól beszélt németül is, és így tudott beszélgetni mindenkivel. Egyébként hagyott minket pihenni.
A fiúcska kedvenc játéka 2 partvis és 2 lapát volt. Azokat húzogatta, tologatta a folyosónkon, ami csak hozzánk tartozott, nem zavartunk senkit, de bennünket sem zavart senki. Voltak játékai is, de azok nem számítottak. 
A 3 szoba egymás mellett volt, volt konyhánk is, de közös volt a folyosó egy nagy asztallal, székekkel. Együtt reggeliztünk, vacsoráztunk, beszélgettünk, és figyeltük a legkisebbet.:)
M. olvasott is, én is vittem könyvet, csend volt és nyugalom. A hidegfront jöttéig meleg volt, mikor megérkezett az eső, lehűlt vasárnap délután a levegő, de jól is esett a hőség után.
Nem is írok most többet, jó volt, szép volt, talán még megismételjünk egyszer ezt az együttlétet, és eljövünk erre a helyre újra.







2025. június 4., szerda

Emberek között

Múlt csütörtökön grillpartyra mentünk az idősebbik fiú barátnőjének a családjához.  A barátnő  és az egyik unoka születésnapját is ünnepeltük egyben. 16-an voltunk összesen. Emberek között voltam, beszélgettem, jól esett a találkozó. Nehezemre esik továbbra is az egyedüllét, örülök, ha kilépek a falak közül. Most megtehettem.
A pici fiúcska egyre többet tud menni. Most már csak kb. minden 10. lépésnél huppan le, de egyedül is fel tud állni. Szívesen gyönyörködtem benne, ha elindult, akkor vonzotta a szemem a billegő menése. Mindenki mosolygott rajta, nem csak számomra volt élmény.
Olyan háznál voltunk, ahol nagy kert van, sok virággal. Nyíltak éppen, sétáltam, élvezettel nézegettem a számomra a rengeteg csodát. Egy lakótelepen élőnek különösen fontos ilyen helyre menni. Sok munka van egy kerttel, de a látványa szépséges. 
Kiültem egy kerti székre beszélgetni, kicsit le is pirult a bőröm. Nem volt akkor éppen valami meleg, de az UV sugárzás a napon erős volt. Most már meleg van, több mint 30 fok, és csak egyre erősebb melegedést mondanak a következő napokra. 
Itt a nyár.






2025. május 27., kedd

Napi rutinról és egyébről...

A Nap hol kisüt, hol beborul az ég. Mindig más hangulatot adva a szobámnak, ahol a számítógép van. Most is várok valakire miközben írok. Múltkor a barátnőmre vártam, most M-re, aki ma délután eljön hozzám. Most írta, hogy hamarosam indul. Az út ide 43 perc. Még van időm írogatni.
Elég eseménytelenül telnek a napjaim. Délelőtt házimunka, és a reggeli kávém mellett blogok e-mailek, Facebook, hírek olvasása.  Ez utóbbi nem igazán jó program mostanában. A politikát szörnyűnek találom, sajnálatos, hogy így alakul. 
A délután is a számítógépé és általában a könyveké. Most leginkább csak egyet olvasok, a Háború és békét továbbra is. Este TV-t nézek.
Néha kizökkenek a napi rutinból, ami általában másnak köszönhető. Leginkább M-nek, aki  a szervező, és neki van családja, akiket lehet látogatni. Hamarosan lesz egy ilyen programunk. A kicsi fiú közben egy éves lett, őt is látom majd. Már megteszi az első önálló lépéseit kisebb bukásokkal, jó lesz majd nézni az igyekezetét. 
Keresem a szépet és a jót is a napjaimban. Nem szabad, hogy nélkülük múljanak el. Nem sok virágom van, de legutóbb kaptam egy újat a barátnőmtől ajándékba. Ő az, aki csütörtökön volt nálam. Most locsoltam meg a virágot, és remélem, sokáig örömömre szolgál. Ez is a legutóbbi jó dolog közé tartozott.
Egy számomra kedves ember írt tegnap. Régen hallottam róla, jó volt olvasni a sorait. Örülök, hogy gondolt rám, nem is gondoltam arra, hogy a Messenger pittyegése az ő jelentkezését jelenti.
Ennyit mostanra, nem sok mondanivalóm van, de azt a keveset megosztom veletek. Szép napokat kívánok!

2025. május 22., csütörtök

Napjaimról

Míg várok egy barátnőmre, írok pár sort. Felhívott, hogy eljönne hozzám egy kicsit beszélgetni. Addig még van időm míg ideér, hogy hozzátok is szóljak.
Esőre áll az idő, egész nap borult az ég. Én  nem bánom, mert szeretem az ilyen időjárást. Figyelem, hogy mikor kezdenek el kopogni az esőcseppek az ablakomon és az ablakpárkányon. Békés pillanatok lesznek, megnyugtató hangok. (Közben eleredt az eső, hallom a kopogásokat.)
Hogy mi történt velem a napokban? Nem vagyok mostanában valami jó hangulatban. Nem írhatok mást, csak ami van. Volt már jobb kedvem is, néha nem tudok parancsolni  a könnyeimnek sem. Folynak, mint az esőcseppek az ablakon. Számomra a sírás megkönnyebbülés, nem fogom magam vissza.
Nem voltam itthon, tegnap jöttem haza. M-nél voltam pár napot, beszélgettünk, olvastunk, ő a számítógépét javítgatta, csend is volt körülöttünk. Nézegettem azt is, hogy nő a szőlője az erkélyén.
Finomakat főzött. Volt 2x káposztás tészta is (jó kis cvekedli), amit nagyon szeretek. Csak megköszönni tudom neki, hogy gondoskodott rólam. 
Én hozzáfogtam Tolsztoj: Háború és béke című regényéhez.  Még nem olvastam, pedig szeretem az orosz klasszikusokat. Régóta készülök arra, hogy elolvassam. Eljött az ideje, egy darabig elleszek vele. 4 kötetes kiadásban olvasom, még csak az első könyv közepénél vagyok, és tetszik. Nem is vártam mást tőle.
M. egy kórház mellett lakik, az ablakából az épület tetejére látni, oda, ahova helikopter is le tud szállni. Hallottam egyszer a hangját, kinéztem az ablakon, és láttam, hogy éppen leereszkedik. Már vártak rá a fehér köpenyesek hordággyal. Vajon kinek volt ilyen rossz a hétvégéje, hogy valószínű egy baleset után kórházba kerül? Én még mindig jobb helyzetben vagyok másnál vagy itthon, mint éppen  most.
Újra kaptam virágot M-től csak úgy, örültem neki, mint mindig. 





2025. május 7., szerda

Nem aggódni

Néztem egy főzős TV műsort, és abban elhangzott valami, amire felfigyeltem. Egy séf mondta a szakácsának főzés közben: " Mindig ahhoz kell alkalmazkodni, ami éppen következik. Olyan, mint az élet." 
Rögtön úgy éreztem nekem szól. Mostanában nagyon előre gondolkozom. Ami még rendben is van, de előre is aggódom. Lassan így tönkre teszem magam, ami semmiképpen sem jó. Érzem, hogy rossz a  hangulatom, és ennek egyéb tünetei is vannak már. Fáj a gyomrom, sok a savam, zsibbad a fejem...
Igyekszem legyőzni mindezt, keresek elfoglaltságokat, nem fekszem le napközben, hogy eltereljem a figyelmem a gondjaimról, a gondolataimról. Tudom, hogy sokat vagyok a négy fal között, keveset vagyok kint, kevés emberrel találkozom,  nem tudok rendesen, fájdalom nélkül járni, és félek attól, hogy majd egyszer idősek otthonába megyek. 
Ez utóbbi aggaszt különösen, ezen gondolkozom, pedig meglátom milyen lesz majd, ha odakerülök. Mindig ahhoz kell alkalmazkodni, ami éppen következik, ahogy a séf is megmondta. Tegnap ezzel a gondolattal feküdtem le, és el is aludtam.
Most éppen itthon vagyok a saját otthonomban, kár még aggódnom. Tudom, hogy sok mindent kell majd elintéznem akkor, ha eljön az idő, de most még elég, ha egy listát készítek, és amit tudok, azt megteszem addig is. A többi majd rám vár abban az egy hónapban, ami a hívás és az idősek otthonába érkezés között kell hogy megtörténjen. Majd akkor intézkedem. Nem félni, nem megijedni, nem aggódni... A jelenre figyelni, hiszen meg lehet találni benne a szépséget. Annyi ebben az igazság.
Olyan jó volt ezt most leírni magamnak és nektek. Kicsit jobb lett.


2025. április 29., kedd

Egyedüllét, magány

"Ha képes vagy egyedül leülni egy kávézóban, vagy élvezni egy filmet egymagad, akkor bármire képes vagy.
Egyedül lenni nem magány.
Ez erő.
Ez a saját jelenléted megbecsülésének művészete,
annak képessége, hogy önmagad barátjává válj,
hogy figyelj a gondolataidra,
és ne keresd folyamatosan a külső visszaigazolást.
Sokan félnek a csendtől.
Rettegnek attól, hogy egyedül vacsorázzanak, vagy hogy mellettük üresen marad egy szék a moziban.
Pedig ezek azok a pillanatok, amelyek a leginkább formálnak minket.
Megtanítanak önállóságra, önellátásra, szabadságra.
Akik elsajátították az egyedüllét művészetét—
bármit képesek uralni."

A Facebookon találtam ezt az idézetet. Nem volt alatta az, hogy ki írta, így én sem tudom ide írni. Tulajdonképpen így élek. Egyedül nézem sokszor a filmeket, egyedül étkezem. Vacsorázni ritkán szoktam, csak ezért nem írom ide, hogy egyedül is vacsorázom.
Régen jártam kávézóba is egyedül, ma már nem, mert nem nagyon tudok elmenni. De nem volt ellenemre bárhol meginnom egy kávét csak úgy, bárki nélkül. Figyeltem a hely hangulatát, a fényeket, az embereket. Most itthon, egyedül iszom a kávémat, jelenleg is itt van mellettem egy csészével, míg írok. Moziban is voltam már egyedül.
Remélem, hogy egyedül lenni, nem magány. Azért jólesik, ha van velem valaki. Leginkább M., aki jön hozzám, vagy én megyek hozzá. Érzem, hogy ilyenkor jobb a hangulatom. Tulajdonképpen az embert nem egyedüllétre teremtették, de ha így alakul az élete, el kell viselne, rá kell hangolódnia. Ezen dolgozom most is, mert az életem ilyen.
Sokat vagyok egyedül...



2025. április 24., csütörtök

Eltelt a húsvét

Eltelt a Húsvét nem voltam egyedül. Vasárnap M. egy barátját, gyerekkori szomszédját hívta meg. Idősek otthonában él 8 éve, volt miről beszélnünk. Kíváncsi voltam, hogy ő hogyan éli meg az ottlétet. Nem panaszkodott, bármit kérdeztem tőle, válaszolt rá. M. fordította a németet angolra.
Hétfőn a fiatalabbik fiúval és a családjával voltunk. Volt húsvéti reggeli is tojással, sonkával, tormával, ahogy szokott lenni ilyenkor.
Sok apró dolgot is figyeltem a napokban. Láttam, ahogy a fiúcska feláll kapaszkodva, és mindennel játszik. Van neki sok játéka, de egy vékony, műanyag doboz zörgése és gyűrögetése volt számára az egyik igazi élvezet. Lapát, egy kis seprű, madzag, a számítógép kábelei is felkeltették az érdeklődését.
Néztem ahogy virágzik a nárcisz, ahogy a dudorodik a bimbó is, és vártam, hogy kibomoljon. Láttam az ablakon át, ahogy a pár napja még csupa virágba boruló fa már leveleket is hozott. Hallgattam, ahogy kopog az eső, és lecsorog az ablakon az esőcsepp, de néztem szintén az ablakon át, ahogy fújja a szél az erkényen lévő szőlőleveleket, ahogy futnak a felhők, süti a nap a tavaszi fákat, a szemközti falakat. Tetszett, ahogy illatozva, tisztán  szárad egy fehér ing. 
Áhitattal figyeltem, ahogy a templomban szombat este a feltámadási misén az érkezésünkkor ránk váró sötétséget felváltotta a fény. 
Márta blogját is visszaolvasgattam, most 3 hétig nem lesz, várom, hogy újra jelentkezzen. 
Minden apró élményt elraktároztam, hiszem egyre inkább érzem, hogy ezekre van szükség tárgyak helyett.


2025. április 15., kedd

Hétvégém

Vasárnap 11 órára elmentünk M. idősebbik fiához egy villásreggelire ( angolul: brunch-ra). Húsvéti hangulat volt, jól éreztük magunkat. Heten voltunk összesen. Beszélgettünk, eszegettünk, figyeltük a picit, aki már tud állni. Igaz, hogy még csak kapaszkodva, de úgy már lépeget is. Volt festett tojás, házilag sütött sütemény, mindenféle jó az asztalon, melyekből önkiszolgáló módon szedtünk.
A fiú, aki már természetesen férfi, csinált omletett is, annak, aki kért. Nagyon jól sikerült, a barátnőjétől tudom, hogy mestere az omlett készítésének. Megkaptam a nyuszis, virágos asztali dekorációt ajándékba, mikor eljöttünk.
M-nél figyeltem, hogy nő a szőlő az erkélyén, hirtelen kitavaszodott. Mikor jöttünk haza, láttuk, hogy virágzik a japán cseresznyefa is, és zöldülnek a fák.
Néztem nála, ahogy varrógépen megjavít valamit, ami jól sikerült. Hamarosan kaptam egy üzenetet WhatsAppon, hogy: " Szabómester vagyok". :) Az érdekesség benne az, hogy mindezt magyarul írta. Meg is lepődtem, hogy le tudta írni. Elég sok szót ismer már. A "szabó" szót a szomszédom vezetéknevéből tudja, a "mester"-t a polgármester szóból sajátította el egyszer. Azt, hogy "vagyok", pedig csak úgy tudja. Összehozta egyedül a mondatot az ügyessége dicséretére. Én is megdicsértem, mert mindig örülök, ha magyarul mond vagy ír valamit.
Örömmel töltött el az is, hogy kaptam virágot tőle egy délelőtt, csak úgy, mindenféle különösebb ok nélkül. Mindig jólesik, ha figyelmes hozzám. Szükségem van rá.

Kívánok nektek szép, áldott húsvétot!

 




2025. április 11., péntek

A költészet napjára

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

2025. április 9., szerda

Gondolataim

Egyre többet gondolok az idősek otthonára. Különböző gondolatok vetődnek fel bennem. Például az, hogy mennyi dolgot felhalmoz az ember az élete során, aztán végül, ha az élete úgy alakul, és idősek otthonába kell mennie, milyen kevés dolgot vihet magával. Csak a legszükségesebbet, mert kicsi a hely, melyet ott kap. Kisebb, mint volt a lakása. Kiválasztja a legszükségesebbet, és viszi. A többi marad, másé lesz, odaajándékozza, végszükség esetén kidobja. Aztán mikor eljön az utolsó óra, akkor már semmit sem vihet magával. 
Más az, ha család van, nekik még szükségük lehet a holmikra, de ők is megválogatják, hogy  mit visznek magukkal. Mikor az ember valamit vesz, szüksége van rá, vagy ha nem is, akkor örömet okoz neki. Mert van birtoklási vágy, az öröm is szükségeltetik, hát, megveszi vagy megkapja. Örülni kell nekik, használni őket a mindennapokban az életünk folyamán. Ez a legjobb megoldás. Egyébként meg semmi feleslegeset nem kellene megvenni. Jó dolog, ha az ember ellen tud állni nekik. Emlékeket, élményeket kell gyűjteni a sok tárgy helyett. Elkezdtem az elajándékozást is már. Jó érzés, különösen ha látom, hogy a megajándékozott örül is neki, és használja.
Ezekre is kell gondolni, csak sokszor későn érik meg az ember rá, hogy mindezt belássa.

2025. április 1., kedd

Napjaim

Tegnap itt volt nálam egy fiatal hölgy az idősek otthonából, aki felelős lesz majd értem, ha oda kerülök. Érik az idő, hogy bemenjek, de most látom, hogy az majd mennyi előkészülettel jár. Remélem, hogy lesz majd erőm hozzá. Kérdéseket tehettem fel, és ő is tett fel nekem.
Nem tudom, mikor lesz ott majd helyem, de most kb. 20. vagyok a sorban, és évente 4-5-en mennek be. Ki lehet számolni mennyi év múlva kerül rám a sor, de a hölgy azt mondta, hogy ez nagyon változó. 
Sokat gondolkozom rajta, hogy fogom ott majd magam érezni, de most egy kicsit megvígasztalt Dóra. Remélem, hogy jó helyem lesz. Mivel egyre nehebben viselem az egyedüllétet, ott lesznek majd körülöttem, de mégis leszek a szobámban egyedül is. Ha nem tudom magam ellátni, meglesz a segítségem majd.
Ma délelőtt végeztem házimunkát, délután jön hozzám egy szerelő, aki kicseréli 2 vízórámat. Előtte csekket kellett kérni, befizeni az összeget a postán. Ezzel is volt dolgom, mindig van valami, de elintézem.
Volt múlt héten M. fiatalabbik fiához ebédmeghívásunk. Jól éreztük magunkat, figyeltem  a kicsit is, aki egyre nő. Az első képhez az írhatom, hogy papa pucolja az első cipőcskémet, mielőtt a játszótérre megyünk. Előtte kicserélte a pelenkámat is. 
A másodikhoz pedig azt, hogy már tudok állni, és időjárást is ellenőrizni.
Telnek a napok, és én mégis  rászántam magam, hogy a blogomba is írjak.Úgy gondoltam, hogy ma erre nem kerül sor, de változott az elképzelésem.:)


2025. március 25., kedd

Eger és Debrecen

Múlt héten pár napot Egerben és egy napot Debrecenben töltöttünk, hogy ne mindig a négy fal között legyek. Szerencsénk volt az időjárással. Bár csípősen hideg  volt a hőmérséklet abban az 5 napban, míg távol voltunk, de szikrázóan ragyogó volt mellette a napsütés. Miután eljöttünk Egerből már másnap esett az eső, és így volt Debrecenben is. 
Hogy miért éppen Egerbe mentünk? M-nek volt egy szintén osztrák barátja, aki éppen egy éve elhunyt sajnos. Ő szeretett mindig ebbe a városba menni. Minden évben többször is oda utazott. Most az ő emlékére ugyanabba a hotelba mentünk, ahol ő lakott rendszeresen, és emlékeztünk rá, sokat beszéltünk róla. Talán lakott is abban a szobában, ahol mi szálltunk meg most. Voltunk már egyszer együtt is ebben a városban. 
A másik szeretett városa Szentendre volt. Egyszer ott is voltunk együtt vele. Régen volt, de jó emlékezni rá. Szeretem, mikor külföldi számára vannak szeretett magyar városok, büszke vagyok rájuk.
Sétáltunk a fent említett két városban. Egertől Debrecen csak másfél óra, egy nap alatt megjártuk. Kellemes élményeink lettek mind a két várossal kapcsolatban. 
Én kipróbáltam, hogy mennyit tudok menni. Vittünk botot és rollátort is számomra, általában ebéd utánig sétáltunk, délután pedig pihentünk. 
Elfáradtam, de megérte elmenni. Gondoltam a debreceni blogos társakra is. Közel voltam hozzájuk.:)






2025. március 14., péntek

Mert egyetértek vele

 "Ó, milyen áldás, ha van valaki, aki könyvekről, kávéról, művészetről, zenéről, költészetről, moziról, hegyekről, holdról, esőről, naplementéről, őszről, erdőkről, virágokról, tengerről, kunyhókról, hóról, ködről, télről, fákról, folyókról, ábrándozásról, utazásról, régi fényképekről, kézzel írt levelekről, gyerekkorról, elefántokról, ételekről, együttérzésről, szerelemről, fájdalomról, örömről, szívfájdalomról, reményről, vereségről, vágyakozásról, szomorúságról, nosztalgiáról, izgatottságról, érzéketlenségről, csöndről, magányról, ölelésekről és létezésről beszél."
– Notes from Wanderer

Szeretek olvasni is azokról, melyeket az idézetben felsorolnak. A Facebookon olvastam nem is olyan régen ezeket a szavakat, és feltettem a sajátomra is, mert igaznak éreztem. Szeretek olvasni is, írni is ezekről, vagy hallgatni azt, aki ezekről beszél.

2025. március 4., kedd

Túl lenni egy nehéz időszakon

Egyszer csak nagyon egyedül éreztem magam. Szinte fájt, rámtört egyfajta búskomorság, passzivitás. Írtam M-nak, hogy jöjjön el értem, legyen itt is és vigyen el magához is. Vészeljem át ezt a nehéz időszakot, ami valami miatt elérkezett hozzám. Eljött, maradt, elvitt, együtt beszélgettünk, hallgattunk, olvastunk, és könnyebb lett. A társasága segített.
Eltelt a február, elmúlt a kedvenc évszakom: a tél. Tudom, általában eléggé egyedül vagyok azzal, hogy nem várom annyira  a tavaszt, mint mások. Azért szeretek ám én  minden évszakot, köztük ezt az új, a virágokat hozó, napsütésest is, de én télen érzem igazán jól magam. 
Igyekszem megélni a soron következő heteket is, a virágszirmokat, madárhangokat, rendbeteszem az erkélyemet, kiülök majd a fénybe. Talán könnyebben sétálok, de a fájdalom úgysem múlik el a gerincemből, a derekamból, a csípőmből. Ez már velem marad, de az igyekezet az fontos. Igyekszem megtenni  a lépéseket, eszembe jut Partfal Márta, a biztatása, a szép Duna-parti képei, mikor  sétál, élvezi a friss levegőt, és nekem is kedvem támad hozzá. 
Kívánok nektek szép napokat, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a jó időt!

2025. február 17., hétfő

Tulipán, japán étterem, fogacskák...

A Valentin Nap nem tudta magát belopni  a szívembe eddig, de mikor virágot kapok ebből az alkalomból, akkor arra gondolok, hogy mégis jó, hogy van. Ha valamit ünnepelni tudunk, akkor tegyük meg! Miért is állnánk ellent neki? 
Megint tulipánt kaptam, ugyanúgy, mint a születésnapomra. Nem tudtam, hogy M. tudja, hogy az a kedvenc virágom. Azt hittem, hogy megérzésből veszi nekem ezt a virágot immár másodszor is. Aztán kiderült, hogy már említettem neki, hogy szeretem a  tulipánt, és ezt ő megjegyezte. 
Szombaton egy japán étterembe szerveztek egy ebédet M. fiai. Azt hittem, hogy nem nagyon szeretem a japán konyhát (nem mintha sokszor próbáltam volna, sőt, egyáltalán nem!), féltem is attól, hogy mit fogok majd enni. Aztán mégis sikerült nekem való ételt választani, nem csak sushi, rákok és más tenger gyümölcsei voltak az étlapon. 
A szerencsesütimben a számomra szóló mondat az volt, hogy hallgassak  az ösztönös megérzéseimre. Hát, legyen, ha ezt tanácsolták nekem.:) Mindenki kapott egy-egy mondatot a süteményében, olvasgattuk őket, mielőtt megettük volna az őket takaró  édességeket.
A pici babának 2 foga is van már. Mivel sokat nevet, gyönyörködhettünk  a fogacskákban. Már segítséggel járni is tud. Szépen fejlődik, öröm nézegetni a kis pofiját, a kezecskéit. Az evőpálcikákkal dobolt az asztalon, nagyon tevékeny kisbaba.
Így teltek a napjaim, most M. nálam van pár napig, utána jönnek az egyedül töltött napok, ahogy eddig is szokott lenni. Lesz dolgom, elvégzem őket, de lesz lazítás, pihenés is. Minden folyik a megszokott medrében.


2025. február 11., kedd

Jégvirág, árnyék, napjaim

Szeretem nézegetni a tél szépségeit. Mostanában az autó szélvédőjén lévő jégvirágot csodáltam meg. Mielőtt elindultunk, természetesen letisztítottuk, de sajnáltam, hogy nem utazik velünk még egy darabig.
Sok szépség van a kimondottan télieken kívül is. Szeretem nézegetni az árnyékokat is a falon, ahogy változnak, alakulnak, kúsznak az idő múltával. A függöny falra vetülő árnyékát nézegettem egyik nap, és készítettem egy fotót is róla. Eltűnik  a jégvirág és az árnyék is, de egy kattintással megörökíthetem őket, hogy megosszam másokkal.
Csendben telnek a napjaim. Megjöttem tegnap M-tól, ma már házimunkákat is végeztem, a délutánt pedig TV nézéssel, olvasással töltöm. Minden a megszokott medrében halad, és így tartom jónak. A január elfoglaltabb volt, most egy kicsit így jobb, hogy nem kell annyit intézkednem. Kipipáltam a naptáramban, amin túl kellett lennem. Én ilyen kipipálós vagyok, szeretem nézni, ahogy fogynak a feladatok. Utána átadhatom magam egy kicsit az édes semmit tevésnek is. Dolce far niente. Mert ez is kell néha, és ez nem lustaság. Persze, akkor, ha nincs előttem álló feladat. Akkor addig nem nyugszom, míg azokat meg nem csinálnom, hogy utána békében, nyugalomban legyek.


2025. január 30., csütörtök

Szülinapról is...

Úton Veszprémbe, mikor elérjük a Bakonyt, sokszor fehér és zúzmarás a táj így télidőben. Előtte, utána semmi sem fehér, de ott élvezem a látnivalót, és kattintgatok az autóból. Igaz, alig havas minden, de idén itt nálunk olyan kevés hó volt, hogy az alig hónak is örülök. A zúzmara látványát pedig különösen szeretem.
A hónap végén ünnepeltem a születésnapomat. M. szerencsére meggyógyult  (csak kicsit köhög még), és el tudtam menni hozzá. Volt finom ebéd, virág, sütemény. Kaptam kívánságokat a Facebookon, Messengeren, WhatsAppon, a blogban. Telefonáltak is, hogy a jókívánságaikat kifejezzék. Ha nem lennék több helyen fenn a neten, akkor sokkal inkább egyedül lennék. Így naponta kapcsolatban vagyok emberekkel, el sem kell hagynom a lakást. Örültem minden kedves szónak, jó volt ünnepeltnek lenni. Nem nagyon tulajdonítok nagy jelenőséget a születésnapomnak, de most mégis jólesett, hogy gondoltak rám.
Fánkot is ettünk, megkívántam, és kétszer is volt a kávénkhoz.  Néha sötét, szürke volt az idő, néha sütött a nap, változatos volt az időjárás, míg M-nál voltam. Szeretem a sokféle időjárást, mindegyik valami miatt szép.
Olvastam egy Szabó Magda könyvet is, melyben karácsonyi írásai vannak. A címe: Daloljanak itt angyalok. Elmúlt a szép ünnep, de csak most találtam meg a könyvtárban a kötetet. Bármikor szívesen olvasok karácsonyi témájú könyveket, akár nyáron is, de januárban különösen, ha már nem tettem meg ezt decemberben.







2025. január 19., vasárnap

Itt a vasárnap

Minden napra volt valami elintéznivaló ezen a héten: kórház, boltok, bank ( 2x is), fodrász... Most örülök, hogy itt a hétvége. Nem kell semmit sem csinálnom és elintéznem. Most éppen a mosógép mos helyettem, hallgatom a finom zúgását, és várom, hogy teregethessek. Szeretek tiszta ruhákat teregetni.
Volt a héten hó, el is olvadt aznap, az idő szürke, párás, hideg az utóbbi napokban. Nekem tetszik, jó alkalom a délutáni bekuckózásra. Minden időpontom délelőtt volt, délutánra végeztem velük, akkor a nyugalom várt rám már mindig.
Itt ülök most a már lassan kihűlő kávémmal a számítógép előtt, olvasgatom a blogokat, néha kommentelek. Híreket is olvastam, de abba is hagytam, nem keltek magamban szorongást.
A karácsonyra már nem emlékeztet semmi sajnos. Azért mégis! Egy bögre, amiből rendszeresen iszom a kávém és a teám. Egy barátnőmtől kaptam az ünnepre ajándékba.
M. napról-napra jobban van, kedden eljön hozzám. Régen láttam, csak WhatsAppon voltunk kapcsolatban az utóbbi két hétben.
Nincsenek más, jó, érdekesnek mondható híreim, ha csak az nem számít annak, hogy kipipálhattam  intéznivalókat ezen a héten. Jövő héten háziorvoshoz megyek, megbeszéljük a vérképemet, és hogy ez alapján kell-e változtatni némely gyógyszerem adagolásán. Ez is januárra volt betervezve, ezen is túl leszek. 
Elmegyek majd a könyvtárba is, mert ma befejezek egy könyvet, az utolsót, amit kihoztam múltkor. Szeretem az ilyen híreket, minden olyat, ami jó érzést kelt bennem. A könyvtár mindig az.
Előveszem a régi gyertyáimat is. Esténként égetem őket, élvezem a fényüket, a szelíd pislákolásukat. 
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!




zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu